Az Egyház eddig minden ellenségét túlélte, így lesz most is! – Makkai László a Vasárnapnak

Makkai László

„A történelem folyamán számos támadásnak volt kitéve az Egyház. Egyetlen ellenségét sem tudta legyőzni – mert nem ez az Egyház küldetése –, de mindegyiket túlélte. Így lesz most is!” – az új év elején Makkai László görögkatolikus lelkésszel, pasztorálpszichológiai lelkigondozóval beszélgettünk a Katolikus Egyházat fenyegető veszélyekről a koronavírus és a genderideológia rohamos terjedésének időszakában.

– A „Katolikus Egyház gonosz” – sok helyzetben hallhatjuk ezt a narratívát. Hogyan lehetséges az, hogy sokan gyűlöletet éreznek az Egyház ellen, amit maga Jézus, a szeretet hozott létre?

Nagyon sajnálom, ha így gondolják az emberek, bízom benne, hogy változhat a véleményük, ha jobban megismerik a Katolikus Egyházat. Talán egy kicsit tudok segíteni abban, hogy ne lássák „gonosznak” ezt a csodálatos és a Szentlélek működését számtalanszor megtapasztalt Egyházat. Az elmúlt időszakban nagyon sok negatív hír öntötte el a világhálót és többségében vagy keresztényeket, vagy katolikusokat támadó botrányokat közöltek. Most nem kutatnám a hírek valódiságát vagy hamisságát.

Azonban tudni kell, hogy az emberek értékítélete a lélek dolgaival foglalkozó személyekkel szemben sokkal érzékenyebb, mint akár a politikusok tekintetében. Ezért egy-egy negatív hír vagy rossz tapasztalat okot adhat arra, hogy az egész Egyházat rossz színben tüntessék fel.

Aki hívő és templomba járó ember, az tudja, hogy mit tesz az Egyház, nem csak Magyarországon, de világszerte. Aki ennyi szeretet és törődés ellenére, amit a Katolikus Egyház nyújt, gonosznak látja azt, abból hiányzik az objektív értékítélet és a jóhiszeműség. Ha valahol, akkor a katolikus közösségben hisz az ember a megtérésében, az Istenhez fordulásban, hisz a csodákban, ami az emberi életekben mutatkozik meg.

Pál apostol még Saulként üldözte a keresztényeket, majd Krisztus 13. apostola lett.

Egy családban a szülő nem csak azt a gyermekét szereti, aki okos, jó a magatartása és kitűnő tanuló. Azt a gyermekét is szereti a szülő, aki kevésbé okos, kevésbé tanul jól és lehet, hogy a magatartásával is baj van. De szereti, mert az Ő gyermeke. Így vagyunk az Egyházzal is, gyöngeségében ugyanúgy kell szeretni, mint akkor, amikor valóban az evangélium szerint él. Nem tökéletes az Egyház, nem tökéletesek a papok, az egyházi vezetők, de az Egyház feje, Krisztus az! Ő tesz bennünket folyamatosan jobb emberré, jobb kereszténnyé és jobb testvérré.

Sajnos felütötte fejét egy másik „jelenség” is. A magukat katolikusnak mondó, de az Egyházat minden fronton kritizáló és támadó személyek, akik véleményükkel mindig csak „segíteni” akarnak, de igazából ártanak.

Nem a vélemény vagy szólásszabadság ellen fogalmaztam meg ezt a gondolatomat. Inkább a báránybőrbe bújt farkasokra gondolok, akikről az Evangélium is beszél. Sajnos sokat tesznek, akár szándékosan, akár nem, hogy az Egyházról inkább negatív kép alakuljon ki, mint pozitív. Erről mindig az jut eszembe, hogy Júdás is ott volt az utolsó vacsorán és még részesült is az Eucharisztiában, majd elment és elárulta Mesterét – mert Ő mindig így szólította Jézust. Soha sem Úrnak, vagy Krisztusnak.

