Ungváry Zsolt: Nekünk az ateista szálláscsinálókkal van vitánk

395-ben Theodosius császár fiai között felosztotta a római birodalmat, így az akkor már keresztény impériumnak lett egy keleti és egy nyugati része. A nyugati 476-os bukása után Konstantinápoly (Bizánc) lett Róma egyetlen örököse, és a kereszténység (a nagy egyházszakadás után az ortodoxia) védelmezője. A VI. században felszentelték a Hagia Szophiát, ami a görögkeletieknek olyan volt, mint a katolikusoknak a Szent Péter Bazilika. 

Ez a város, ez a templom került 1453-ban török kézre, s lett a város Isztambullá, a templom pedig mecsetté. A történelem már csak ilyen. Jönnek új hódítók, lerombolják, megsemmisítik mindazt, ami a korábbi néphez, nyelvhez, valláshoz kötődött, ami pedig megtetszik nekik, azt átveszik, ellopják. Egy korábbi kultúra felépítette a saját eszméi és céljai szerint, a helyükbe lépők pedig átalakítják a saját szájuk íze szerint. Nekünk, magyaroknak ez elég ismerős…

A Hagia Szophiából aztán (a világi Törökország szimbólumaként) Kemal Atatürk 1934-ben múzeumot csinált. Ezzel a baedekkeres, ateista nyugatnak tett gesztust. (Ma is van erre hajlam, sajnos idehaza is: mi magunk nyilvánítjuk Isten házát turista látványossággá, ahová belépőt szedünk és kordonokat húzunk ki.) Erdogan elnök (és a bíróság) határozatára most a múzeumból újra szakrális hely lesz.

Nekünk, keresztényeknek ez fájdalmas esemény, de igazából ezt a játszmát 1453-ban veszítettük el. 

A törökök lépése azt üzeni: aki helyben van, aki létezik, az uralja a jelent és a jövőt. (Sőt, a múltat is.) A jelennek joga van mindarra, amit birtokol: szlovák nyelvű mise az egykor szászok lakta és építette lőcsei templom oltárképe előtt; román polgármester Marosvásárhelyen vagy Kolozsváron; horvát zászlók Dalmácia olasz városaiban; mecsetek szerte Európában. Isztambulban a lakosság túlnyomó többsége muszlim. Logikus, hogy a legfontosabb imahelyet ők használják. Hol vannak a keresztények Konstantinápolyból (és Párizsból, Londonból, Berlinből)?

A Hagia Szophia ügye a legfontosabb kérdésre mutat rá: lenni kell, születni, szaporodni, az identitásunkat őrizni és továbbadni.

Visszavehetjük a hegyeinket és templomainkat, de ha román gyerekek fognak bele járni, az övék lesz. Nekünk már csak a küzdelem marad, hogy legalább a múltat, az igazságot ne töröljék el. S csak azért, mert valami most valahogy van, ne mondhassák, hogy mindig is így volt. Isztambulban, Kolozsváron, Lőcsén, Fiuméban, bárhol. De ez így pusztán a magunk megnyugtatása és áltatása.

Budát 88 esztendővel Konstantinápoly után elfoglalták az oszmánok. A Mátyás templomot dzsámivá alakították. Nem kérdeztek erről minket. De 145 év múlva visszafoglaltuk a várost, a Mátyás templom ismét kereszténnyé lett, és mi sem kérdeztük meg erről a szultán véleményét.

Tavaly húsvétkor leégett a párizsi Notre Dame. Az újjáépítése addig húzódozik, míg a végén dzsámi lesz belőle. Amit ha a francia politika, a közömbös lakosok, a hitüket vesztett párizsiak elfogadnak, akkor ugyan miért is veszekednénk és sírnánk mi innen, a távolból? Ha nem tudjuk megtölteni a templomainkat, belakni a városainkat-falvainkat, akkor el fogjuk veszíteni őket.

Nekünk nem Erdogannal vagy a párizsi muszlimokkal van vitánk, hanem azokkal a nihilista, ateista szálláscsinálókkal, akik elveszik keresztény identitásunkat, megmérgezik a jövő generációinak gondolkodását, meggyengítik az immunrendszerüket; akik lehetővé teszik az idegen térfoglalást.

Konstantinápolyban, Nagyváradon, Párizsban.

 

Ungváry Zsolt

A szerző további cikkeit ide kattintva olvashatják.

 

Kiemelt képünk forrása a Pixabay.