Budapest elveszett tetődíszei – XXXI.

Az utóbbi ötven év talán legnagyobb jelentőségű városkép rehabilitációs programját indította útjára a kormány, amely a világháború és a szocializmus bűneit hivatott orvosolni. A program keretében visszakerülhetnek a főváros épületeinek elpusztult, vagy tudatosan elpusztított tetődíszei, tornyai és kupolái. A cikksorozat célja a tetődíszeitől megfosztott budapesti épületek feltárása és bemutatása, archív fotók segítségével.

Újpesten, a Sugár (ma Árpád) út 77. alatt található a Radó-bérház, amely 1911-re készült el és az első háromemeletes lakóház volt a környéken. A kor divatjának megfelelő szecessziós épületet Radó Gábor tűzifa- és kőszénkereskedő építtette. (Érdekesség, hogy az épület az államosításig a család tulajdonában maradt). A Radó-bérházat sokan inkább Apolló-házként vagy Vigadóként ismerik Újpesten, mivel földszintjén 1912-ben nyílt meg az Apolló mozi és mellette a Vigadó kávéház is. A lakóépületen, amelyben a kezdetektől lift működött, egy sarokkupola, az Árpád úti frontján pedig két – vörösrézzel borított – tornya között kovácsoltvas záró elemmel ellátott magastető emelkedett. Az Apolló-ház az újpesti nyilas párt székháza is volt a háború alatt (a pincében őrzött dokumentumaikat egy beázás alkalmával találták meg a hatvanas évek végén az IKV dolgozói). A II. világháborúban az épület szinte semmilyen sérülést nem szenvedett. A házat az IKV munkatársai az 1960-as években oly módon újították fel, hogy az összes szecessziós díszét leverték, és az eredetileg vörösrézzel burkolt tetődíszeket egyszerűbb formában és egyszerűbb anyagokkal építették át. Napjainkra a teljesen dísztelen épület újra megérett a felújításra.

A Radó-bérház, újpestiesen Apolló-ház eredeti díszeivel 1919-ben (Forrás: www.egykor.hu)

Az egykori szecessziós bérház teljesen lecsupaszítva, egyszerű bádog borítású tornyaival lehangoló látványt nyújt (Forrás: www.maps.google.com)

Pár épülettel odébb, az Újpest központban, azaz az István út és az Árpád út kereszteződésében találjuk a Diamant-palotát. Építtetője Diamant Ignácz újpesti bútorkereskedő volt. Az 1910 körül épült szecessziós ház földszintjén volt a bútorbolt. Az épületet négy darab kis méretű, díszes kupola díszítette. A második világháborút sértetlenül vészelte át, azonban tornyait és díszes tetőzetét a háború utáni évtizedekben veszítette el. 1986-ban, az Újpest-központ metróállomás építésének kezdetén, az aluljáró kialakítása miatt, a Diamant-palota földszinti üzletét megszüntették és árkádossá alakították.

A Diamant-palota 1914-ben (Forrás: www.egykor.hu)

A Diamant-palota 2009-ben, tornyok nélkül (Forrás: www.egykor.hu)

A Népszínház utca és a Kiss József utca sarkán áll a Polgári Serfőzde négyemeletes, tekintélyt parancsoló szecessziós bérháza, amelyet a pestiek csak „Sörös-palotának” vagy „Szódás-háznak” hívtak. A ház Vidor Emil tervei alapján épült 1906-ban és a Kőbányai Sörgyár bérházaként funkcionált. A ház leginkább figyelemre méltó része a Nagymező utcai sarokhomlokzatot díszítő, a „sörkészítés és sörivás dicséretét hirdető” mozaikfríz, amelyet Dudits Andor tervei alapján Róth Miksa készített 1906-ban. A bérház Kiss József utcai frontjának közepén egy magastető állt ovális kialakítású balkonnal. Alul széles gazdasági bejáratot alakítottak ki, amelyen keresztül a szódás kocsik és lovak jártak ki-be. A „Sörös-palota” néhány belövéstől eltekintve épségben élte túl Budapest ostromát. Még a mozaikfrízeik is megmaradtak, így hát teljesen érthetetlen, hogy miért kellett a magastetőt eltávolítani a Kiss József utcai frontról. A bérház híres lakója volt a zsidó származású Kiss József (a bérház utcájának névadója) költő, a Hét főszerkesztője és kiadója. A harmadik emeleten elhelyezkedő hatalmas, fényűző polgári lakásának perzsaszőnyegei az akkori bulvármédia kedvelt témája volt.

A Kiss József utcai front a magastetővel és a szódás kocsik bejáratával (Forrás: FSZEK)

Napjainkra elbontották a magastetőt és az épület leromlott állapotba került (Forrás: www.maps.google.com)

1912-ben készült el a Százados út és a Szörény utca sarkán álló elemi iskola szecessziós épülete, amelynek tervezője Gyalus László építész, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola tanára volt. Az épület két végét magastető, a magastetőt egy-egy apró hagymakupola díszítette. A magastetők utcai homlokzatán a székesfőváros és Magyarország címerei foglaltak helyet, melyeket Spalt János szobrászművész alkotott. A tetőn, sűrűn egymás mellett manzárdablakok sorakoztak, így a tető látványa mozgalmassá és díszessé vált. A II. világháború sértetlenül hagyta az épületet, mára azonban eltűntek a manzárdablakok, a magastetők és a hagymakupolák is (napjainkban lapostető található az épületen). A fellelhető információk szerint 1956-ban pusztult el a két címert is magába foglaló két magastető. Valószínű, hogy hadászati jelentősége az épület magasságában rejlett, mivel a környék földszintes művészházaihoz képest jócskán kiemelkedett, amelyet mind a felkelők, mind az oroszok észrevettek. Napjainkban a Budapesti Szász Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola működik a falai között.

A szecessziós épület hagymakupolái építészeti különlegességek voltak (Forrás: FSZEK)

A szecessziós épület hagymakupolái építészeti különlegességek voltak (Forrás: FSZEK)

A Baross tér gyakran visszatérő vendég a cikkekben. A Rottenbiller utca és a tér találkozásánál egy újabb közterület, egy oktogonális teresedés jött létre. Mind a 22. szám alatti épület (amely a Rottenbiller utcára néz), mind a 20. számú (amely a Baross térre néz), saroktoronnyal, illetve kupolával rendelkezett. A 20. szám alatti eklektikus sarokház 1894-ben épült Fekete Elek tervei szerint. Három emelet magasságú kupolája a Baross tér legnagyobb és legszebb dísze volt. Sajnos a főváros első II. világháború alatti kupola pusztulása itt következett be. 1944. április 3-án az angolszász bombázók taktikai művelete során a Keleti pályaudvarnak szánt egyik bomba – célt tévesztve – a 20. számú bérházra hullott. A légibomba a hatalmas kupola mögötti tetőzetre esett, beszakítva két emelet födémjét. Habár a kupola nem dőlt le a légnyomástól, a statikusok úgy döntöttek, hogy a kupola balesetveszélyes, így pár nappal később a filmhíradó kamerái és több ezer bámészkodó budapesti szeme láttára ledöntötték a gigantikus díszt. 1960-ban egy teljesen tájidegen, szocreál stílusú Lottóházzá alakították az épületet Csics Miklós tervei szerint. Az úgynevezett „Lottóházakban” minden lakást lottónyerteseknek osztottak ki. A telitalálatos lottószelvényekkel lehetett lakást vagy különféle tárgyakat nyerni, például autót, háromhetes kínai körutazást, zeneszekrényt vagy esetleg lovas kocsit. De sorsoltak Balaton-parti üdülőket is.

A bérház hatalmas kupolája uralja a Baross teret (Forrás: www.egykor.hu)

A légibomba pusztítása pontosan a kupola mögötti épületrészt érte. A fényképen jól látható, hogy a kényszerű bontás során a kupolát hátrafelé megdöntötték, majd elbontották (Forrás: www.wikipedia.com)

A ma is látható Lottóház tömege és szocreál stílusa nem illik a tér századfordulós stílusához (Forrás: www.maps.google.com)

 

(A cikksorozat a jövő héten folytatódik!)

 

Fecske Gábor László

Iratkozzon fel hírlevelünkre!