Szoktalanul őszinte megjegyzést tett brit kollégájával közös sajtóértekezletén az amerikai diplomácia vezetője. Anthony Blinken ugyanis arról beszélt, hogy Ukrajna jól áll a háborúban és egyébként is, az Ukrajna védelmére költött pénz 90%-a amerikai cégekhez kerül, vagyis az amerikai gazdaságot pörgeti, így pedig egy win-win, vagyis nyertes-nyertes helyzet alakul ki.

Ennyire hideg, érzelmeket nélkülöző, csak a hatalmi logikára koncentráló mondatokat régen hallottunk azzal a háborúval kapcsolatban, amely során naponta több száz ember veszíti életét. Blinken külügyminiszter ugyanakkor lerántotta a leplet és megmutatta az amerikai gondolkodás valódi arcát. Szó sincs itt a gonosz elleni küzdelemről, szó sincs a nyugati értékek védelméről, vagy arról, hogy Oroszország visszaszorítása, esetleg Ukrajna védelme lenne a cél. A diplomata szavaiból egyértelmű, hogy

Wasington az orosz-ukrán háborúra egyfajta befektetésként tekint, szinte már-már úgy kezeli, mint egy gazdaságélénkítő lépést.

Pénzt pumpál egy iparágba, amely így megrendelésekhez jut, munkahelyeket teremt és lényegében az amerikai GDP-t növeli. Az, hogy közben tízerek halnak meg? Hogy közben milliók válnak földönfutóvá? Hogy kisebb országnyi területek válnak felperzselt földdé? Hogy az ukrán középosztály már nyugaton keresi a boldogulást, 20-30 évvel visszavetve ezáltal az ország fejlődését? Amerikai szempontból nézve ezek járulékos veszteségek, amelyeket ráadásul nem is nekik kell megfizetniük. A lényeg, hogy a befektetett pénz megtérül, az embereknek van munkája, a GDP pedig növekszik. Persze el lehetne ezt érni békés úton is, háború és hazugságok nélkül, ahogyan például Magyarország teszi, de ha az a könnyebb út, miért ne azt válasszák? – tették fel magukban valószínűleg az amerikaiak a kérdést és ezt választották. Ez ugyanakkor felháborító.

hirdetés

Elsősorban az ukránoknak kellene, hogy felháborító legyen. Hiszen ők azok, akikkel elhitették, hogy nyerhetnek, hogy a nyugatot védik minden rossz okozójától, a gonosz orosz medvétől.

Persze akik reálisan látják a helyzetet, régóta mondják, hogy ebből egy szó sem igaz. Moszkvának ugyanis sem ereje, sem szándéka nincs arra, hogy területeket foglaljon el, vagy megtámadjon NATO országokat. Aztán a tavaly márciusi béketárgyalásokról kiszivárgott információk alapján egyértelművé vált, hogy Oroszországnak valójában arra sem volt szándéka, hogy Ukrajnában hosszú háborút indítson. Az ukránok elmondása alapján is megelégedtek volna annyival, hogy Kijev garanciát vállal a semlegességre. A megegyezésre ráadásul Ukrajna is hajlott. Aztán történt valami, felálltak az asztaltól és a harcok folytatódtak. Valószínűleg Washingtonban ezen a ponton jöttek rá, hogy a gyengélkedő gazdaság erőre kapásának egy jó és számukra kockázatmentes eszköze lehet, ha folytatják a háborút és felpörgetik a hadiiparuk.

Ukrajnát tehát eszközként használták és ez most már mindennél világosabban látszik Ukrajna számára is.

Felháborodott hangok ugyanakkor nemcsak Kijevben, hanem Brüsszelben is lehetnének. Az Európai Uniót ugyanis az Egyesült Államok rávette arra, hogy olyan szankciókat alkalmazzon, amelyek jobban fájnak neki, mint Moszkvának. Rávette arra is, hogy szakítsa meg a gyümölcsöző energetikai kapcsolatokat Oroszországgal és adjon óriási támogatásokat Ukrajnának. Amely pénzek 90%-a valószínűleg szintén amerikai cégeknél landolt. Kész haszon, nem?

Az Európai Unió ugyanis gyakorlatilag saját magát tönkretéve finanszírozza erőn felül az Egyesült Államok történetének legnagyobb gazdaságélénkítő programját.

Washington pedig csak az EU-val szemben két legyet ütött egy csapásra. Kiiktatott egy erős versenytársat, amely még pénzt is ölt cégeinek fejlődésébe. Persze Brüsszel csak magát okolhatja, amiért volt ilyen naiv, hogy felült Washington játékának és belement abba. Ugyanakkor most végre itt lenne az ideje a józanodásnak az EU és Ukrajna részéről is. Itt lenne az ideje, hogy ne Orbán Viktor, hanem az amerikai demokrata vezetés legyen végre a fekete bárány. Mert innentől kezdve már tényleg mindenki számára a napnál világosabb kell hogy legyen: a háború folytatása csakis és kizárólag amerikai érdek.