Ismét nagy diplomáciai sikert aratott Magyarország

A térdeltető végül engedményeket tett. Röviden így lehetne összefoglalni Mark Rutte hamarosan leköszönő holland miniszterelnök és Orbán Viktor, magyar kormányfő találkozóját.

Nem volt még olyan régen, amikor az egyik uniós csúcs során Mark Rutte magából kikelve arról értekezett, hogy Magyarországot meg kell büntetni sőt, ahogyan fogalmazott, térdre kell kényszeríteni. Rutte bárdolatlan megjegyzései komoly visszhangot váltottak ki idehaza és a nemzetközi színtéren is, hazánk ugyanakkor a holland politikus nyomásgyakorlása ellenére sem engedett az álláspontjából egyik vitatott kérdésben sem. Aztán a sors úgy hozta, hogy miközben Orbán Viktor és kormánya 2022-ben újabb 2/3-os felhatalmazást kapott a választóktól, addig

a hollandok Ruttét térdeltették le, és vették el tőle a bizalmat a tavalyi választáson.

A veterán politikus jó eséllyel tudta ezt, hiszen már el sem indult pártja színeiben a miniszterelnöki posztért, a voksolók ugyanakkor természetesen róla és kormányzásáról is véleményt mondtak, és végül esküdt ellenfelének, Geert Wildersnek és bevándorlásellenes pártjának szavaztak bizalmat. Rutte-nak ugyanakkor esze ágában sincs visszavonulni sőt,

ha már hazájában megbukott, úgy gondolta, hogy nemzetközi vizekre evez. Így történt meg az, hogy ő lett a legesélyesebb jelölt a hamarosan megüresedő NATO főtitkári pozícióra. 

Csakhogy ahhoz, hogy valakit megválasszanak erre a tisztségre, a védelmi szövetség összes tagjának jóváhagyására szükség van, és volt néhány ország, amely nem szívesen állt be Rutte mögé. Köztük természetesen és érthető módon Magyarország. Orbán Viktor ugyanakkor megint elképesztő diplomáciai érzékről tanúbizonyságot téve egy fontos feltételhez kötötte Rutte támogatását. A magyar miniszterelnök ugyanis a békepárti álláspontot megerősítő június 9-i választások után arról állapodott meg Jens Stoltenberg jelenlegi NATO főtitkárral, hogy Magyarországnak nem kell részt vennie az Ukrajna megsegítésére irányuló NATO műveletekben, és sem katonával, sem pénzzel nem kell hozzájárulnia az esetleges missziókhoz. Stoltenbergtől meg is kapta ezeket a garanciákat, ugyanakkor eddig kérdéses volt, hogy mi lesz ezekkel, ha a norvég politikust Rutte váltja a főtitkári székben.

Orbán Viktor pedig jó diplomáciai érzékkel ugyanezt a garanciát most a holland aspiránstól is megszerezte, cserébe pedig Magyarország is támogatja ambícióit.

Sokan persze ezt zsarolásként értelmezték, de valójában erről szól a nemzetközi diplomácia: az egyik fél kér valamit a másiktól, és cserébe ő is ad valamit. Rutte ráadásul írásban adott garanciát arra, hogy Magyarországnak az ő főtitkársága idején sem kell részt vennie semmilyen, Ukrajnával kapcsolatos NATO-műveletben, legyen az akár pénzügyi, akár más jellegű. Viccesen azt is mondhatnánk, hogy végül Rutte lett az, aki letérdelt és meghajolt a magyarok akarata előtt.

És hogy miért fontos mindez? Mert a háborús helyzet folyamatosan eszkalálódik. Stoltenberg a minap már arról beszélt, hogy a NATO-nak a jelenleginél jobban meg kellene mutatnia nukleáris elrettentő képességeit, amelyet az oroszok is egy veszélyes iránynak gondolnak. Ráadásul a Mark Rutte vezette holland kormány Ukrajna egyik legelkötelezetettebb támogatójának számított, így ha a kormányfő NATO-főtitkár lesz, a helyzet valószínűleg csak fokozódik. Nem mellesleg, ha a szintén háborúpárti és Ukrajna mellett erőn felül kiálló Kaja Kallasból tényleg uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő lesz, nehéz lesz megállítani a háborús spirált. Ebben a helyzetben pedig kulcsfontosságúak azok a garanciák, amelyeket Orbán Viktor megszerzett, hiszen így hosszú távon, a folyamatosan romló külső körülmények ellenére is biztosítható Magyarország békepárti álláspontja, amelyre a magyarok elsöprő többsége voksolt június 9-én.

Címlapkép: Orbán Viktor magyar (k) és Mark Rutte holland (b) kormányfő Helmut Kohl néhai német kancellár búcsúztatásán az Európai Parlament strasbourgi épületében 2017. július 1-jén. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs

Iratkozzon fel hírlevelünkre