Francesca Rivafinoli: Hogy ki demokrata, azt én mondom meg

Egyszer talán az orvosi szakkönyvekbe is külön címszóként vezetik be a „krónikus átfogó paranoid orbánfóbia” (kápó) nevű tünetegyüttest, melynek egyik áldozata, Daniel Freund német zöldpárti EP-képviselő nagyjából azzal tölti mindennapjait, hogy ül a Twitter előtt Aachenben vagy Brüsszelben, és óbégat, hogy óvónéni, a Viktor nem demokrata. E sorok írásakor a politikus legutolsó 50 bejegyzése közül (hat nap alatt) 40 foglalkozik kifejezetten hazánkkal (meg még néhány implicite); ami azért mókás, mert mindeközben Daniel barátunk nyilvánvalóan nem beszéli nyelvünket, de legalább egyoldalúan informálódik.

Egy német Zöldet azonban a tájékozottság és a hozzáértés maximális hiánya soha nem tántorít el a határozott odamondástól, így aztán Danielünk is fogta magát, és levelet írt az Európai Tanács elnökének, felszólítva őt keményen, hogy zárja ki a magyar kormányfőt az Európai Tanács üléseiről, mivel nem tesz eleget „az Európai Unió működéséről szóló szerződés 10. cikke (2) bekezdésének”.

Naná, hiszen az említett cikknek nincs is második bekezdése.

Valójában az Európai Unióról szóló szerződésre gondolhatott a jeles politikus, ami nem egészen ugyanaz, de spongyát rá – mégse lenne illendő, ha egy fogalmatlan balkáni bugris oktatná ki uniós jogforrásokból az Európai Jogállamiság lánglelkű harcosát.

Mindenesetre az idézni kívánt rendelkezés szerint a kormányok „vagy nemzeti parlamentjüknek, vagy a polgáraiknak tartoznak demokratikus felelősséggel”, Daniel cimboránk cizellált érvelése szerint pedig „Orbán Viktor ezt a kritériumot sajnos már nem teljesíti”. Tényleg kár, hogy ennél részletesebb indokolással nem ajándékoz meg minket a szerző, mert így örökre kínozhat minket a kérdés: ha május végén a miniszterelnök „már” nem felel meg az elszámoltathatóság követelményének, az ugye azt jelenti, hogy április elején még teljes mértékben megfelelt? Ez volna logikus, hisz ellenkező esetben jóakarónk már az Európai Tanács március végi ülése előtt is kifogást emelt volna. De nem emelt, tehát abból kell kiindulnunk, hogy

április 3-án a magyar választóknak még Freund úr szerint is módjukban állt véleményezni Orbán Viktor tevékenységét. És hát, lássuk be, véleményezték.

De egyáltalán nem kell félni: mihelyt Daniel Freund fog Magyarországon Országgyűlést választani, feltétlenül szempont lesz az elszámoltatásnál, hogy Daniel Freund igényeinek megfelelően zajlik-e a kormányzás.

Addig viszont megnyugtató lenne, ha a demokrácia és a jogállamiság kérlelhetetlen őre, a Transparency International egykori lobbistája legalább egy-egy bejegyzés erejéig hazanézne abba az országba, amelyikért elsődlegesen felelősséget visel. Most tapintatból ne bolygassuk, mi is történt a türingiai tartományi választások után, amikor a kancellár hatalmi szóval „megbocsáthatatlannak” és visszacsinálandónak minősítette az eredményeket – maradjunk a frissebb híreknél.

Mi a helyzet például azzal, hogy nyolc hónappal a berlini választások után egy alternatív konzervatív portálnak kell végre nyilvánosságra hoznia, milyen abszurd szabálytalanságok merültek fel a szavazáskor, és ez hány mandátum sorsát befolyásolta.

Azt eddig is lehetett tudni, hogy túl kevés szavazólapot szállítottak ki, ráadásul helyenként össze is keverték az egyes körzeteket (kábé mintha Zuglóban a budafoki jelöltek neveit tolnák a polgárok elé, reklamáció esetén pedig az lenne az utasítás, hogy mindegy, szavazzanak azokra, hogy azután két órával később kiderüljön: az összes ilyen voks kuka), a most napvilágra került jegyzőkönyvek szerint azonban volt, ahol az egyik szavazatszámláló a fiát szalajtotta, biciklizzen már el pár száz üres szavazólapért, mert a központot nem lehetett elérni telefonon. És akkor ez még a jobbik eset, mert azt bizonyítja, hogy ott legalább rendesen vezették a jegyzőkönyvet – máshol sikerült egész oldalak kitöltéséről vagy magáról az aláírásról is megfeledkezni, bagatell.

Slusszpoénként urnazárás után három nappal végül az érvénytelen szavazatok egy részét egy piros tollal mégis érvényesnek nyilvánította a zöld vezetésű hivatal – véletlenül pont a vörös-zöld pártok javára. Elég nagy botrány, akár Daniel Freund ingerküszöbét is elérhetné két zaftos orbánozás között. Ha már választási megfigyelők egész légióját küldte ránk, mondván, a szavazás magyarországi manipulálása „masszívan sértené az európai demokráciát”.

Efféle kérdések átgondolására azonban sajnos nem jut energiája a mélydemokratikus politikusnak, mert még ráadásul a h*lye választókkal is keményen hadakoznia kell.

Az „Orbán blokkolja az olajembargót, le a vétójoggal!!” tartalmú írása alatt egy választópolgár agyonlájkolt hozzászólására, miszerint „Orbánnak igaza van”, a zöld politikus, a démosz képviselője, s egyben az egyszavas ellenkezések esküdt ellensége kifejtette: „Nincs.”.

Képernyőkép 2022.05.27. (Forrás: Facebook/Daniel Freund)

Náci, aki még egy ilyen érvbe is beleköt.

 

Francesca Rivafinoli: Véres kobalt jöhet?

Francesca Rivafinoli: Tanulatlannak kuss?

Azok az utánzásra méltó demokratikus rendszerek

A címlapképen Daniel Freund látható hivatalos Facebook oldalán.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!