Balás Béla: A könnyűzenén keresztül is működik a Szentlélek

Úgy tűnik, a Szentlélek nem válogatja meg a terepet, hogy megújulást hozzon. Erre az igazságra világított rá a későbbi kaposvári püspök, Balás Béla katolikus pap a Regnum Marianum közösségből. Magvas kijelentéseit megőrizte Koltay Gábor 1981-es dokumentumfilmje az Illés zenekarról. Vajon ma is történik ehhez hasonló csoda a szemünk előtt, vagy nekünk már csak a nehéz, ám a szabadságért és az igazságért küzdő szép idők nosztalgiája marad?

Nem azért kukorékol a kakas

„Nem azért kukorékol a kakas, hogy hajnalodjék, hanem azért kukorékol, mert hajnalodik. Itt valami történt. Az én meggyőződésem szerint Szentlélek-munka. Az Isten Szentlelke, szeretete, mely belefúj, beletép a petyhüdt vitorlákba szerte a világon. Nem kérve vízumot és nem törődve ORI-engedélyekkel. És nem csak falakon belül működik, hanem minden jószándékú emberben. Per absurdum egy beat zenekarban is” – így fogalmazott Balás Béla, későbbi, ma már nyugalmazott kaposvári püspök Koltay Gábor az A koncert című, az Illés zenekart bemutató 1981-ben készült dokumentumfilmjének egy pontján.

Az 1965-ben idehaza megalakult és legendássá vált együttes egyházi tanácsadójaként tevékenykedő katolikus pap a Regnum Marianum közösségből egyszerre több vasat is a tűzben tartott, ha ifjúságról és annak zenéjéről volt szó. A Szentlélek munkáját fedezte fel az egyházon belüli és azon túli könnyűzenében egyaránt.

Balás Béla a „falakon innen” a Kismarosi majd a Nagymarosi Katolikus Ifjúsági Találkozó egyik fő motorjaként segítette a keresztény könnyűzene hazai kifejlődését. Bátorította az Isten dicsérete miatt gitárt ragadó fiatal szerzőket, hogy saját hangjukon és nyelvezettel fogalmazzák meg az „új zsoltárokat” a kommunizmus állandó és fojtogató szorítása ellenére. Vagy éppen amiatt.

Nem tudhattuk, mi jön ki ebből – hangzott el a Kismarosi Találkozókért hálát adó ünnepségen

Az ifjúság őszinte igazságszomja a valódi szabadság ígéretét hordozta magában. És így történt: az igazság szabaddá tette a fiatalok lelkét. Ennek alkalmas eszköze lett a rock and roll és a könnyűzene ereje. Az egyházi körökben Sillye Jenő és Ferenczy Rudolf (Dax) – aki maga is sokat merített az Illés zenekar stílusából – zenei munkássága érte el a vallásos fiatalok ezreit, tízezreit szerte az országban, a világi muzsikában ehhez hasonló hatást fejtettek ki Szörényi Leventéék Bródy Jánossal, a Tolcsvay fivérekkel és Illés Lajossal.

„Miért hagytuk, hogy így legyen?”

A rendszerváltás után derült ki, hogy ki kivel van

A rendszerváltás utáni időszak sok esetben mégsem hozta el a korábban zenében kifejezett, vágyott és teljes szabadságot. Valószínűleg a képviselt igazságon eshetett csorba. Amíg a kommunizmus szabadságtipró rendszere a konzervatív értékrendűeknek és a liberálisoknak közös ellenségképként volt meghatározható, a rendszerváltás után kiderült, hogy a két tábor tagjai mégsem őrölnek egy malomban.

Mára egészen világosan látszik, hogy a kommunizmusellenes liberálisok a liberalizmus diktatúráját akarják rákényszeríteni éppen a konzervatívokra, akiknek határozottan képviselt értékrendjüktől veszélyeztetve érzik az örökhöz nem igazodó, pusztán humanitáson alapuló nihil rendszerüket. Nem véletlen, hogy Bródy János és Szörényi Levente, éppen az általuk élt és kikristályosodó tiszta értékrendjük miatt kerültek fényévnyi távolságra egymástól, az ötvenéves ismeretségük ellenére.

A magyar keresztény könnyűzene elmúlt fél évszázada szintén összefonódott – akarva-akaratlanul – a kommunista rendszer elleni attitűddel, jóllehet ez az alkotó előadó zenészek részéről soha nem volt szándék. Egyértelmű, hogy a rendszerváltás eufóriáját követően egyfajta visszaesés volt tapasztalható a vallásos zenei műfajon belül is. Ez egészen addig tartott, amíg a stílus fel nem fedezte újra eredeti célját: Isten dicsőítését minden körülmény ellenére. Ne felejtsük el, hogy a műfaj elismerést szinte soha nem kapott. Talán elsőként a jelenlegi kormány fejezi ki egyértelműen, hogy mennyit köszönhet Magyarország a hitvalló és hűséges muzsikusoknak.

A keresztény könnyűzene hőskorszakának veteránjai ma is példák

A keresztény könnyűzene új útjain is a Szentlélek-munka nyomai

Mit tapasztalunk ma? A keresztény zene hitvallóvá válik, ami a korábbinál is nagyobb lendületet kölcsönöz számára. Az egyre inkább feje tetejére álló világban az evangéliumi értékek radikális hangja lesz, ráadásul egy olyan zenei nyelven, amelyet már nem csak a fiatalabb generációk tudnak magukénak. Ezzel a szellemi harc kiéleződni látszik. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy a zenében is fellelhető konzervatív gondolatok miatt az adott politikai oldal elkezdené kisajátítani magának a megszólalást, amelynek mindig felette kell állnia az aktuális pártok csatározásainak, hiszen e muzsika célja egyedül Isten magasztalása lehet, amely azonban kétségkívül hatással bír az adott társadalmi folyamatokra.

Balás Béla atya gondolata ma is érvényesnek látszik. Szentlélek-munka tapasztalható itt is, ott is. Világi zenészek vallják meg hitüket Istenben, és válnak a transzcendensről tanúságot tevő művészekké. Az egyház pedig előszeretettel nyújtja a kezét feléjük, ahogyan ezt megtapasztalhattuk nem is olyan régen az Eucharisztikus Világkongresszus himnuszának körülményeinél. Erdő Péter bíboros, mielőtt megbízta volna Kovács Ákos énekest a nemzetközi találkozó dalának produceri feladataival, ellátogatott egy Ákos-koncertre.

Gável András

 

 

Sillye Jenő: Boldogság, öröm volt az életem!

Szigorúan titkos: a Mátyás templomban koncertezik az Illés

A kiemelt képünk forrása: MTI Fotó/Mohai Balázs

Iratkozzon fel hírlevelünkre!