Az újkori történelemben a háborúk sokszor egy új világrend bevezetését jelentették. Az emberiség az elmúlt száz évben megtanulta, hogy egy helyi konfliktusból bármikor kirobbanhat egy világégés, amelyeknek bár évtizedekkel előtte látszanak a törésvonalai, de nem tudni ezek a törésvonalak mikor eszkalálódhatnak fegyveres összetűzésekbe. Minket magyarokat nem csak a háború fizikai közelsége érint érzékenyen, hanem az is, hogy nemzettestvéreink élnek Ukrajnában. S mindenkit foglalkoztat a kérdés, vajon van-e annak realitása, hogy a háború átterjed más országokra is?
A Mandiner Vita legújabb rendezvénye május 6-án, a Scruton MCC-ben (Mathias Corvinus Collegium) több érdekes kérdést is feszegetett az orosz-ukrán háború kapcsán. Bartha Dániel, kül- és biztonságpolitikai szakértő, az Egyensúly Intézet nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója és Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője mondta el véleményét a kialakult helyzettel kapcsolatban.
A szakértők egyetértettek abban, hogy az a villámháborús elképzelés, amelyben az oroszok hittek, megbukott. Demkó Attila kiemelte, hogy az oroszok biztosak voltak abban, hogy Ukrajna részéről nem ütköznek komoly ellenállásba, ezért eleve egy kis csapatlétszámmal rendelkező, alapvetően felkészületlen hadsereggel kezdték meg a katonai műveleteket. Győztes trófeaként Moszkva eddig Herszont és az Észak-krimi-csatornát tudja jelen pillanatban felmutatni, miközben jelentős veszteségeket könyvelhettek el Kijev környékén. Demkó hangsúlyozta, hogy „nehéz Mariupolt sikerként kezelni, hiszen totálisan megsemmisítették, Herszon viszont épen maradt”.
A meghívott előadók szerint azonban a hadsereg kudarcáért csak részben felelős a hírszerzés. A hibák elsődleges okaként az elavult katonai eszközöket jelölték meg, az elmaradt modernizációs áttörést, a logisztikai fejlesztés elhanyagolását.
Bartha Dániel példának hozta fel, hogy az orosz haderők 30-40 éves gumiabroncsokkal vágtak neki a háborúnak, és így több millió dollár értékű járművek kaptak defektet Ukrajnában, miközben a hadsereg morális felkészültsége is alacsony volt.
Mindezen hibákat tetézte az oroszok magabiztossága, mivel azt hitték, Ukrajna könnyű terep lesz számukra. Demkó Attila hozzátette, hogy ennek az elméletnek az ékes bizonyítéka az is, hogy az oroszok a kemény, professzionálisan felszerelt, legképzettebb haderőt könnyű fegyverzettel küldték előre a háború első szakaszában, a csekély ukrán ellenállás reményében. Mire ráeszméltek, hogy Ukrajna annektálása már nem lesz olyan egyszerű, mint anno a Krím-félszigeté, már komoly veszteségeket könyvelhettek el.
Ugyanakkor mindkét vendég egyetértett abban, hogy teljes képet kapni arról, hogy pontosan mi történik, nagyon nehéz, hiszen egy információs háború is zajlik illetve a harci eszközökben is hasonlóság van, így nehéz megítélni a veszteségeket is mind ukrán mind orosz részről.
„Annak csekély az esélye, hogy Oroszország NATO-tagállamot támadna meg, ami egy harmadik világégésbe torkollhatna” – nyomatékosította Bartha Dániel. Nagyobb a veszélye annak, hogy a háború után marad egy Ukrajna amely elvesztette a GDP-je 60-70%-át, magas lesz a szervezett bűnözés és a fegyverek aránya, miközben az ország infrastruktúrája összeomlott. Kérdés, hogy Európa mit kezd egy totálisan megsemmisült térséggel. Egyelőre azonban a háborúnak még nincsen vége, és a gyors lezárásban már egyre kevésbé lehet reménykedni.
hirdetésA címlapképen balról jobbra: Demkó Attila (MCC Geopolitikai Műhely), középen Bartha Dániel (Egyensúly Intézet) és jobb oldalon Maráczi Dádid újságíró-moderátor látható. Forrás: Szennyes Krisztián, Vasarnap.hu.
