Ne örüljünk Gyurcsány távozásának
A bukott miniszterelnök visszavonulása a lengyel mintát készíti elő.
Sokan érezhettek történelmi igazságtételt május 8-án, amikor is Dobrev Klára bejelentette, hogy Gyurcsány Ferenc visszavonul a közélettől, parlamenti képviselői és pártelnöki tisztségét is visszaadja, és megnyitja az utat a DK megújulása előtt. Egy nagyon hosszú, több, mint 35 éves politikai karrier ért ezzel véget, egy olyan szakmai életút, amely hosszú időre meghatározta Magyarország sorsát – nem jó értelemben. Kettős állampolgárságról szóló népszavazás, öszödi beszéd, hamisított költségvetési számok – hosszan lehetne sorolni Gyurcsány Ferenc politikai tevékenységének a kárait. Nem csoda, hogy a bukott kormányfő 2010 után akkora tehertételt jelentett a saját politikai közösségének, amelytől nem tudott szabadulni. Persze nem ezért, nem Gyurcsány miatt kapott ki újra és újra a baloldal, és szereztek kétharmadot a kormánypártok, még ha a balliberális holdudvarban sok önkritikát és elemzői munkát meg is lehetett spórolni ezzel az érveléssel.
Gyurcsány Ferenccel tehát nem kell számolni tovább a politikában, ez ugyanakkor most még nagyobb veszélyt rejt magában, mint visszatérésének esetleges réme bármikor.
Mert bár a hosszúra nyúlt gyurcsányi örökséget remekül lehetett indokként használni a kudarcok magyarázatában, abból a szempontból ez a jelenség valóban létezett, hogy sok politikai erőt és esetleges szavazót is távol tartott a DK-tól. A párt most egy új kezdetben bízik, azt reméli, hogy Dobrev Klárával vissza tud erősödni, meg tudja szólítani a szavazókat. A jobboldalon pedig elsőre akár örülhetnének is, arra gondolva, hogy a DK erősödése Magyar Pétertől szipkáz el kormánykritikus voksokat, gyengítve ezzel a kabinet leváltását akaró erőket. Dobrevékben ugyanis annyi potenciál még lehet, hogy az Orbán Viktorral kritikus, ám Magyar Pétert sem kedvelő embereket és politikusokat egybe terelje, azzal az üzenettel, hogy ők jelentik a valódi baloldali alternatívát. Így
létrejöhetne egy balliberális gyűjtőpárt, egy harmadik pólus, ahol politikai menedéket kapnának azok a kormányellenesek, akik hidegrázást kapnak Magyar Pétertől. Ne legyenek kétségeink, sokan vannak ilyenek. Ez ugyanakkor nem a legjobb, hanem a legrosszabb forgatókönyv a jobboldal szempontjából.
Egy ilyen helyzetben ugyanis könnyen előfordulhatna a 2026-os választás után, hogy ez az új, DK ernyője alatt összegyűlő konglomerátum jelentené a mérleg nyelvét. És egy dologban biztosak lehetünk: ez az erő Magyar Péterrel állna össze, vele lépne koalícióra. És mivel nincs Gyurcsány, a Tisza számára is elfogadható lenne egy ilyen alku. Jól láttuk ezt a mintát Lengyelországban, ahol a jelenleg kormányzó pártok külön indultak a választáson, így maximálva szavazatokat. Így hiába nyerte meg a választást a konzervatív-jobboldali PiS, nem volt akkora a fölénye, hogy a három, később koalíciót kötő párt ellenében is kormányt alakíthasson.
Sokszor láttuk már, hogy a lengyel példa Magyarországon is mérvadó a globalista politikai erők számára, és biztosak lehetünk benne, hogy Gyurcsány visszavonulása is a kormányváltás érdekében megalkotott mesterterv része.
Ahogyan ebbe a sorba, egy baloldali, később a Tiszával szövetséges gyűjtőpárt koncepciójába illeszkedik a Momentum tervezett döntése arról, hogy nem indul a következő választáson. Biztos vagyok benne, hogy az előttünk álló hónapokban sok ebbe az irányba mutató lépést látunk még, éppen ezért a politikai folyamatokat érdemes ezen a szemüvegen keresztül is nézni. A jobboldali tábornak tehát érdemes résen lenni, félni ugyanakkor nincs mitől. Az elmúlt választások során ugyanis már megmutatta, hogy bármilyen nehézséggel, kavarással, külső beavatkozással szemben képes megvédeni a hazát. Most is ennyit kell tenni, még ha ez most nehezebb is lesz, mint korábban bármikor.
Kapcsolódó
Gyurcsánynak annyi – válik a feleségétől, a DK-tól és a képviselői mandátumától is
A Fidesz-frakció szerint Gyurcsány távozásával semmi sem változik
Vezetőkép: Gyurcsány Ferenc. Fotó: MTI
