Pincsikről, migránsokról és hasznos idiótákról

Bő tíz éve lehetett. Állok a buszon egy nyugat-európai városban, és látom, épp készül felszállni egy fiatal nő babakocsival. Ókonzervatív közép-európai neveltetésemből adódóan az utasok közül egyedüliként ösztönösen odakapok, hogy felsegítsem – erre elborzadva látom, mi lapul a babakocsiban: a nőci pincsije. Töredelmesen bevallom, ekkor haladéktalanul elálltam minden segítő szándékomtól. Teljesen megzakkantak ezek a nyugati nők – ámuldoztam magamban, kétségkívül durván általánosítva –, beszedik a fogamzásgátlót, majd vásárolnak egy babakocsit, hogy kellően kipárnázva cipelhessék végig a városon a pincsijüket.

Akkor még nem tudtam, hogy ez messze a jobbik és ártalmatlanabbik kórkép.

Hallom ugyanis, hogy az Olaszországban most lefoglalt Sea Watch 3 migránsbeszállító hajó legénységét (leányságát) most először túlnyomórészt nők alkották.

Nők bütyköltek a gépházban, nők kormányozták a hajót, nők vezették a mentőcsónakokat, doktornők vizsgálták a kigyúrt Alikat – ez egy ilyen bámulatosan emancipált hajó volt, na.

A vonatkozó videóból megtudjuk továbbá, hogy ezek a lelkes hajadonok egy külön helyiségben safe space-t is kialakítottak a hajóra felvett nők számára, hogy ott biztonságban maguk között lehessenek, védve „minden nyomástól és szexista magatartástól”.

Ezen a ponton megválaszolatlan marad ugyanakkor a kínzó kérdés: kinek a részéről fenyegethette a tenger közepén nyomás és szexista magatartás a menedékkérő nőket?

Mivel a filantróp (és zömében női) személyzet részéről nyilván nem, rajtuk kívül viszont kizárólag migráns férfiak tartózkodtak a hajón, nagy biztonsággal levonható a következtetés: tőlük igyekeztek biztonságba helyezni a nőket az antirasszista-emberijogvédő amazonok.

Azaz ismét teljesen nyilvánvalóvá válhatott: a francia és német kertvárosi villák plüssállatokkal bélelt rózsaszín gyerekszobáiban felnőtt huszon-harmincéves naivák

olyan férfiakat szállítanak be Európába megfeszített erővel, akikkel szemben még a velük együtt (úgymond) menekülő nőknek is biztonságos, elkülönített térre van szükségük.

Az odáig persze teljesen rendben van, hogy valahol a naiváknak is muszáj levezetniük a gyárilag beprogramozott gondoskodási ösztönt, ha a családalapítás-gyerekvállalás-háztartásvezetés ideológiai okokból nem opció. Sőt, az is elképzelhető, hogy ha a saját társadalmukban a fiatal férfiak tekintélyes része már egy félszeg csajozós kérdést se mer feltenni anélkül, hogy percekig futtatná agyában a feministák által telepített ellenőrzőszoftvert (nem minősül zaklatásnak? mennyi az elévülési ideje? akarok valaha magas pozíciót betölteni? szeretném, hogy akkor majd előálljon azzal, hogy metoo?), tehát ha a helyi férfipopuláció már egy merő neurózis, akkor tudat alatt izgató lehet közelről látni néhány közvetlen macsót.

Csak ugye az a kérdés, mi történik a szicíliai partraszállás után. Mert míg a pincsis szingli példás módon hazaviszi a menhelyről kihozott védencét, és onnantól kezdve házába fogadja, simogatja és szeretgeti, ahogy kell, a migránsmentő hajadon kikötvén sorsukra hagyja az addig safe space-ben óvott nőket és a tesztoszterontól duzzadó férfiakat – menjenek Allah hírével.

Márpedig ha az utazás fáradalmai és a frissen átélt tengeri havária után elcsigázva volt energiájuk ezeknek a derék férfiaknak a hajón arra, hogy a hosszú vándorlásban nyilván lestrapált asszonyokat zaklassák, akkor talán nem kell végtelen rosszindulat annak feltételezéséhez, hogy az európai menekültügyi rendszer áldásaitól felfrissülve minimum hasonló elánnal fogják tudni hozni a „szexista magatartást”,

ha véletlenül a szilveszteri bulira kirittyentett szöszke germán lányok közé találnának keveredni.

Mondhatnánk persze, hogy „de legalább életben maradtak szegények”. Csakhogy nagyon úgy tűnik, veszélybe se igen kerültek volna, ha nem tobzódnának ismét a Földközi-tengeren a megmentésükre vágyó fiatal európai nők (aka hasznos idióták) – egy most napvilágra került német jelentés ugyanis ismételten kimutatta: az NGO-hajók felbukkanásakor automatikusan megugrik a tengernek nekiinduló migránsok száma.

Az a líbiai migráns tehát, aki a napokban zsinórban három francia nőt késelt meg, talán útnak se indult volna, ha a migránsmentő Carolák és Claire-ek inkább ölebeken élnék ki anyai ösztöneiket.

Ezért hát ezennel utólag megkövetek minden kutyababakocsis szinglit. Lehet, hogy fura az a masnis pincsi a kisbaba helyén, de legalább garantáltan nem kell mellé külön safe space.

 

Francesca Rivafinoli

Kiemelt képünk forrása: Pixabay