Ungváry Zsolt: Az adómentesség nem az abból kimaradók büntetése
Évértékelő beszédében Orbán Viktor újabb adókedvezményeket jelentett be, és ahogy az nálunk lenni szokott, sokan máris támadták ezeket. Aki maga nem érintett valamelyik intézkedésben, fanyalogva konstatálta a másokra váró előnyöket.
Közösségi médiában és munkahelyi beszélgetésekben azon lamentálnak, mit kezdjen a két-három gyermekes anyák adómentességével, aki nem anya, a nyugdíjasok áfa-visszatérítésével, aki nem nyugdíjas. Természetesen mindenkinek más az élethelyzete, eltérőek az igényei és elvárásai. Annyiféle párt mégsem lehet, ahányféle ember, egy közösség – nemzet – éppen attól tartozik össze, hogy felismeri az érdekeit.
Amikor a gyerekeim születtek, távolról sem volt ennyiféle juttatás, amikor én születtem, pláne nem. De nem azt mondom, hogy boldoguljon mindenki, ahogy tud, hanem örülök a lehetőségeknek, mert a kormány értékrendje találkozik az enyémmel. És valószínűleg sokakéval, ezért nyeri rendre a választásokat.
A belátás pedig szerencsés és olykor elkerülhetetlen adottság. Attól, hogy soha nem iszom bort, még fontosnak tartom a hazai borászat sikereit, mert gazdasági haszna az ország javára válik. Repülőre sem ülök soha, mégsem követelem, hogy tiltsák be a környezetszennyező mivolta miatt, mert a mai világban ez abszurd lenne. Mindenkinek megvannak a maga szempontjai, de káoszhoz és örök veszekedésekhez vezetne, ha érvényesíteni próbálná. Pont ez az önzés teszi tönkre a társadalmat, egymás ellen hergel nőt és férfit, gyermekest és gyermektelent, nyugdíjast és aktívat, fiatalt és öreget stb. (Állítólag, amikor a reformkorban az országgyűlés határozott a Lánchíd felépítéséről, az egyik idős főúr azzal az érvvel szavazott ellene, hogy ő már meglehetősen öreg, és minek neki a híd arra a kis időre.)
Sokan azt a visszatérő érvet is felhozzák, hogy „úgysem fogják betartani”. Történetesen a jelenlegi kormányzat, ha valamit megígért, meglehetős pontossággal be is tartotta. Még ha első pillanatban merésznek tűnt is, mint a tízmilliós babaváró hitelt, az ingyentankönyv minden diáknak vagy a 13. havi nyugdíj. Ugyanígy keresztülvitték és évek óta biztosítják a rezsicsökkentést, de az otthonfelújítási támogatás, a csok és a pedagógus-béremelés is terv szerint zajlik, csakúgy, mint a huszonöt év alatti fiatalok vagy négygyerekes édesanyák adómentessége. Nem keveredtünk bele a háborúba sem, és illegális bevándorlók sem hoztak létre no-go zónákat a városainkban. (Ami nem azt jelenti, hogy a közbiztonsággal már minden rendben lenne, de ott is történt jelentős előrelépés.)
Az adókedvezményekkel megmaradó pénzt nem szórják a Dunába, hanem magyar állampolgároknál marad, akik jó eséllyel el fogják költeni. Ezzel jót tesznek a gazdaságnak, piacot jelentenek termelőnek, kereskedőnek, szolgáltatónak; áfa-bevételeket generálnak úgy, hogy mindezt saját és családjuk épülésére fordítják.
Az adót azért szedi be az állam, hogy azt a polgárok érdekében felhasználja, szociális és egyéb szempontok szerint visszafolyassa a gazdaságba. Lehet-e jobban felhasználni egy adott összeget, mint ahogy maguk az emberek gondolják, akik megkeresték ezt a pénzt; ennek a logikának a mentén hagyja a kormányzat az adó egy részét a lakosságnál. Az persze vitatható – erről szól a politika – mik legyenek azok a szempontok, melyek legyenek azok a társadalmi csoportok, amelyeket támogatnak.
Az Orbán-kormány úgy döntött másfél évtizede, hogy a családot mint a nemzet legalapvetőbb, legfontosabb egységét fogja kiemelten kezelni, ehhez kéri négyévente a felhatalmazást, amit eddig meg is kapott. Nincs itt tehát semmi átverés, trükk vagy igazságtalanság. A politikusok azt teszik, amire a megbízást kapták.
Öt évvel a négy gyermeket nevelő anyák adómentességének bevezetése után most a három- majd kétgyermekeseknek is járni fog ez a lehetőség. Ez utóbbinak a költségei például körülbelül 1200 milliárd forintos terhet rónak a költségvetésre, ami nagy összegnek tűnik, de annak fényében mindjárt másként fest, ha tudjuk, hogy például hat-hétszeresét buktuk az ukrajnai háborún, vagyis évente a kétszeresét.
Vannak persze dolgok, amiket nem lehet pusztán pénzben kifejezni. Magyarországon meglehetősen erős konszenzus van arról, hogy a gyermekek születését és felnevelését az államnak segítenie kell. A kormány nem saját hobbijából vagy azért hozza ezeket a törvényeket, hogy eljátssza a cukros bácsit, hanem éppenséggel azt a választói akaratot tükrözi vissza, amelynek mandátumát köszönheti.
Vezetőkép: Orbán Viktor miniszterelnök válaszol az Országgyűlés plenáris ülésén 2025. február 24-én. Fotó: MTI/Máthé Zoltán