– A keresztényeket sokat támadják a gender-ideológia elutasítása miatt. Mi a Katolikus Egyház álláspontja a homoszexualitással kapcsolatban? Hogyan fér össze ez az isteni szeretettel?

Isten minden embert szeret és minden embernek felkínálja a lehetőséget, hogy Istenre találjon. Ha valaki Istenre talál és megismeri a Szentírást, akkor kétsége sem fér ahhoz, hogy mi az Isten szándéka a férfi és nő kapcsolatából. Örökre szóló házasság.

Persze hozzá kell tenni, hogy más életállapotban is boldog lehet az ember. Gondoljunk a szerzetesekre, vagy az egyedül élőkre. Számukra is elérhető és megragadható a teljes, boldog emberi élet.

A katekizmusunk szerint a házasság egy férfi és egy nő életre szóló szövetsége, melyet Krisztus szentségi rangra emelt. Amióta a világ világ, ez a biológiai normalitás és ez az Isten szándéka. Egy kapcsolat soha sem a testiségről szól csupán. Ott van érzelem, kedvesség, gesztusok a másik felé, törődés; a házasság természetes rendje a gyerekvárás, ami tele van izgalommal, az apa és az anya részéről egyaránt. Ezen érzelmi impulzusok átadása és megélése tökéletesen a férfi és nő kapcsolatából születhet meg.

Ez nem egy ósdi elgondolás, hanem ez a jövő és ez a garancia arra, hogy a gyermekek egészséges minták alapján nőjenek föl.

Nagyon jól tudja a teológia, a pszichológia, a társadalomtudományok, hogy ez az emberiség így működik. Az Egyház mindig a párbeszéd útján tudta elmondani érveit és meghallgatni a másik oldalt is, akik nem ezen a véleményen vannak. A kinyilatkoztatott igazságokat viszont senki és semmi kedvéért, sem a népszerűségért nem fogja megváltoztatni az Egyház. Ez a közösség ebben hisz, ez a mérce az alap, amit Krisztus mutatott meg nekünk. Más közösségeknek más elgondolásuk van, amit tiszteletben tartunk.

Fontos iránymutatás a homoszexualitás tekintetében a Katolikus Egyház Katekizmusa, mely a következőket írja:

„A homoszexuális cselekedetek önmagukban rendezetlenek… ellentétesek a természeti törvénnyel… nem származik belőlük igazi érzelmi és szexuális kiegészülés. Semmi esetre sem szabad azokat jóváhagyásban részesíteni. Nem elhanyagolható azonban azoknak a férfiaknak és nőknek a száma – írja a Katekizmus,- akik veleszületett homoszexuális hajlamot mutatnak. Nem ők választották maguknak a homoszexuális állapotot, ami többségük számára megpróbáltatást jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyengédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét.”

Amint látjuk, a katolikus tanítás – mint ahogy Ferenc pápai is tette, – határozottan kiáll az apa férfi és az anya női egység mellett, de segíteni is akar azokon, akik más életállapotot hordoznak, de szeretnének jó keresztények is lenni. A különféle provokatív megnyilvánulások és szólamok, valamint az indulatkeltések az Egyházak ellen – bizonyos szervezetek részéről –  sértenek minden embert – bármelyik véleményen is legyen az –, és határozottan a párbeszéd útjában állnak. Támogatni és segíteni kell – főleg a fiatalokat – a helyes társadalmi többségi norma által elfogadott pszichoszexuális fejlődési folyamatban. Valamint kellő szakmaiságot, ha kell, továbbképzést tartani a hitoktatásban részt vevő személyeknek ebben a témában.

MAkkai László

Makkai László találkozik Ferenc pápával. Forrás: Makkai László

– Szabad-e az LMBTQ+ kérdéskörével kapcsolatban az Egyházétól eltérő gondolkodást követni? Veszélyes-e ez az üdvösségünkre nézve?

Az Egyháznak nincs dolga ezzel a mozgalommal. Nem szabad elfelejteni, hogy az Egyház küldetése az Örömhír megélése, továbbadása. Az emberek vigasztalást és menedéket találnak Krisztus Egyházában.

A történelem folyamán számos támadásnak volt kitéve az Egyház. Egyetlen ellenségét sem tudta legyőzni – mert nem ez az Egyház küldetése, – de mindegyiket túlélte. Így lesz most is!

Diktatúrákat, különböző izmusokat, megtévesztő eszméket láttunk már a történelem folyamán eltűnni a világból és az Egyház még mindig itt van, él és fejlődik, és még mindig fiatal!

Nekünk nem az a dolgunk, hogy mozgalmak véleménye vagy szemlélete szerint alakítsuk a tanításunkat. Nem célunk meghatározni magunkat valakik ellen, mint ahogy ezt teszik velünk ezek a szervezetek. A célunk, hogy hitelesek maradjunk és a tanításunkat még jobban, még szélesebb körben meg tudjuk ismertetni a katolikus közösségekkel. Beszélni kell az értékeinkről a templomi közösségekben, hittanórákon, ifi klubokban, különböző kiadványokban.

Érdemes szervezni vitaesteket, ahol szakemberek, vagy a közélet szereplői elmondhatják véleményüket. Számomra nagyon inspiráló volt az Eucharisztikus Kongresszuson részt venni. Az egyik kiemelkedő esemény volt a fáklyás felvonulás az Andrássy úton, a Hősök teréig. Láttam azt a sok embert, családokat, gyerekeket, időseket énekelni és imádkozni. Ez az Egyház mai tiszta arca. Amíg ilyen tömeget más szervezet nem tud elérni, addig van remény és van Istentől jövő áldás.

Egy évvel ezelőtt adott interjút a Vasarnap.hu-nak, amelyben a következőt mondta: „Ma egy tudatosan felépített, jól strukturált egyházellenességet lehet megtapasztalni. Szeretnék aláásni a fizikai világon túl lévő szellemi értékeket, mint mennyország, pokol, ünnepek, karácsony, húsvét feltámadás.” Azóta ennek konkrét bizonyítékát is megtapasztalhattuk, amikor az Európai Unió a karácsony szó helyett a „téli szünet” kifejezést akarta bevezetni. Mi a jelentősége ezeknek a fogalmaknak?

Megnyugtató, hogy az Európai Unió nem hivatott eldönteni sem vallási kérdéseket, sem vallási fogalmakat. Ezt hagyjuk meg a teológusoknak, az egyházi tanító hivatalnak. Miután az Egyház és az Állam el van választva egymástól, és egymás ügyeibe nem szólhatnak bele, így értelmezhetetlen, hogy egyáltalán miért is volt erre szükség az Unió részről. Az Egyház sem szól bele az Európai Unió bizottsági munkájába.

Ferenc pápa is felháborodott ezen a felvetésen. Sokan ideológiai gyarmatosításnak vagy liberális diktatúrának hívják az Unió ilyen jellegű túlkapásait. Ezt már tudatos keresztényüldözésnek nevezném, ami Európában az Unió jóváhagyásával és tudtával történik. Lássunk tisztán. Kezdődött mindez a család fogalmának relativizálásával, majd folytatódott az Egyház hitelének romba döntésével, a keresztény értékek összeolvasztásával más vitatott mozgalmak által kikiáltott értékekkel. A társadalom akkor sebezhető, és a nép akkor befolyásolható, ha a családot, mint a társadalom legkisebb sejtét folyamatosan támadják, ha elveszik a nemzet tudatát, vagy ha nevetségessé teszik a vallását.

