Több, mint hit: a kereszténység Európa kulturális alapja

Hogyan lehetne megérteni Bach Máté – passióját , Dante Isteni színjátékát, Michelangelo Sixtus-kápolna freskóit vagy Pietáját, Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráját, John Milton Elveszett paradicsomát, Bulgakov Mester és Margaritáját, Dosztojevszkij Karamazov testvérek című művét, Mozart Koronázási miséjét a kereszténység szilárd ismerete nélkül? Bogányi Jolán írása egy nagyon fontos kérdésre mutat rá, amely az egész európai kultúrát, és az itt élőket egyaránt érinti. Noha társadalmaink egyre érzékenyebbek, a túlzott politikai korrektség miatt a kor legnagyobb kihívása lett megérteni, mi a különbség a személyes hit és a kereszténység Európa formálásában betöltött szerepe között.

 

Bogányi Jolán Polemics magazinban megjelent írásának szomorú az apropója: tavaly novemberben a Finn Barokk Zenekar és a Helsinki Kamarakórus előadását „vallási utalások” miatt törölték. Az előadás Uusimaa-ban lett volna megtartva, de az igazgató úgy vélte, az előadni kívánt mű nem való általános iskolás gyerekeknek. S hogy vajon mi verte ki a biztosítékot az igazgatónál? A szóban forgó mű minden idők egyik legismertebb remekműve: Händel Messiás oratóriuma volt.

A szerző szerint az eset nem csupán a hit és a vallás természetének nyilvánvaló félreértése, hanem magának az európai kultúrának a tagadása, amely egy téves hozzáállást tükröz: Ha „semlegesnek” vagy „befogadónak” szeretnénk tűnni, az paradox módon éppen azoknak az elemeknek a kizárásához vezet, amelyek Európát formálták.

Bogányi Jolán írásában rámutat: nem kell hívőnek lenni ahhoz, hogy felismerjük a kereszténység és az európai civilizáció közötti elválaszthatatlan kapcsolatot.

Ez a hatás kristálytisztán megmutatkozik nemcsak a vallási intézményekben, hanem a vizuális művészetekben, a zenében, a filozófiában és még a jogi hagyományokban is. Ebben a szekuláris korban azonban túl könnyű a kereszténység hatását negatív értelemben értelmezni.

A valóságban viszont a kereszténység továbbra is formálja mindennapi életünk szerkezetét, a követett naptártól kezdve ünnepeinkig.

Uusimaa oktatási igazgatója a finn oktatási minisztérium iskolai vallásgyakorlással kapcsolatos irányelveire hivatkozva lemondta a koncertet. Bár a minisztérium később tisztázta, hogy az igazgató valójában félreértelmezte ezeket az irányelveket, ez az eset nemcsak kulturális örökségünkről és civilizációnkról alkotott felfogásunkkal kapcsolatban vet fel aggodalmat, hanem az intézményeinkben dolgozó vezetők minőségével kapcsolatban is – mutat rá a szerző.

A fent leírt történet ugyanis messze nem elszigetelt eset, hanem egy egyre növekvő európai tendenciát tükröz, amelynek keretében eltávolítják a kereszténységre vonatkozó utalásokat. Ilyen például a keresztek eltávolítása a városházákról és más középületekről Lengyelországban, vagy a karácsony és a húsvéti ünnepek átnevezése „téli” és „tavaszi szünetre” az Egyesült Királyság egyetemein – annak ellenére, hogy ezek az utalások szerves részét képezik a közös kultúránkról alkotott felfogásunknak.

Pedig ahogyan Bogányi Jolán rámutat: egyetlen európai vizuális művészet, irodalom, zene, filozófia vagy akár politikai gondolkodás sem érthető meg teljesen a zsidó-keresztény teológia és a bibliai narratívák szilárd ismerete nélkül. Ahogy társadalmaink egyre érzékenyebbek és politikailag túlságosan korrektekké válnak, a mai diskurzus egyik legnagyobb kihívása a személyes hit és a kereszténység Európa formálásában betöltött szerepének megértése közötti különbségtétel.

