Az ellenzéki sajtó és politikusok egységesen kiáltottak fel a választási törvény módosítását célzó javaslat láttán. A helyzet azonban az, hogy a választási matematikát, az aktuális erőviszonyokat és a puszta logikát figyelembe véve jottányit sem csökkennek az ellenzék választási esélyei. Mutatom, hogy miért.
A friss tervezet értelmében az országgyűlési képviselők választását szabályozó törvény annyiban változik, hogy országos listát csak az a párt állíthat, amely képes legalább 9 megyében és Budapesten legalább 50 választókerületben egyéni jelöltet állítani. Az indoklás szerint a módosítás célja a választások előtt meglepően nagy számban megjelenő mikropártok (közkeletű elnevezésükkel élve: kamupártok) visszaszorítása. Ezek a valós politikai tevékenységet nem végző formációk négyévente jelentős veszteséget okoztak az államnak (sokszor százmilliós nagyságrendben) – a demokrácia nagyobb dicsőségére.
Az ellenzéki narratíva egyszerű: meglátásuk szerint a változtatás ellehetetleníti őket. Jöjjön a választási matek!
Magyarországon összesen 106 egyéni választókerület van. Ezek egy jelentős részét (20-30 választókerületet) az ellenzéki pártok jelöltjei akkor sem tudják megnyerni, ha a teljes ellenzék felsorakozik mögöttük, mert masszívan 50% fölött van a kormánypártok és jelöltjeik támogatottsága (belekalkulálva az inkumbens hatást is). Ezekben a választókerületekben tehát logikus, hogy az egyes pártok/csoportok külön induljanak, nem veszélyeztetve egymás győzelmét.
2018-ban 47 olyan egyéni választókerület volt, amit 50% feletti eredménnyel nyert meg a Fidesz-KDNP jelöltje és további 3 olyan, amit 49,6% fölötti eredménnyel, de abszolút többség nélkül húzott be kormánypárti képviselőjelölt.
hirdetésKapaszkodjunk meg: ez máris 50 egyéni választókerület, ráadásul jelentős földrajzi szórást tapasztalunk Vastól Nógrádon át Szabolcsig.
Legyünk megengedőek az ellenzék szempontjából és tételezzük fel, hogy egy elhúzódó koronavírus-válság, egy lassú gazdasági talpra állás és (ami régóta hiánycikk) potens ellenzéki szakpolitikai javaslatcsomagok révén valóban 30-ra csökken a biztos fideszes választókerületek száma. Míg ezekben nyugodt lélekkel elindulhatnak egymás ellen a különböző ellenzéki formációk jelöltjei, a fennmaradó 76 evk-ban „büntetlenül” visszaléphetnek egymás javára, kölcsönösen segítve az egyéni győzelmeket. Ha 3 nagyobb pártlistára tömörül az ellenzék (ami nem valószínű), akkor is képes lesz mindhárom lista 50 feletti egyéni jelöltet állítani, teljesítve a törvényi előírást (területi alapon is). (30 evk-ban eleve önállóan indulnak, további 20-20-20 evk-ban visszalépnek egymás javára, s még így is marad 16 egyéni választókerület, amiben eldönthetik, milyen stratégia szolgálja leginkább az érdekeiket.)
A három választási pártra tagozódás azonban, mint az imént jeleztem, nem valószínű. A választási matek és a politikai racionalitás már eddig is abba az irányba hatott, hogy az észszerű lépés az, ha az ellenzék 2 választási párt(lista) formájában áll rajthoz: az egymáshoz szavazótábora alapján jobban közelíthető DK-MSZP-(Párbeszéd) és a Momentum-Jobbik-(LMP) csoportok formájában (ha egyáltalán ’22-ig az LMP és a Párbeszéd marad akkora erő, hogy komolyan vegyék őket a tárgyalási folyamat során a nagyobbak).
Jelenleg ugyanis két lista képes a leghatékonyabban elvégezni a szavazatmaximalizálás feladatát.
Így ugyanis azt is el lehet vinni az urnákhoz, aki rajong Gyurcsányért és azt is, aki ki nem állhatja, de Orbánt hasonlóképpen megveti, így teljes ellenzéki összefogás esetén nem szavazna, vagy egy mikropártra adná protest szavazatát. Ennél több pártlistát indítani azonban nem érdemes: túl sok a lemorzsolódó töredékszavazat, túl nagy a konkurenciaharc és túl összetett a kommunikáció, ami az átlag választó számára már nem követhető.
Ezeknek a listáknak ráadásul a jelenlegi támogatottság mellett sem okozna gondot a 10, illetve 15 százalékos parlamenti küszöb megugrása, az ezzel történő riogatást a publicisztikai hangulatkeltés kategóriájába sorolhatjuk.
Záró gondolatként érdemes megjegyezni azt is, hogy eddig a kamupártok léte volt a fő kritikai irány a választási rendszerben, most pedig azért tört ki hangos tiltakozás, mert ellehetetleníti a törvény a kamupártok burjánzását. A következetesség az egyik, ami nagyon hiányzik az ellenzéki politikából ahhoz, hogy kicsit is komolyan lehessen venni.
Vágvölgyi Gergely
A szerző politológus, a Vasárnap.hu főszerkesztője
Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: MTI/Balogh Zoltán
