Egész Európa meglepetten figyelte múlt héten a holland választások eredményét, hiszen a közvélemény-kutatások négy párt fej-fej melletti eredményét jósolták. Aztán mint oly sokszor, most is kiderült, hogy az előzetes méréseket érdemes a kukába dobni. Geert Wilders és bevándorlásellenes pártja ugyanis utcahosszal nyerte meg a voksolást, teljesen átírva ezzel a holland politikai térképet.

Wilders a rendkívül széttagolt és polarizált politikai palettán a szavazatok 25%-át szerezte meg, ami 37 mandátumot jelent a 150 fős törvényhozásban. Persze ez a többségtől messze van, mégis – holland viszonylatban kifejezetten – utcahosszal előzte meg a második helyre befutó baloldali-zöld szövetséget, amely 25 mandátumot szerzett. Csak a harmadik helyre volt elég az eddig a kormányt vezető Mark Rutte pártjának teljesítménye, míg a negyedik helyre egy korábbi jobboldali képviselő alig 3 hónapos pártja ért oda. Az eredmény tehát jól mutatja:

a hollandoknak is elegük van a mainstream pártok politikájából.

Merthogy mit is akar Geert Wilders? Röviden összefoglalva: az európai politikát ma meghatározó három nagy kérdésben teljesen mást, mint az eddig Hollandiát (és egyébként Európát) irányító nagy pártok. Wilders lassítana az Ukrajna és az Unió közötti közeledésen és nem támogatja Kijev Uniós csatlakozását, ahogyan az európai emberek nagy része sem. A leendő kormányfő emellett ellenzi az abortuszt és a melegházasságot és megálljt parancsolna a migrációnak is. Sőt, korábban kifejezetten muszlimellenes megnyilatkozásai is voltak, nem véletlen, hogy 20 éve testőrök gyűrűjében tölti a mindennapjait.

A bevándorlás pedig kifejezetten erős kampánytéma volt Hollandiában, hiszen az emiatti feszültség okozta az előző kormánykoalíció bukását és emiatt kellett előrehozott választásokat is kiírni. Az országban ugyanis egyre nagyobb társadalmi feszültségeket okoznak az illegális migránsok, így a választás egyben egy népszavazás is volt, hogy hogyan képzelik el a jövőjüket a hollandok? Az eredmény így még egyértelműbb:

hirdetés

a négy legjobban szereplő párt közül ugyanis három szigorúbb bevándorláspolitikát szeretne.

Ráadásul ez volt az első olyan választás Európában, amelyet az Izrael és a Hamász között kirobbant háború után tartottak, vagyis az Európa-szerte látott terrorista-párti tüntetések társadalmi hatásai is itt mutatkoztak meg először. Az eredmény pedig nem sok jót ígér a valóságtól elrugaszkodott, egyre szélsőségesebb liberális politikát folytató mainstream pártoknak. Az emberek ugyanis egyértelműen megüzenték, hogy

olyanokat akarnak a hatalomban látni, akik az ő problémáikkal foglalkoznak, akik hagymázas álmok kergetése helyett a realitás talaján állva politizálnak.

Hollandiában tehát győzött az igazság, kiderült, hogy “azért a víz az Úr.” Egy csata erejéig legalábbis, a háború vége, vagyis az új kormány megalakítása ugyanis még messze van. Wildersnek ugyanis most a viharos liberális tengeren áthajózva kellene koalíciós partnereket találnia. Bár győzelme akkora volt, hogy erre most van is reális esélye, hiszen még ha a kormányát alkotó pártoknak nem is lesz többsége a parlamentben, külső támogatással létrejöhet az első Wilders-kabinet.

Az a kormány, amely újabb szövetségest jelent Magyarországnak a nemzeti, patrióta erőkkel közösen vívott harcban. És Olaszország, Finnország, Svédország és Szlovákia után Hollandia úgy tűnik, hogy még mindig csak a kezdet. A Nyugat-Európában tapasztalható társadalmi elégedetlenség ugyanis mára akkorára nőtt, hogy nem nagyon van olyan ország, ahol ne a nemzeti pártok előretörése lenne várható. Persze a balliberális erőket senki nem sajnálja, ugyanis maguknak köszönhetik a népszerűtlenségüket.

A holland győzelem pedig azt is megmutatta, hogy igenis van esély arra, hogy 2024-ben Brüsszelben is komoly változások jöjjenek. Ha pedig az európai elitet is sikerül lecserélni, sikerül lecsapolni a mainstream, az európai érdekeket lépten-nyomon eláruló mocsarat, akkor az egész kontinensre komoly sikerek várhatnak.