Ungváry Zsolt: Az egyenlőség szép jelszavának gyakorlati értéke Nyugaton

Nem véletlenül neheztelnek nyugaton a pedofil-ellenes törvény miatt, hiszen találva érzik magukat. Ők ugyanis a rajtuk kívüli világot szeretik örök kiskorúságban tartani, és csak úgy tudnak közeledni hozzánk, mint tapasztalt felnőtt az éretlen gyerekhez. De nem a bátorító-óvó-nevelő attitűdöt veszik fel (nem véletlenül igyekeznek ezeket a hagyományos szerepeket kiiktatni és elavultnak bélyegezni), mert amíg a szülő vagy a pedagógus abban érdekelt, hogy a felnövő gyermek önálló személyiséggé váljon, akinek gondolatai, ambíciói, elképzelései vannak, addig a nyugat az örök nagy kioktató pózában tetszeleg.

Kiskorúnak lenni egyfelől jó, hiszen a felelősség hiánya, a dolgok korlátozott megértése, az irányítottság nyugalmat ad, de igazán szabaddá a nagykorúság függetlensége tesz. Az erre való vágy éppen úgy munkál az egyénben, mint a közösségben (nemzetben) is. Ha egy kicsit tanulmányoznák a történelmünket, talán némi fogalmat is nyernének róla. Erre azonban nem mutatnak semmi hajlandóságot. Ők persze ránk öntik saját históriájukat a hat feleséget elfogyasztó VIII. Henriktől az íjász Robin Hoodig, Nagy Károlytól Napóleonig, nézhetjük a megannyi világháborús filmet mind-mind az ő szemszögükből.

Az aktuális divatot nem csak a ruházkodásban szabják meg, hanem a politikai nézetekben is; mindig az az etalon, amit éppen kitalálnak, az „európai értékek” varázsigéje mögé új és új tartalmakat rendelnek. Ahogy erre már többen is rámutattak,

a nemi eltévelyedésekhez való viszony pár évtized alatt vált a nyugaton is tiltott, esetleg tűrt kategóriából kizárólagosan támogatottá.

Mintha létezne egy „Európai Értékeket Meghatározó Bizottság”, amelyik a megkérdezésünk nélkül folyamatosan módosítana ezeken, mit sem törődve azzal, hogy amikor beléptünk a „klubba”, még egészen más játékszabályok voltak. Hasonló ez ahhoz, amikor a benzin ára vagy az euró árfolyama rendszeresen átlépi a „lélektani határt”, és kisvártatva új lélektani határt állapítanak meg, amit aztán megint átléphet. Az EU is nagyvonalúan átlép ezeken a lélektani határokon, amiket egyre kijjebb tolnak.

A nyugati média megteheti azt, hogy például a BBC-ben a magyar külügyminisztert olyan provokatív, kioktató, számon kérő stílusban kérdezzék, ahogyan anno a gyarmatok lenézett képviselőivel beszéltek. Elképzelhető volna-e, hogy egy magyar újságíró így faggasson egy brit, holland vagy pláne amerikai külügyminisztert? A négy-öt nagyobb budapesti kerület lakosságával megegyező lélekszámú, önálló államként a XIX. század óta létező Luxemburg miniszterelnökétől az érettségivel sem rendelkező egykori EP-elnökig megannyi felkent kioktató magyarázza el nekünk, hogyan kormányozzuk a hazánkat és hogyan éljünk nekik tetszően.

És nem pusztán a szellem morzsáit vetik ide, nem hagyván választási lehetőséget, a testi táplálékokról is kiderült, hogy nekünk, kelet-közép-európaiaknak a vacakabb minőséget szánták. A mi tévéinkben is agyonreklámozott multicégek ugyanazon a néven silányabb termékeket sóznak ránk. A gyarmatokra az is jó lesz.

Miközben pedig még az illemről is felvilágosítanak bennünket, a legbunkóbb módon itt nálunk, a mi vendégeinkként játsszák az agyukat olyan hírességek, akiknek az az érdeme, hogy a fenekük alá tolt szuper autókkal száguldoznak körbe-körbe, sok száz liter üzemanyagot elégetve – de azért öntudatosan a Zöldekre szavazva –, és ebből nyert ismertségüket arra használják, hogy a választott parlamentünk (általuk bizonyára sosem olvasott) törvényeit véleményezzék.

Mit szólnának hozzá, ha Orbán Viktor tanácsokat adna nekik, miképpen kell bevenni egy kanyart? (A Mercedes pilótáira egyébként ez rá is férne, mert az elmúlt két nagydíjon, mit ad Isten, előbb Hamilton lökte ki legnagyobb riválisát, majd csapattársa okozott hatalmas karambolt.)

Ráadásul gyávák is, mivel Bahreinben nem merték megkockáztatni azt, amit nálunk (ld. Vettel szivárványos maszkját és cipőjét), gyakorlatilag rögtön meg is cáfolva saját állításukat, hogy Magyarországon bárkit bántódás érhetne a véleményéért vagy a nemi identitása miatt.
A hiba ott történt, hogy a csatlakozási népszavazás előtt nem közölték velünk, hogy az európai értékeket nem a bécsi cukrászda nyitásának lehetősége, hanem egy nagyképű, kioktató, gyáva pedofil szimbolizálná tökéletesen. Akkor talán nem csak egy szűk luxemburgnyi „nem” szavazat született volna.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!