A hit személyes elkötelezettség, egzisztenciális álláspont az isteni iránt. Másrészt a Biblia és a kereszténység ismerete intellektuális létünk része, és civilizációnk megértéséhez szükséges.

Hogyan lehetne megérteni J. S. Bach Máté – passióját , Dante Isteni színjátékát, Michelangelo Sixtus-kápolna freskóit vagy Pietáját, Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráját, John Milton Elveszett paradicsomát, Bulgakov Mester és Margaritáját, Dosztojevszkij Karamazov testvérek című művét, Mozart Koronázási miséjét – hogy csak a legnyilvánvalóbb példákat említsük – a kereszténység szilárd ismerete nélkül?

A keresztény és a zsidó vallás nélkül nem lett volna Szent Benedek, Aquinói Tamás, Kálvin János, Loyolai Ignác és Hugo Grotius sem, és még folytathatnánk a listát…

A kereszténység gyökerei az európai joghagyományban

Bogányi Jolán arra is rámutat,

az irodalomon és a művészeten túl a keresztény gondolkodás alapvető szerepet játszott az európai jogi hagyomány alakításában.

Az emberi méltóság, a szabadság és az egyenlőség európai eszményei mind a keresztény gondolkodásban gyökereznek. Mózes öt könyve – amelyet a zsidók Tórának neveznek – és a Tízparancsolat olyan eszméket vezetett be, mint az emberi egyenlőség (1Mózes 1:27, 2Mózes 22:21), az élet szentsége és az emberi méltóság (1Mózes 1:27, 2Mózes 20:13), a szabadság és az erkölcsi felelősség közötti egyensúly (2Mózes 20:1-17), valamint a vezetői elszámoltathatóság/zsarnoksággal szembeni ellenállás (5Mózes 17:18-20). Hasonlóképpen, ahogy Samuel Gregg, az Oxfordi Egyetem erkölcsfilozófusa és politikai közgazdásza írja, az az elképzelés, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, kivételes szerepet kapott, mivel a judaizmus és a kereszténység hangsúlyozta, hogy minden ember Isten képére teremtetett (1Mózes 1:27).

Ahogy Augusto Zimmermann, nemzetközileg elismert és kiváló jogtudós, korábbi jogreform-biztos rámutat, az angol alkotmányos fejlődés sarokköve, az 1215-ben kiadott Magna Charta is keresztény gyökerekkel rendelkezett: Stephen Langton érsek, a Magna Charta kidolgozásának kulcsfigurája keresztény klerikus, bibliatudós volt.

A dokumentum inspirálta a jelenlegi alkotmányos fejlesztéseket, és szolgált a modern polgári szabadságjogok és emberi jogok alapjául. Más jogtudósok is érvelnek, hogy a common law hagyományát évszázadokon át a keresztény tanításokban elmélyült bírák formálták. Loord Denning szerint

vallás nélkül nem lehet erkölcs, erkölcs nélkül pedig nem lehet törvény”.

A természetjog fogalmát, amely számos európai jogkönyv alapját képezi, szintén a katolikus egyház egyik legnagyobb teológusa és filozófusa, Aquinói Szent Tamás fejlesztette ki, aki Arisztotelész és Szent Ágoston filozófiai hagyományaira épített. Aquinói Szent Tamás szerint a természetjog központi elve – vagy szinderézis szabálya – az, hogy „a jót kell tenni és követni, a rosszat pedig kerülni kell” ( Summa Theologica , Aquinói Szent Tamás)

 Arra vagyunk hivatva, hogy „tegyük a jót és kerüljük a rosszat”

– ez az alapvető erkölcsi irányelv az alapja minden más erkölcsi érvelésnek a természetjog-elméletben.

Aquinói Szent Tamás szerint ez magától értetődő és minden racionális lény számára ismert. Ennek alapján az emberektől elvárják, hogy az Istentől kapott eszüket használják annak eldöntésére, hogy mi helyes erkölcsileg az adott helyzetben.

