Az egész Európai Unió létezése kérdőjeleződik meg az emberek szemében azzal, hogy azt a két célt, amely miatt működtetjük, a békét és a jólétet feladta – erről beszélt pénteki rádióinterjújában Orbán Viktor miniszterelnök. És valóban: az elmúlt egy évben a béke és a jólét is eltűnőben van az Európai Unióban és ennek elsősorban maga a brüsszeli politika az oka.
A helyzet megértéséhez ugyanakkor messzebbre kell visszamenni az időben. A II. Világháború után a teljes világon a sokk lett úrrá, ugyanakkor a harcok utáni lelki, gazdasági és társadalmi trauma Európát érintette a legnagyobb mértékben, ahogy a károk is itt voltak a legnagyobbak. Az akkori generáció nem akart több háborút látni a kontinensen, ezért a tartós európai béke megteremtésén kezdett el gondolkodni. Ezt a célt pedig elsősorban gazdasági együttműködéssel próbálta elérni. Az elgondolás emögött reális volt.
Ha egyes országok mást is gondolnak bizonyos ideológiai kérdésekben, mi értelme lenne háborúzniuk, ha a gazdaságaik összefonódtak, az ebből fakadó jólét előnyeit pedig mindenki élvezi?
Kimondva, vagy kimondatlanul, de ebben a szellemben hozták létre a „hatok” 1951-ben az Európai Szén- és Acélközösséget, majd 1957-ben az Európai Gazdasági Közösséget. A politikai és ideológiai sallangoktól mentes együttműködés pedig valódi sikertörténet lett. Az egész kontinens ide húzott, ide gravitált, hiszen a kooperáció előnyei megkérdőjelezhetetlenek voltak. Nem is csoda, hogy a szervezet folyamatosan új tagokkal bővült és így valódi békeprojektté vált. Az alapító atyák elévülhetetlen érdeme, hogy jól látták előre, hogy mi történik majd. A jólét ígérete felülírt minden más különbséget. Persze
hirdetésne vitassuk el, hogy volt egy közös értékbeli, gondolkodásbeli és szellemi alap is, méghozzá a kereszténység, Európa ezeréves sikerének egyik legfőbb eleme és mozgatója.
Ez pedig valóban naggyá, gazdaságilag megkérdőjelezhetetlenné tette Európát, melynek országai duzzadtak a magabiztosságtól. Volt is okuk rá, hiszen 30-40 évvel a nagy háború után a szétbombázott városok, a padlón lévő gazdaságok és a szenvedés helyét a virágzás, a prosperitás és a jólét vette át. Aztán amikor már minden jól ment, egyszer csak nem lett elég a gazdasági együttműködés. Az önbizalomtól duzzadó politikai elit elkezdett elszakadni a valóságtól és elkezdte a politikai integráció utópisztikus gondolatát hajszolni. Ennek a folyamatát látjuk ma is egyre nagyobb és egyre irreálisabb mértékben. Brüsszel ugyanis egy olyan hatalmi központtá vált, amely ma már a vezetői ideológiáját is igyekszik mindenkire rákényszeríteni.
A realitásoktól való eltávolodás és a politikai egység erőltetése ugyanakkor együtt járt a kereszténység, mint közös alap elvesztésével és a gazdasági eljelentéktelenedéssel.
Addig ugyanis, amíg Brüsszel az erőltetett politizálással volt elfoglalva, mások a gazdaságukra koncentráltak és utolérték, megelőzték Európát. A gazdasági eljelentéktelenedés pedig fokozatosan amerikai függéshez vezetett. Először csak katonai, majd politikai és egyre inkább kereskedelmi-gazdasági értelemben is. Ez az oka, hogy most ott tartunk, hogy az orosz-ukrán háborúban az Európai Unió nem tud önálló aktorként megjelenni, nem tudja a saját akaratát érvényesíteni. Emiatt pedig eljött az az állapot, amelyről Orbán Viktor beszélt, hogy az EU a két alapvető célját, a béke és a jólét fenntartását nem tudja teljesíteni. Erre pedig rá kell ébredni, mielőtt nagy baj lesz és fokozatosan vissza kell térni arra a pontra, amiben Európa tényleg jó: a mindenki számára előnyös gazdasági együttműködés kialakításához és a keresztény alapokhoz. Ha ez nem történik meg minél előbb, annak beláthatatlan következményei lehetnek.
A címlapkép forrása: Pixabay.com
