Olyan világban élünk, amelyben elbizonytalanodunk, ha ki merjük mondani az örök igazságokat. Örök igazság? Már ezt is félve írja le az ember. Ha szólsz, ha felemeled a szavad, máris ítélkezel? Elhomályosult az objektív, tündököl a relatív. Mindent szabad! – halljuk az új diktatúra mindenhonnan harsogó szlogenjét. Nincsen e mögött valami nagyon is ravasz „ördögi”?
A tömeg odarángatja a bűnösnek kikiáltott asszonyt Jézus elé. Köveket ragadnak, hogy a törvény alapján az igazságot képviseljék. Viseljék a képet képmutató módon. A számukra képtelenségnek ható jézusi mondat azonban eléjük festi Isten szívének valódi színeit. Istent, aki kapcsolatba akar lenni az emberrel. Éppen ezt testesíti meg a testté lett Ige.
Az asszonynak van takargatnivalója, éppen a saját teste takargatásának hiánya miatt. Bűnös? Igen, az. A népítélet leplezetlenül a fejére hull. Számára nincsen irgalom, nincsen visszaút.
Ám amint Jézus belép a képbe, minden részlet átrendeződik. Megvan a vészkijárat. Vészbejárat. Bejárat Isten szívébe, aki szereti a bűnöst. Ebben odáig megy:
a saját Fia a kereszten keresztezi a bűnről alkotott fogalmainkat.
Szétválasztja a bűnt annak elkövetőjétől. A bűnt utálja, a bűnöst felemeli, és azt mondja: nálam van mindig új lehetőség, menj és többé ne vétkezzél.
hirdetésEzzel a mondattal, „ne vétkezzél”, Isten kivetkőzik magából. Ledobja minden méltóságát, hogy megmentse az embert. Jézus is így tesz a bűnös asszonnyal. Ítél, de nem elítél. Megmutatja a perspektívát, amely a bűnből az életre vezet.
Aki itt él, ítél. Hányszor értelmezzük tévesen az ítélkezés fogalmát – és rettegünk amiatt, hogy valakinek azt merjük mondani: rossz úton jársz. Inkább meghagyunk mindenkit a saját döntésében. Nem szólunk. Belesimogatunk. Azt mondjuk, ő ilyen, így döntött. Nem hívjuk meg egy jobb életre.
Beletesszük egy skatulyába, ahonnan nem engedjük kijönni. Elítéltük.
Megköveztük, mert képtelennek tartottuk a változásra. Na ez a valódi ítélkezés.
Jézus kihív abból, amit mi – adott esetben – a leghelyesebbnek vélt döntésünknek gondoltunk. Nem azt mondja, hogy mindenki azt csinálja, amit csak szeretne. Nem mondja a bűnös asszonynak, hogy nyugodtan feküdj le még a falu maradék férfijával is, ha úgy hajt a véred. Inkább a saját vére árán meghív újra, hogy egy teljes életet éljünk. Vele. Ez az ő nekünk írt szerelmes levele, amely soha nem búcsúzik, még ha a tömeggel kiabáltuk is: le vele! Akkor sem, ha úgy éreztük, hogy életünkben elérkezett a „Jézus OFF”. Ő megbocsát: „örökélet ON”!
Gável András
Kiemelt képünk Mel Gibson The Passion of the Christ című filmjének részlete.
Olvasásra ajánljuk:
