A család olyan, mint a levegő, amely éltet és körülvesz, mégsem veszünk tudomást róla, csak akkor, ha nincs, ha elfogy, ha elveszítjük. Vigyázzunk erre az értékre, amely megtart és növekedésre késztet minket az élet minden pillanatában!
Kapcsolódásra született lények vagyunk mi, emberek. Gyermekeink magatehetetlenül jönnek a világra, semmi esélyük nem lenne a túlélésre gondoskodásunk nélkül. A kisbaba kapcsolatot keres és talál, s ez az ösztönünk életünk végéig velünk marad.
Ezért építjük családjainkat, ahol a legszorosabb kötelék alakul ki, ami emberek között lehetséges.
Ma, amikor a világban értékválság és folyamatos harc dúl gondolatainkért, időnkért és figyelmünkért, lassan ez az egyetlen olyan hely, amelyben egységet, menedéket és támaszt lelhetünk. Ahová megpihenni járunk, ahol szeretnek és elfogadnak, ahol a szemünkbe néznek, és ahol a hit még nem idejétmúlt szólam, hanem valóság.
Ma van a családok nemzetközi napja, talán nem véletlenül a hónap közepére időzítve: május elején az édesanyáké, míg az utolsó hétvégén a gyermekeké a főszerep. Az is érdekes egybeesés, hogy május egyúttal a mentális egészség hónapja, s kutatásokból régóta tudjuk, hogy a család elsődleges védőháló, amely megalapozza az egyéni jólétet. Kopp Mária óta azt is tudjuk, hogy a kiegyensúlyozott házasság szintén egészségvédő tényezőt jelent.
Május a Szűzanya hónapja is: a 13. század óta kapcsolja össze az Egyház a tavaszi újjászületést Mária tiszteletével.
S hogy hogyan kapcsolódik össze mindez?
Josef Kentenich atya, német pallottinus szerzetes, a Schönstatti Mozgalom alapítója, a 20. századi katolikus lelkiség egyik kiemelkedő alakja, már a mozgalom megalakulásakor különleges hangsúlyt fektetett a családok pasztorációjára és a családi élet szentségére.
Kentenich atya felismerte, hogy az Egyház és a társadalom jövője a családokon múlik.
Mert a család lehet az a hely, amely napjaink hangos zűrzavarában nem csupán a lelki, de a hitbéli értékek hordozását is magára vállalja.
Kentenich atya – aki gyerekkora óta különös kapcsolatot ápolt Szűz Máriával – úgy tekintett családra, mint a modern világban is életképes, az istenkapcsolatot és a közösséget megélő alapvető egységre, amelyet ápolni és gondozni kell, s ezért élete végéig a családok, házaspárok szellemi-lelki támogatásán dolgozott.
Különösen fontos ezt a szemléletet napjainkban hangsúlyozni, hiszen most nem csupán a házasságok, ezáltal a családok és a gyermekek, de már az egyén, az istenhit is folyamatos támadás alatt van.
Ápoljuk tehát családi kapcsolatainkat, legyünk jelen szeretteink számára, ne csupán a mai napon, de az év minden pillanatában, s kérjük mindehhez a Szűzanya hathatós segítségét.
Ő ugyanis úgy szerette Istent, hogy egész életét és jövőjét a kezébe ajánlva fogadta be Jézust, aki nála lelt otthonra, családra. Mária ezzel nem csupán példát adott nekünk: nem csak a Megváltó, mindannyiunk édesanyja lett, aki imáival ma is szüntelenül az eget ostromolja értünk és családjainkért.
Vezetőkép: Pixabay
