Évközi 14. vasárnap Jézus a teherhordozásról tanítja hallgatóit. Mindenki keresztet hord, senki sem ússza meg a megpróbáltatásokat, terheket. Viselni azonban többféle módon lehet.
Vannak olyanok, akik nem akarnak tudomást venni róla. Nem akarják elfogadni a betegséget, a gondokat. Inkább homokba dugják a fejüket és próbálnak úgy élni, mintha semmi változás sem történt volna az életükbe.
A másik típus, aki pedig a keresztjét nem rejti el mások elől. Mindenkinek panaszkodik, egy szenvedés az élete, másokra túl sok fizikai-lelki terhet tesz. Már a közelében rosszul érzi magát az ember a sok negatív szótól. Az ilyen ember tovább nehezíti saját életét.
hirdetésA harmadik típusú kereszthordozó nem szabadulni akar terhétől, hanem beépíti az életébe. Már a mindennapok része a gyógyszerek fogyasztása, a kiszolgáltatottság, akár a tehetetlenség. Viszont nem egyedül szenved, nem is elsősorban szeretteivel, hanem Jézussal. Tanulni kell tőle, mert ő alázatos és szelíd. Nem kürtöli világgá a baját, nem mások előtt mutatja fájdalmait, hanem a rejtekben, az imádságban ajánlja fel szenvedéseit.
Ha sikerül ezt az utat járni, akkor nyugalmat talál lelkünk. A gyógyuláshoz, az elfogadáshoz, az elengedéshez pont ez a nyugalom kell. Olyan kár, hogy kapaszkodunk az orvostudomány minden eszközébe, csupán a lélek oldaláról nem akarunk gyógyulni, keresztet hordozni.
Ma Jézus ebben is a segítségünkre siet és saját tapasztalatain keresztül vezet bennünket az örök élet útján, az Atyai házba.
Címlapkép: Bese Gergő atya. Fotó: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu
