Néhány évünk maradt az elszabaduló klímaviszonyok megfékezésére

Út a fenntarthatóság felé címmel indít online konferencia- és egyben beszélgetéssorozatot a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom, melynek célja, hogy közösségi szinten és térségre szabottan tegyünk a bolygóért. A kutatók évtizedek óta kongatják a vészharangot, hogy a 24. órában vagyunk, és itt az ideje a cselekvésnek. Ahogy Ferenc pápa is fogalmazott: egy keresztény embernek ez „nem valami szabadon választható feladat, s nem is másodlagos szempontja a keresztény tapasztalatnak”, hanem kötelesség. Az országos konferenciasorozatban, melyet megyei jogú városokban, az egyházmegyék, helyi civil szervezetek bevonásával szerveznek, éppen ebben próbálnak segíteni a helyi közösségeknek. A katolikus testvéreket – de más felekezetűeket, valamint nem hívő embereket is – pedig arra hívják fel, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez. Kükedi Zsolt projektvezetővel, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács állandó delegáltjával beszélgettünk.

– Honnan ered a konferenciasorozat ötlete, és miért érezték fontosnak, hogy konkrét környezetvédelmi ötletekkel segítsék a közösségeket?

– Mi magyarok a fenntarthatósági vagy teremtésvédelmi kérdésekben Európában egyedülálló módon mindig olyan intézményeket, stratégiákat, dokumentumokat hoztunk létre, melyek korszakalkotók voltak. Ilyen például a Felelősségünk a teremtett világért püspöki körlevél, mely 7 évvel előzte meg a pápai zöld enciklikát, a Laudato si’-t. Nagyon korán letettük ezeket a mérföldköveket, és kifejeztük, hogyan szeretnénk hozzáállni a fenntarthatósághoz. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács által 2013-ban elfogadott Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia is leverte a cölöpöket, megmutatta azt az utat, hogy Magyarország hogyan haladjon a saját fenntartható fejlődési útján. Ezt a keretstratégiát kétévente értékeli a Tanács, legutóbb 2019-ben, a harmadik Előrehaladási Jelentésében. Egy ilyen alkalmon vetette fel ifj. Dr. Zlinszky János egyetemi docens, hogy mindez jó és szép, de mi lenne, ha tartanánk egy fenntarthatósági „haknit”. Azt javasolta, hogy

ne csak zárt körben beszéljünk minderről, hanem járjuk körbe vele az országot, mutassuk be az eredményeket, ütköztessük a helyi valósággal, és miközben ismertetjük a jelentést, kérdezzük meg az ott élőket, ők hogyan látják a saját fenntarthatóságukat.

János azt is javasolta, hogy indítsuk el a fenntarthatósági dilemma megoldóköreit. Vagyis a cél az, hogy az országjárás során találjunk olyan önkénteseket, akik hajlandóak szakértő segítség mellett a kérdésről tovább beszélgetni. A helyiek válasszák ki későbbi találkozóik során az előttünk lévő rengeteg megoldásból a számukra megvalósítható megoldásokat, és ebből állítsanak össze egy helyi fenntartható fejlődési utat. Valójában ez az Úton a fenntarthatóság felé beszélgetéssorozat végső szándéka.

– Hány helyszínre jutnak el az országos „hakni” során?

– Az első alkalmunk március 5-én lesz Kaposváron, és május végéig szeretnénk legalább 10 helyszínre eljutni. De ha lesz még rá jelentkező, akár 15 online konferenciát is tartunk. Főleg megyei jogú városokba megyünk el virtuálisan. Nem titok, hogy a megyei jogú városokban működnek az egyházmegyei központok, így össze tudjuk kötni az egyházi jelenlétet a nagyvárosi civil aktivitással. Tehát mi ebben a szervezésben hangsúlyosan szeretnénk megjeleníteni a keresztény szerepet, felelősségvállalást, társadalmi tanítást. Számítunk az egyházmegyék körül működő keresztény közösségekre és más civilekre is. Reméljük, hogy ebben aktív szervezői szerepet vállalnak.

– Miért tartották fontosnak, hogy bevonják az egyházmegyéket? Mit tehetnek az egyházak a fenntartható fejlődésért, a teremtésvédelemért?

– Ferenc pápa nagy segítséget adott nekünk ehhez a Laudato si’ kezdetű enciklikában. A pápai enciklikából jól kiolvasható: a keresztényeknek kötelessége, hogy részt vegyenek a saját helyi fenntarthatóságuk megteremtésében, ez nem egy szabadon választható feladat. A Laudato si’-ben azt olvashatjuk: „Nem egy szabadon választható hozzáállásról beszélünk, hanem az igazságosság egyik alapkérdéséről, hiszen a Föld, melyet kaptunk, azoké is, akik utánunk jönnek”. Ferenc pápa próbálja felkorbácsolni azt a keresztényi szándékot, hogy ne csak elevickéljünk és másodlagos tevékenységként gondoljunk erre a feladatra, hanem

keresztény emberként váljon alapvető célkitűzésünké, hogy a körülöttünk lévő világot és magát az embert, mint teremtést is védjük. Ebben vezető szerepet kell játszanunk. Ferenc pápa azt is leszögezte: ökológiai megtérésre van szükségünk.

– Bármilyen felekezet csatlakozhat a programsorozathoz?

– A beszélgetéssorozaton való részvétel felekezetfüggetlen, bárki csatlakozhat, akár nem hívők is. Bízunk abban, hogy keresztény és azon belül is katolikus testvéreink önként feladatot vállalnak ebben, és a virtuális találkozók után elindítják a fenntarthatósági dilemma kis helyi megoldóköreiket.

– A koronavírus-járvány miatt online térben zajlik a konferenciasorozat. Hogyan lehet csatlakozni?

– Egy videókonferencia-eszközrendszeren, a Zoomon keresztül találkozunk. Igyekeztünk a valódi konferenciák adta lehetőségeket megjeleníteni a kibertérben is, így lesz szavazórendszer, a hallgatóság kérdéseket tehet fel, véleményeket küldhet már az esemény ideje alatt is. De lesz virtuális táblánk is, amiben a valós csoportos tervezésben alkalmazott színes „post-it” cetliket fogjuk használni a közös gondolkodás rögzítéséhez.

Olyan lesz, mintha ott ülnénk egymás mellett, csak nem ölelhetjük meg egymást.

A jelentkezés mindenki számára ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A jelentkezési lap a 72 Tanítvány Mozgalom honlapján elérhető el.

– Ez végre akkor egy olyan konferencia lesz, ahol nem csak a vészharangot kongatják, hanem konkrét megoldásokat is javasolnak?

– A mi programunk arról szól, hogy megmutassuk azt a számtalan megoldást, amely közös otthonunk megőrzését szolgálja. A beszélgetéssorozat egy részében ezeket a jó gyakorlatokat gyűjtünk össze helyspecifikusan, vagyis az adott térségre keressük a már működő megoldásokat. Már most legalább 100 féle megoldástípust tudunk javasolni a helyi közösségeknek, melyeket azonnal integrálhatnak a helyi terveikbe. De a négyórás konferencia csupán a kezdet, az indítómotor.

Arra biztatunk mindenkit, hogy egy koordinátor segítségével folytassák a teremtésvédelemről való beszélgetést,

és jussanak el odáig, hogy az eddig meglévő eredményekre és helyi megoldásokra, ötletekre építve megtervezzék a fenntarthatóság felé vezető utat. És nem kell senkinek megijednie: nem önerőből kell mindezt megvalósítani, ma már számos támogatás áll rendelkezésünkre legyen az anyagi vagy szakmai segítség.

– Hol tart ma Magyarország a fenntartható fejlődés útján?

– Az NFFT harmadik előrehaladási jelentése a KSH és az Eurostat adatai alapján, 16 indikátor mentén mutatja meg a mai helyzetet. Ebből kiderül, hogy az elmúlt időszak kormányzati lépései és a társadalmi szándék is sok ponton jó irányba mozdította az országot a fenntarthatóság felé való átmenet útját. Jelenleg a rövidtávú eredményt hozó beavatkozásokban állunk jól. Ez jó, de nem elég és nem elég biztos eredmény.

Nagyon fontos odafigyelni azokra a tényezőkre, melyek hosszú távon is segíthetik a mi fenntarthatóságunkat.

Be kell fektetnünk a jövőbe, mert most még van ehhez erőforrásunk. Ha azonban a rövid távú tényezők is romlanak, már nem lesz. Ahogy a Tanács fogalmaz: fenntarthatósági fordulatra van szükségünk.

– Mi az, amit egyszerű, hétköznapi emberként tehetünk a fenntartható fejlődésért?

– Ma talán úgy érezzük, hogy erre a legnehezebb felelni, de az őseink erre zsigerből tudták a választ. Az Európai Unió által most napirendre tűzött körforgásos gazdaságot paraszt nagyapáink minden nap művelték. Nem pazaroltak. Odafigyeltek arra, hogy ami energiát, anyagot, saját erőforrást felhasználnak, azok megújuljanak. Amit mi ma tehetünk az az, hogy egyenként megvizsgáljuk a saját életünkben zajló folyamatokat, legyen az anyag- vagy energiafelhasználás, élelmiszer vagy lakhatás, és ezekről elkezdünk ciklikusan, körkörösen gondolkodni.

Próbáljunk meg kevés felesleggel élni, és úgy vásárolni, hogy ne pazaroljunk!

Ha így gondolkodunk, minimalizáljuk az anyaghasználatot, amiben a jelentés szerint egyre rosszabbul állunk. Nagyon sok konkrét cselekvési tippet tudunk már erre is, más, az életünkben felmerülő erőforrás-igényes folyamathoz mutatni. Mi ehhez igyekszünk minden segítséget megadni, azonban az, hogy mennyire lesz sikeres ez a projekt, attól függ, hogy hány ember ismeri fel: a teremtett világ megőrzésében neki is dolga van, az valóban nem szabadon válaszható feladat, hanem kötelesség.

Mi hiába járjuk végig az országot, ha nem viszik tovább és fordítják konkrét cselekvéssé a küzdelmet az ott élők.

Ha nem lesz eredménye a beszélgetéseknek, az adott helyi közösség nehéz helyzeteket élhet meg a közeljövőben. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) azt mondta 2015-ben, hogy nagyjából akkortól 10 évünk maradt befolyásolni azokat az elszabaduló klímaviszonyokat, melyek bizonyos helyeken lehetetlenné teszik, máshol nagyon megnehezítik a földi életet. Senki nincs egyedül ebben, ráadásul megoldások garmada áll előttünk. Már „csak” elhatározásra kell jutniuk az embereknek, hogy tegyenek végre valamit közös otthonunk gondozásáért.

Mizsei Bernadett

(Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com)