Steinbach József: A krisztusi diadal teljes
„A Szentírás az életen nemcsak a puszta létezést érti, hanem leginkább az örök életre utal, az élet teljességére, Isten eredeti teremtő gondolata szerint. A halál ezért teológiailag nem a lét ellentéte, hanem az életé” – fogalmazott húsvétvasárnap közreadott írásában Steinbach József püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke
„Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,55–58)
Földi életünk minden területét rombolják a halál erői. Ez nem csak azt jelenti, hogy az idő előrehaladtával testünk megavul, lelkünk elárvul, idegrendszerünk kimerül, s egyszer csak kimúlunk ebből a világból. Azt is kifejezi, hogy könyörtelenül ott munkálkodnak az emberi kapcsolatok mindenféle színterein, gondolva itt az elfáradt házasságokra, a szétesett családokra, az egymásnak feszülő munkatársi kapcsolatokra, a romló hangulatú közéletre, és bizony gondolva az egyházban, a krisztusinak nevezett emberek között tapasztalható sok-sok nyomorúságra. A halál erői mutatkoznak meg abban is, mennyi a beteg ember, nemcsak testileg, hanem lelkileg, mentálisan vagy akár kegyességében… – írta a püspök.
Hozzátette:
A Szentírás az életen nemcsak a puszta létezést érti, hanem leginkább az örök életre utal, az élet teljességére, Isten eredeti teremtő gondolata szerint. A halál ezért teológiailag nem a lét ellentéte, hanem az életé. A halál nem a nemlét állapotával egyenlő, hanem a kárt vallott élettel (Jn 3,17–19), amely az örök élet hiánya. A bűneset óta megromlott élet; az Istentől, az élet forrásától, „eredetétől” elszakadt élet; a bűnnel megfertőzött és szétesett élet, a bűn zsoldja, Isten rossz feletti ítélete: ez a halál (Róm 6,23). „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” (Jel 3,1) Ez az életet megnyomorító ellenség, amely elől emberi erőfeszítéssel nincs menekvés ezért nincs szép és megmentő halál.
Mindezeket végiggondolva harsan fel igazán a húsvéti evangélium az élet diadaláról, amelyet egyedül a teremtő és újjáteremtő Isten adhat nekünk. Hiába akarjuk megérteni, regenerálni vagy éppen reprodukálni az életet. Hiába próbáljuk feledni a halált. Az élő Isten az élet egyedüli forrása (Zsolt 36,10), ő képes az újjáteremtésre. Az élet diadala a halál-erők felett szintén „creatio”, olyan, mint a(z újjá)teremtés – folytatta.
Ezt a diadalt Isten Jézus Krisztusban ajándékozta nekünk.
„Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1Kor 15,20)
Ő az az első gyümölcs, akiben Isten a halált legyőző hatalmát megmutatta. De nem az egyetlen. A Biblia egyértelmű bizonyságtétele az, hogy az élet diadala, Isten megváltó irgalma által, benne adatik az embernek – írta.
A krisztusi diadal teljes. A feltámadás himnusza (1Kor 15) pontos tanítást ad ennek a teljességéről és konkrétságáról: elsöprő, visszafordíthatatlan győzelem Krisztusé a legyőzhetetlennek tűnő halál felett. Hit által pedig már miénk, így a halál mögöttünk van, és nem előttünk; ugyanakkor e világban fokozatosan lesz a miénk. Tapasztalataink, körülményeink azt láttatnák velünk, hogy a halál-erők győznek az élet felett. Mi azonban hitben járunk, nem látásban (2Kor 5,7).
Hitben azt a csodát éljük meg, hogy az életünk nem múlik, hanem telik, kiteljesedik, ezért nem a halál nyeli el az életet, hanem az élet a halált
– fogalmazott a református püspök.
A teljes írás a reformatus.hu oldalon olvasható el.
Vezetőkép: Steinbach József, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli református egyházkerületének püspöke, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke. Fotó: MTI/Bruzák Noémi