Bogányi Jolán azt is leírja, hogyan formálták a nemzetközi jogot keresztény teológusok. Például Francisco de Vitoria, spanyol római katolikus filozófus, teológus, a Salamancai Iskola alapítója, aki lerakta a szabadpiaci gazdaság, az egyéni jogok és a nemzetközi jog alapjait, Ezáltal ő lett a libertariánus gondolkodás előfutáraként, Alberico Gentilivel és Hugo Grotiusszal együtt a „nemzetközi jog atyja”. Másik példa Christopher Dawson, a neves angol történész, aki kijelentette, hogy minden társadalom egy világvalláson alapul; ezért egy társadalom megértéséhez először meg kell vizsgálni annak vallását.

Ő úgy fogalmaz: „Európát és történelmi fejlődését csak a keresztény kultúra tanulmányozásával érthetjük meg, mivel ez képezi az egész folyamat középpontját. Európa először a kereszténységben ébredt öntudatra, mint olyan népek társadalma, akiknek közös erkölcsi értékeik és szellemi céljaik vannak.”

A Biblia, mint kulturális kódex

A Biblia nem csupán szent könyv a keresztények számára, hanem a világirodalom kiemelkedő műve is. Irodalmi és történelmi jelentősége miatt be kellene építeni a középiskolai oktatásba – hívja fel rá a figyelmet a szerző.

A magyar nemzeti alaptanterv például előírja a Biblia tanulmányozását az irodalmi nevelés részeként a középiskola kilencedik osztályában, függetlenül a hatalmon lévő kormánytól. „A Biblia mint kulturális kód” című 12 órás tanulási modul keretében a diákok felfedezik a Biblia szerkezetét, az Ó- és Újszövetség kulcsfontosságú narratíváit, valamint azok hatását az európai gondolkodásra, irodalomra és művészetre. A diákoknak bibliai szövegekből, például a Teremtés könyvéből , a Kivonulás könyvéből , a Zsoltárokból vagy az evangéliumokból kell részleteket olvasniuk , és meg kell ismerkedniük olyan fogalmakkal, mint a teremtés, a próféta, az evangélium, a példázat vagy a passió.

A tanterv továbbá segít megérteni a Bibliához kapcsolódó utalásokat, motívumokat és szimbólumokat, mivel sokuk eredete a Bibliában keresendő. Az olyan szimbólumok, mint a felhő, a kenyér, a kulcsok, a rózsa, a gyertya, a füge, a szőlő, a tenger, a bárány, a számok és a színek mind bibliai jelentéssel bírnak.

Nem a vallási indoktrinációról szól, hanem a kulturális műveltség biztosításáról és arról, hogy segítsen az embereknek megérteni a bibliai utalásokat a történelemben, a filozófiában és a nyelvben. Mindez nem a vallási meggyőződés rákényszerítését jelenti, hanem a kereszténység szerepének elismerését az európai civilizáció alakításában.

A világi társadalmak tehát nyújthatnak olyan oktatást – és kell is nyújtaniuk – amely magában foglalja a kereszténység tanulmányozását. Ugyanez vonatkozik természetesen a görög mitológiára vagy más alapvető mitológiai és filozófiai hagyományokra, amelyek formálták a nyugati civilizációt.

A szerző összegzésképpen felteszi a kérdést, amit önmagunknak sem árt feltenni: milyen mértékben akarjuk megérteni a körülöttünk lévő világot?

Akár vallásosak, akár világiak vagyunk, mindannyian egy kereszténység által formált civilizációt örököltünk.

Ez nem a hitre való hivatkozás, hanem a történelmi és kulturális igazság elismerése.

Természetesen az egyháznak is megvoltak a maga hibái, amit a történelemnek figyelembe kell vennie. De számos, a modern Európa által vallott ideál mögött volt mozgatórugó, ezek az értékek nem légüres térben fejlődtek ki, hanem évszázadok alatt formálódtak egy kereszténységben gyökerező erkölcsi és spirituális keretrendszerben.

Bogányi Jolán szerint ha figyelmen kívül hagyjuk ezt a valóságot, azzal a kockázattal jár, hogy társadalmaink érzéketlenségbe és közömbösségbe süllyednek; ha teljesen tagadjuk, az azt jelenti, hogy szem elől tévesztjük a múltunkat, és félreértjük magát a saját identitásunkat.

 

 

 Forrás. Polemics magazin, Vezetőkép: Wikipédia