Nagypénteken az Egyház gyászol. Jézust a Getsemáni kertben elfogták és Kaifás börtönében virrasztja át az éjszakát. Másnap pedig felhangoznak a már ismert szavak. „Keresztre vele!”, „Feszítsd meg őt”, „Barabást!”, az emberi gonoszság megnyilatkozásai, a felbőszített, manipulálható tömeg hangja. De persze vannak más hangok is: „Asszony, nézd, a fiad!”, „Nézd, az anyád!”, „Szomjazom”, „Uram! Bocsáts meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!”, „Beteljesedett!”.
Jézus utolsó szavaival is gyógyítani akarja az emberi szívet. Gondoskodik édesanyjáról, János apostol nagy feladatot kapott, majd miután biztonságban tudta Máriát azokért is imádkozik, akik bántották és a keresztre ítélték. A Mester tudja jól, hogy talán némi aprópénzért, a főpapok előtti megfelelés okán, vagy csak ilyedtségből fordult a tömeg Jézus ellen. Pár nap leforgása alatt a Hozsannát éneklő, rajongó tábor kisebbségbe került. A történelem sok ilyen példát mutatott már, akár népünk körében is.
A 20. század borzalmait megélt nemzetünk 1947/48-ban Mária évét tartotta, és több millió katolikus imádkozott különböző kegyhelyeken hazánkért, majd pár hónap leforgása alatt karbatett kézzel nézte végig a szerzetesek rendek feloszlatását, a papok, szerzetesek bebörtönzését, munkatáborokba hurcolását, az egyházi intézmények államosítását. Biztosak lehetünk abban, hogy többen közülük még egy évvel korábban Mindszenthy bíboros szentmiséjén imádkozott, majd váltott kabátot és lett a kommunista ideológia élharcosa.
hirdetésKicsit másképpen értelmezve Pilátus szavait: Íme az ember! Sajnos Jeruzsálem gyalázata minden nap újra és újra megismétlődik. Ma is vannak igaz emberek, akiket elárulnak és megölnek, mert Krisztusba vetették bizodalmukat. Ők az üldözött keresztények, ma értük is imádkozunk.
De nem kell olyan messzire menni, csak nézzünk szét a saját házunk táján. Korábban hittanos, ministráns, templomban megesküdött gyermekünk, unokánk ma már inkább hódol a Barabás pártiaknak, mint Krisztusnak. Meggyőződésből, divatból, megfelelni akarásból hoztak egy döntést, aminek a következményét mindannyian elszenvedjük. Látjuk a széthullott családokat, az értéknélküli világot, a gyűlölet tombolását, az erőszak növekedését. Közben pedig megmagyarázzák a bizonyítványukat (ez már ilyen világ, borzalmasok a papok, hideg a templom, hosszú a mise, nagyon elfoglalt vagyok, vallásos vagyok a magam módján stb..). Mindig találnak kifogást, hibát, ami miatt álláspontjuk „védhetővé” válik. De a százados tanúságtétele a kereszt tövében az ő életükbe is egyszer beköszönt: „Ez az ember valóban az Isten fia volt!” Várjuk ezt a pillanatot, imádkozunk is érte, addig azonban még sokszor halljuk tőlük, talán még saját magunktól is, hogy „Ne ezt! Hanem Barabást!”
A címlapkép forrása: Pixabay
