Interjút készített a tekintélyes osztrák Die Presse egy bizonyos Lacy Kornitzer nevű magyar műfordítóval, akinek nemrégiben 224 oldalas könyve jelent meg a szintén tekintélyes Suhrkamp kiadónál az állítólagos fasiszta orbáni diktatúráról. Így aztán az osztrák újságolvasók sokadszorra is megtudhatták: a magyarok egy tekintélyuralomhoz szokott betoji nép, gyűlölnek mindent, ami nem magyar, és tombol körükben a rasszizmus. Guy Verhofstadt se mondhatta volna szebben, kincs egy ilyen honfitárs.
Aki esetleg épp kezdené elszégyellni magát, amiért nem rémlik neki, ki is ez a Lacy Kornitzer, a pannon rögvalóság és a magyar néplélek avatott tudora, ne tegye: felebarátunk 1977-ben, húszévesen távozott Berlinbe, és elmondása szerint soha egyetlen pillanatra se fordult meg a fejében, hogy hazatérjen – azóta ott él. Ott él abban a német fővárosban, ahol tavaly 1052 antiszemita megnyilvánulást, azon belül 22 kifejezett támadást regisztráltak hivatalosan – hol egy zsidó közösségi ház ablakát lőtték be fegyverrel, hol egy járókelőt ütöttek-rúgtak addig, míg életveszélyes állapotba nem került, hol „csak” leköpdösésről volt szó; a rendőrök javasolták is egyes áldozatoknak, hogy ne hordjanak nyilvánosan zsidó szimbólumokat.
De Lacynk minderről valószínűleg nem hallott, mert épp a könyvét írta szorgosan arról, hogy az „antiszemita” Magyarországon „a zsidók el akarják felejteni, hogy zsidók”.
Jó, hát művének előszavában szerzőnk ki is fejti, hogy konkrét forrásokra, dokumentumokra ritkán támaszkodik, ehelyett a „döntő forrásanyagát” saját megfigyelései képezik. Megfigyelte onnan Berlinből ő, a Lacy, hogy „a” magyarok ki mindenkit gyűlölnek. A tényellenőrzésre oly kényes Nyugaton pedig isszák szavait – de mi, magyarok vagyunk (úgy ámblokk) „intellektuálisan passzívak”.
Így tájékoztatja Kornitzer úr 18 eurós esszékötetében a világ közvéleményét arról, hogy „a magyar nép gyakorlatilag semmit nem lát az uniós pénzekből, nem részesedik azokból” – de ne bántsuk szegényt, ő kifejezetten ezt figyelte meg, amikor a múltkor egy neuköllni kávézóban a 444-et olvasgatta.
Részemről voltam annyira rest intellektuálisan, hogy csupán az utóbbi időben megvalósult bölcsőde- és óvodafejlesztésekre kerestem rá (Lacy barátunkkal ellentétben ugyanis szoktam járni erre-arra az országban, és gyanússá vált az a sok újszerű, gyakran napkollektorokkal felszerelt intézmény), és nicsak, rögtön kiderült, hogy Akasztón márciusban adtak át egy uniós forrásokból kibővített ovit, Szegeden most írtak ki egy vonatkozó közbeszerzést, 100 százalékban uniós forrásokra alapozva (ha jól számolom, öt éven belül ez lesz a tizedik efféle óvodafejlesztés a nem kormánypárti városban), Vecsésen energiahatékony bölcsőde létesül napelemes rendszerrel, Debrecenben ősszel nyílik az új tócóvölgyi óvoda, szintén egy az egyben uniós pénzekből (a Görgey utcai ovi most kapott hőszivattyút), Józsán bölcsi épül épp, a békéscsabai Lencsési lakótelepen a meglévő lett nagyobb, Sajókazán is pár napja volt az átadás, hadd ne soroljam: tavalyi adatok szerint 2010-hez képest a bölcsődei férőhelyek száma 67 százalékkal nőtt, és két és félszer több településen áll rendelkezésre intézmény, mint korábban.
hirdetésPersze valahol igaza van Lacy Kornitzernek: az érintett szülők egyetlen eurócentet se látnak konkrétan az uniós forrásokból, hiszen azok egyáltalán nem ércpénzekként, hanem például falak, energetikai rendszerek és színes-vidám csoportszobák formájában manifesztálódnak településükön.
Ha pedig valaki ezen a ponton ásítana egy nagyot, mondván, ez az ügyeletes országmocskoló semmiféle újdonsággal nem szolgál, hanem csupán az unalomig ismert paneleket mondja fel a „gyűlölnek–lopnak–önsorsrontó idióták” vonalon, azt gyorsan meg kell nyugtatnom: a könyv előszavában egy igazán eredeti vallomást is olvashatunk.
„Budapesten születtem. Tehát magyarul beszélek, legalábbis elméletileg, mert a gyakorlatban elutasítom az olyan nyelvet, amely hagyja magát ismét fasiszta, radikális nacionalista módon megfertőzni” – írja a műfordító. Úgyhogy inkább németül fejezi ki magát, világos.
Egyszer azért nem ártana, ha elfáradna hozzánk ez a drága bölcsész, és mesélne nekünk, a kollektíven bűnös magyar nyelv megrögzött használóinak arról a soha semmiféle ideológiával meg nem fertőzött germán nyelvről, ahol a belügyminiszter tesz javaslatot a „haza” szó jelentésének újradefiniálására, és amely nyelvnek használó*női jelenleg legalább 15 német egyetemen pontlevonást kapnak tanár*nőiktől, ha dolgozataikban bátorkodnak nem a felülről rájuk kényszerített, LMBT-inkluzív gendernyelvet használni. Hadd tudjuk meg végre, milyen is egy igazi felvilágosult, befogadó nyelv, amelyben nincs helye elnyomó, fasiszta hímnemnek.
Hátha a beszélgetés alkalmából még arra is választ kaphatnánk, mennyiben lesz jobb Lacy barátunk szerint az általa olyannyira féltett Európának, ha felelős értelmiségi létére szubjektív előítéletek alapján tevőlegesen szítja az ellenérzéseket az egyes nemzetek között.
Francesca Rivafinoli: Az Európai Parlament bemutatja: meleg férfiak nem kívánt terhessége
Francesca Rivafinoli: Óceánjárózni szükséges, főzni pazarlás?
A címlapképen Matyó Lajos lelkipásztor, Horváth László polgármester és Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára látható a zsámbéki Csillagvilág Református Óvoda alapkőletételi ünnepségén 2021. október 9-én. Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd
