Cseles a cím, hiszen „abortuszhoz való jog” mit olyan (egyelőre) nem létezik, semmiféle nemzetközi szerződésben nincs szentesítve – az elképzelés az lehet, hogy ha bizonyos számú állásfoglalás címébe beleírják, lehetőleg rögtön kétszer is, majd körbe-körbe hivatkoznak az adott dokumentumokra, akkor a közönség adott ponton meg lesz győződve arról, hogy ez a jog tényszerűen adott (ha viszont adott, akkor logikusan határidőhöz se köthető).

Persze a módszert már Dobrev Klárától is megszokhattuk: annyiszor posztolta ki az elmúlt években, hogy „heroikus küzdelmek árán az imént kiharcoltam nektek az »európai minimálbért«”, hogy rajongótábora számára ma már teljesen egyértelmű, hogy Lácacsékén is ugyanannyit keresne ám a melós, mint Luxemburgban, csak a Zorbán gonoszul megvétózza ezt is.

Tehát megszületett az állásfoglalás, amelyből egyebek mellett megtudhatjuk: „az abortuszhoz való jog korlátozása vagy tilalma az Egyesült Államokban aránytalan hatást gyakorolna (…) az LMBTIQ-személyekre”. Kerestem, hogy van-e valami lábjegyzet, de sajnos úgy tűnik, nincs, pedig itt azért nem ártana némi magyarázat.

Már a biszexuálisok esetében sem világos, miért érintené őket különösen hátrányosan az abortusz esetleges korlátozása, hiszen statisztikailag eleve 50 százalékkal kisebb eséllyel eshetnek teherbe – de a legmeghökkentőbb mégis az L és az M betűk emlegetése ebben az összefüggésben.

Nem tisztem, hogy tanácsokat adjak az Európai Parlamentnek, de nem 2024 elején kellene majd újra elkezdeni kommunikációs kampányokkal ellene hatni az „érthetetlen” euroszkepticizmusnak, hanem esetleg használni kellene a józan észt az efféle állásfoglalások megszövegezésekor.

Az már eleve eléggé necces, hogy a jelenlegi válsághegyek közepette az Európai Unió parlamentje kétórás vitát tart egy Unión kívüli állam független bíróságának még meg se hozott döntéséről;

de ha már így esett, akkor legalább olyanokat nem kellene közzétenni az EU összes hivatalos nyelvén, hogy a leszbikusokat és a melegeket különösen súlyosan érintik az abortusszal kapcsolatos korlátozások. Értem én, hogy lehet valami makró beépítve az európai parlamenti számítógépeken, amelyet csak le kell futtatni, és random helyeken automatikusan beilleszti minden egyes véleménybe és állásfoglalásba, hogy „különös tekintettel az LMBTIQ+ személyekre”, de nem lehet nagyon bonyolult néha kikapcsolni ezt a funkciót.

Eddig vélhettük úgy jóindulatúan, hogy csupán óvatlan túlkapás volt az egy évvel ezelőtti szöveg, amely szerint „bizonyos körülmények között a transznemű férfiak és a nem bináris személyek is teherbe eshetnek”, most viszont kiderül, hogy ezt márpedig nagyon is komolyan gondolhatták, hisz szűk 12 hónap elteltével haladunk egyenesen tovább, és már szó sincs arról, hogy csupán a véletlenül petevezetékkel és méhhel rendelkező transznemű „férfiak” eshetnek teherbe és csak „bizonyos körülmények között” – nem, nem:

hirdetés

az Európai Parlament többsége (köztük Dobrev Kláráék és Cseh Katalinék) szerint a homoszexuális biológiai férfiak együttlétekor is be-becsúszhat egy baba. Mindenesetre élvezzük ki ezt a szintet, mert ki tudja, mi jön majd a következő állásfoglalásban.

De az írott szöveg mellett ott volt még a plenáris vita is; lássunk abból is egy epizódot. Szólásra emelkedik a német néppárti férfi, hogy higgadtan és asszertívan elmondja, szerinte eseti alapon mérlegelni lehet az abortuszt, az „oké”, összességében viszont Európában megvan a lehetőségünk az élet megóvására, úgyhogy nem kéne Pandóra szelencéjét nyitogatni azzal, hogy az önrendelkezési jogot az élethez való jog fölé helyezzük. Na, hogy reagál erre a Szocialisták és Demokraták(!) Progresszív Szövetségének aktuális női felszólalója?

Természetesen hisztérikusan ordibálva nekiesik, hogy „Ön itt teljesen egyértelműen férfiként beszél hozzám, a nőhöz”, olyan férfiként, akinek „soha nem kell megfizetnie” ugyanazt az árat, és aki csak hiszi, hogy bele tudja képzelni magát egy nő helyzetébe, úgyhogy Önnek „mint férfinak” most hallgatnia kellene. (Élénk taps, ováció a sorokból.)

Sok izgalmas mozzanat van ebben, vaskos kötetet lehetne írni róla, kezdve azzal, hogy a német kormány queerügyi megbízottja a napokban fejtette ki, hogy ránézésre még egy orvos se tudja megállapítani, hogy ki milyen nemű, erre most az egyik német kormánypárt állítólagosan progresszív tagja a strasbourgi ülésterem pulpitusáról, sok méter távolságból (kézimunka-szakoktatói végzettséggel) „teljesen egyértelműen férfi”-nek minősíti képviselőtársát. Több következetességet, ha kérhetném.

De javasolnám azt is, hogy innentől kezdve a magyar kormánypárti EP-képviselők a magyar belügyeket és a magyarországi energiaellátást érintő valamennyi kérdésben mutatis mutandis szó szerint (és természetesen forrásmegjelöléssel) idézzék ezt a lelkesen ünnepelt progresszív felszólalást: „Ön itt teljesen egyértelműen németként/svédként/portugálként/hollandként beszél hozzám, a magyarhoz. Csak hiszi, hogy bele tudja képzelni magát a mi helyzetünkbe. Önnek nem kell viselnie ugyanazokat a következményeket. Úgyhogy ez most az a pont, amikor lesz szíves befogni a száját”.

Sose szégyen, ha egy diktatúra tanul a demokrácia fellegvárának népszerű politikusaitól.

A kép forrása: Lifenews

Korábban:

Francesca Rivafinoli: Szentlélek, úgy kérünk, hallgass ránk?