A torz isten és az újpogányság állampolgárai tizedelnek minket

Miért van az, hogy aki ma felvállalja a jézusi tanítást, azt a feje búbjától a lába ujjáig csakhamar az ítélkezés és az uszítás matricáival ragasztják tele? Olyan, mintha egészen más ismeretünk lenne az irgalomról, a szeretetről, az istengyermekségről. Ezek az egyébként tökéletesen tiszta fogalmak elhomályosultak, valaki elrabolta az eredeti értelmüket, és egészen új, könnyített tartalommal töltötte ki a helyüket.

Ha kimondom, hogy irgalom, azt értik alatta, hogy tolerancia. Ha pedig azt mondom, szeretet, akkor leginkább az ítélkezésmentességre és a „nem zavarom köreidet” hamis elfogadására gondolnak. De akkor hol az igazság?

Az igazság Istenben keresendő. És az irgalmas szeretet is. Ezeknek a fogalmaknak az elhomályosítója csak az lehet, aki új istenként akarja magát előttünk beállítani. Mindazok, akik beveszik a színjátékát, elfogadják az ő főségét. Ám eközben észre sem veszik már, hogy egy hamis „istent” imádnak, aki megelégszik a „szeressük egymást, gyerekek” lapos ideológiával. Ennek mentén pusztít mindent és mindenkit, aki nem áll be a sorba, amelyet ő alakít.

Ez a torz isten kijelenti, hogy ha nem tudsz elfogadó lenni, pusztulj! Nincsen apelláta. És ebben a világban, amelyben ennek következtében eltorzult a szeretet fogalma, mindenkit gyűlölni és üldözni kell, aki az ősi és eredeti értelmében felfogott szeretet híve.

Ez a hamis isten, aki újabb és újabb bálványokat állít fel, hogy a saját kultuszát képes legyen életben tartani, lassan mindent behálóz.

Korábban a kommunizmus ruhájába bújt, ma liberális mellényben peckeskedik. A hívei az újpogányság állampolgárai lesznek.

Mesterségesen és módszeresen kilúgozott lelkükben az Isten utáni űrt az emberség, a humanitás tölti ki. Ezért ha valaki velük szembeszállva Istenre mer hivatkozni, amely az ember életmódjának megváltozását vonná maga után, istentelenségre hivatkozva gyilkolják le, mert pogány zombiságukban elhitték, hogy az isteni egyet jelent a humanitással.

Eltűnnek az isteni értékek. A szeretet többé nem azt jelenti, hogy jobbat akarok a másiknak, sőt az elképzelhető legjobbat: az örök életet, amelynek eléréséhez meg kell térni, változtatni kell, el kell hagyni az eddigi utat. Nem… az „új irgalmasság” mérföldes távolságokba száműzi az igazságot, élettelenné téve önmagát, hiszen

az irgalomnak egyedül az igazsággal egységben van létezése. Attól megfosztott állapotában csak puszta buksisimogatás – semmi több.

Nekünk kell eldönteni, hogy melyik oldalra állunk. Az újpogányság zombi csapatába vagy Isten seregébe? Csak halkan megsúgom, hogy az utóbbi már győzött. A meccset már lejátszották. Mindez a kereszten történt, ahol a minket megmentő természetfeletti Szeretet az igazság teljes ismeretében tökéletesen látta bűneinket, ám mégis elhangzott véres ajkáról az irgalom minket megmentő szava: „Még ma velem leszel a Paradicsomban!”

 

Gável András

 

Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:

Az vesse rá az első követ…

Liberális keresztény? Muti, légyszi!

Iratkozzon fel hírlevelünkre