Ungváry Zsolt: Vallásos nacionalisták – törpe kisebbségben?

Adatokra, elemzésekre és különféle pótcselekvésre építő világunkban – mivel a technikai fejlődésnek hála többségünknek nem kell kapálni, aratni vagy zsupfedelet cserélni – a legváltozatosabb felmérések látnak napvilágot, és az egyre több felület miatt mind témaigényesebb sajtó ezeket igyekszik ismertetni is. Egy efféle „brit tudósok szerint” típusú kutatást mutat be az index.hu is, amelyet a Pew Research Center nevű amerikai kutatóintézet készített. 

Vizsgálatuk tárgya a vallásos nacionalizmus előfordulása egyes országokban. Definíciójuk szerint a vallásos nacionalizmus az a meggyőződés, „amely szerint egy ország történelmileg domináns vallásának központi részét kell képeznie a nemzeti identitásnak, valamint hatással kell lennie a politikai döntéshozatalra is.” Ami igazán meghökkentő, hogy szerintük Magyarországon egészen elenyésző, egy százalék körüli az e csoportba tartozók aránya. 

Ez látszólag érv a nyugati agytrösztök iránt feltétlen bizalommal élő globalistáinknak, hiszen ők folyamatosan azért bírálják a kormányt, hogy az összefonódik a keresztény egyházakkal, erőlteti a hitéletet, túlságosan sok támogatást ad vallási szervezeteknek, miközben az életnek ez az aspektusa az embereket – a felmérés szerint – egyáltalán nem érdekli. Igen ám, de ha az Orbán kabinetet állítólagosan mélyen átható keresztény kurzus ezek szerint nem rezonál a választókkal, vajon miért nyerik mégis rendre fölényesen a választásokat? Egy teljesen népszerűtlen, marginális kérdésre hegyezik ki saját programjukat? Mégsem populisták? Ennyire jól csinálnak minden egyebet, hogy a vallásos nacionalizmustól amúgy irtózó magyar társadalom mégis pajzsra emeli őket? Ha jók az adatok, akkor valamelyik vádat el kell felejteni.

Nekünk, vallásos nacionalistáknak is nagy pofon ez, ha igaz, hiszen identitásunk, közbeszédünk egyik sarokpontját kezdi ki. 

A Pew Research Center az alábbi négy kérdésre adott válaszok alapján hozta meg a döntését:

• Fontos-e kereszténynek lenni ahhoz, hogy valaki magyar legyen? Fontos-e, hogy a magyar miniszterelnök keresztény legyen? A keresztény Bibliának hatással kellene-e lennie Magyarország törvényeire? Amikor a keresztény Biblia és a magyar nép akarata egymással ellentétes, akkor is a keresztény Bibliát kell figyelembe venni?

Magyarországon Szent István államalapítása és azóta eltelt történelmünk egésze alapján nyilvánvaló, hogy nemzeti érdekeink és a kereszténység egymástól elválaszthatatlanok. (Valójában az ősmagyar „pogányság” nem volt azért annyira messze a krisztusi úttól, Vajk döntése sokkal inkább Róma választását jelentette, semmint szembefordulást valami babonás barbársággal.) Az az érdekes, hogy lehet a feltett négy kérdésre akár nemmel is felelni úgy, hogy mégis „vallásos nacionalisták” maradjunk. Mert hiszen számtalan nem hívő derék magyar ember van, akik számára megkerülhetetlenek a szent királyaink vagy az iszlám hódítás-, illetve a bolsevik ateizmus ellen vívott csatáink. A miniszterelnök vallási meggyőződése is látszólag irreleváns, de nyilvánvaló, hogy rendszeres bérmálkozása dacára a határon túliakat megtagadó vagy nemzeti ünnepünkön az emberek közé lövető, a kereszténységet durván támadó Gyurcsány nem felel meg az ország vezetésére. A Bibliát pedig nem szükséges idézni az alkotmányban, vagy arra esküt tenni, de az abban foglalt értékek olyan erkölcsi alapjai a hazának, amelyek nélkül nem beszélhetünk tisztességes Magyarországról. A negyedik kérdésnek viszont semmi értelme, így arra értékelhető válasz nem adható.

A politika (vagyis a közösség ügyeivel való foglalatosság) tele van axiómákkal, ezek azonban – ellentétben a matematika tételeivel – változnak az időben. Jelenleg olyan korszakot élünk, amikor a szekularizáció megkérdőjelezhetetlen egy modern és működő állam esetében. Ez azt mondja ki, hogy a gazdasági-anyagi-világi dolgokat el kell választanunk a lelkiektől.  Ezzel mindjárt meg is tagadjuk az egyén (és a társadalom) lényegét. Az embert éppen e kettő egysége emeli ki az állatvilágból, és teszi fogyasztó és szaporodó ösztönlényből az Isten képmásává. (Akkor is, ha valaki ezt nem fogadja el. Lehet a gravitációt vagy a mikrohullámú sugarakat tagadni, attól még hatással vannak ránk.) Éppen a modern orvostudomány fedezi fel újra (amit számos régi kultúra is tudott), hogy a lelki gondok testi bajt okozhatnak. A boldogság, a jólét nem kizárólag az anyagi biztonságtól függ. Sőt! A közösségnek nem csak materiális iránymutatást ad a jó vezető, hanem lelkit is. A sumér papkirályok, a római császár-pontifexek, a muszlim kalifák mind e gondolat eredményei.

Természetesen a publicisztika – műfajánál fogva – személyes vélemény, és az ember nehezen lát ki a saját buborékjából, de az én közeli kapcsolataimban (rokonok, barátok) messze a legnagyobb arányt a „vallásos nacionalisták” képviselik. Vagy én látom nagyon tévesen a világot vagy a PRC.

Vezetőkép: freepic