Nem szeretnék összeesküvés-elméletet gyártani, de látjuk, hogy az unió a nemzetállamok felszámolása mellett egy tradíciók nélküli univerzális vallást akar megvalósítani Európában. Romba döntve egyházi struktúrákat és szervezeteket. Olyan fogalmakkal operálva, mint elfogadás, érzékenyítés, tolerancia, megbékélés. Ezek a szavak súlyuknál foga jobb napokat is megéltek már. Ma csak egyoldalú tartalommal töltik meg őket. Ez zajlik ma világban.

Makkai László

Képünk forrása: Makkai László

– A Covid-19 első hullámai után újra kinyitottak a templomok. Milyen hatással volt ez a hívekre? „Elszoktak” a templomba járástól, vagy még nagyobb lelkesedéssel tértek vissza?

Nagyon érdekes, hogy az online közvetítéseknek milyen nagy sikere lett! Meglátásom szerint többen kapcsolódtak be így a templomi szertartásokba, mint általában. De ez nem pótolhatja az igazi jelenlétet. A templom pont annak az ellentéte, ami a bezártságot jelentette. A templom nyitott minden Istent kereső ember iránt. A lélek dolgozik bennünk, akkor amikor az Isten házába megyünk. Van értelme a hetünknek, ha azt Istennel kezdjük el és nem nélküle.

Döbbenetes, hogy az öngyilkosok többsége vasárnapról hétfőre követi el az életellenes tettét. Talán azért, mert nem tudja kivel elkezdeni a hetet? Nem látja értelmét az újrakezdésnek?

El kell mennünk otthonról, hogy egy kicsit otthagyjuk a régit, a megszokottat. Az ember vasárnap felveszi a szép ruháját és kimozdul otthonról egy szép, szakrális helyre, ahol más a miliő, más az atmoszféra is. A templomokban az Isten közel van az emberekhez. Ezt nem adhatja vissza semmilyen HD minőségben közvetített szertartás sem. Azt gondolom, hogy nem elszoktak az emberek a templomtól, hanem még félnek. Főleg a fiatalok féltik az idős szülőket, vagy éppen féltik a szülők ministrálni küldeni a gyerekeket.

Érdekes paradoxon, hogy míg a templomba még nem tért vissza az első hullám előtti tömeg, addig minden más helyre igen. Bevásárlóközpontok, szállodák, konferenciák… stb. Bízom benne, hogy az átmeneti távolmaradás mélyebb lelki igénynek az eljövetelét fogja eredményezni.   

– 2020-ban a Hungary Helps önkéntesprogramot indított a keresztényüldözés által érintett országokba, ennek Ön lett az egyik vezetője, és segít az önkéntesek felkészítésében is. Mire kell felkészíteni a segíteni indulókat?

Nagy megtiszteltetés volt, hogy Azbej Tristan államtitkár úr felkért erre a nemes feladatra, melyet Atanáz püspök atya is támogatott. Így kezdődött meg a közös munka. Az önkéntesek felkészítése, szűrése, kiválogatása, képzése, valamint a kint tartózkodásuk ideje alatt a kapcsolattartás volt a feladatom.

Nagyon bátor és felelős önkénteseket ismerhettem meg ebben a munkában, akik tovább erősítették a világ számos országában azt, hogy Magyarország valódi segítséget ad.

A felkészítés nagyon komplex és tudatos, a szakmai csapat kiváló. Gyakorlatilag minden olyan helyzetre megpróbáljuk felkészíteni a jelölteket, ami speciálisan az adott országban végzett adott feladatot gördülékennyé teheti. Az én feladatom a mentális felkészítés volt, valamint egy olyan személy szerepét tölthettem be, akit a kint tartózkodásuk alkalmával bármikor kereshettek, ha lelki dolgokról volt szó, vagy akár egy gyors krízisintervencióval is segíthettem az önkénteseknek. Bízom benne, hogy Magyarországon az önkéntességnek még nagyobb értéke lesz, mert az önzetlen segítség a legnagyobb ajándék, amit adhatunk.

Ungvári Ildikó

Kiemelt képünk forrása: Makkai László magángyűjteménye.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!