Francesca Rivafinoli: Bemutatkozik a liberális értelmiség

Jópofa trükkhöz folyamodott az osztrák közmédia online tartalmakért felelős igazgatója: vállalhatatlan sorokat tett közzé Facebook-oldalán, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból.

Azt ugyanis még feltételezni is abszurd lenne, hogy egy demokratikus jogállamban, mint amilyen Ausztria, a független közmédia egyik vezetőjének akár csak ittas állapotban is eszébe jutna, hogy bárkinek a halálát kívánja,

ha pedig véletlenül mégis eszébe jutna, akkor ezt (kompetens szakember létére) nyilvánosan és médiatudatosan ki is posztolja – ha ilyen előfordul, az kizárólag egy ügyes szociológiai kísérlet lehet, melynek során azt vizsgálják, ki hogyan reagál erre a provokációra.

Mint ahogy azt se gondolhatja senki komolyan, hogy az alapos és objektív ORF online tömegtájékoztatásért felelős feje akár csak magánemberként is beleküld olyanokat a virtuális térbe, hogy

Orbán Viktor egy „önjelölt főkatolikus”, valamint hogy kapitális hiba volt Magyarországot, ezt a „hálátlan országot és annak nacionalista, nem gondolkodó lakosságát” felvenni az Európai Unióba.

Karl Pachner (ORF) bejegyzése. (Forrás: kurier.at)

Egy európai értékektől csöpögő és egyben történelmi ismeretekkel rendelkező osztrák ilyesmit nyilvánvalóan nem ír le – ha mégis, az csakis csel lehet, melynek segítségével kiderítenék, hány felvilágosult értelmiségi agyát borítja el olyan szinten az Orbán-gyűlölet, hogy vakon lájkol egy ténybeli tévedésektől és önellentmondásoktól hemzsegő írásművet, amely alulról súrolja a legprimitívebb kocsmai hőbörgés színvonalát. Hányan bólogatnak erre a stílusra azok közül, akik egyébként eltartott kisujjal, kérlelhetetlen ítészként oktatják ki Bayer Zsoltot jómodorból.

De az is nyilvánvaló, hogy az ORF européer véleményformálója csupán azért fantáziált arról, hogy milyen célszerű is lenne egy ötvenes éveiben járó többgyermekes családapa és nagyapa szívinfarktusos halála, hogy kandikamerás jelleggel megnézze, hány szuperempatikus érzékenységbajnok háborodik fel egy ilyen felvetésre. Akad-e közülük, aki odakommenteli, hogy

én is marhára utálom a Zorbánt, de képzeljük már magunkat azon tömegek helyébe, akik közeli hozzátartozójukat veszítették el szívroham miatt. Vagy hogy hahó, mi lesz a következő a világ legélhetőbb városában, a fejlett civilizáció mintaországában: vicceskedve jól odamondjuk politikai ellenfelünknek, hogy bár leállna a veséd?

És persze azt is érezzük, hogy amikor ugyanez az ORF-vezér egy következő posztban leírja, hogy „természetesen nem »kívánom« Orbán halálát, ahogyan azt egyesek a szarkasztikus szövegemből kiolvasták”, akkor azt csak azért csinálja, hogy tesztelje, hány művelt sznob ájul el ettől, áradozván, hogy micsoda példamutató európai magatartás ez a visszakozás, mennyivel beljebb lennénk, ha nálunk is ez lenne a módi – és feltűnik-e esetleg valakinek, hogy ez pont ugyanaz a hárítás, mint amit a mára megvetett Márki-Zay Péter művelt a kampányban a „félreértett” nyilatkozatai utáni magyarázkodásokkor. (Arról ugye nem is szólva, hogy a „kívánom” szót idézőjelbe tette a szerző, ami azért sejteti, hogy nem „kívánja”, hanem valójában „akarja”, „szeretné”, vagy legalábbis „erősen vágyja” – a szerecsenmosdatók figyelmét külön felhívnám az eredeti posztban szereplő „möge” kifejezésre, amelynél óhajtóbb megfogalmazásmód kevés létezik a német nyelvben.)

A kísérlet pedig parádésan sikerült – az írás nyomán a jogállamiságért és demokráciáért toporzékoló ellenzéki értelmiségiek tömegei vallanak színt sorra a kommentszekciókban: ez a stílus, ez a hangnem pontosan az övék. Milyen klasszul megmondta ez a Karl gyerek!

„Nehogy már egy szimpla szívroham vigye el, én sokkal rosszabbakat kívántam már neki”, „Mi ebben a botrányos?”, „Én jobban szeretnék neki agyvérzést és bénulást, hihihi”, „Jogos, kimondja, amit több millióan gondolunk” – záporoznak az egybehangzó kultúrszövegek; a szalonképtelenebbek idézésétől eltekintenék. „Ahhoz képest, hogy Bayer lehülyézte a pápát, ez szinte semmi” – sorjáznak a relativizáló hozzászólások, amelyek szerint az európai értelemben vett elfogulatlan osztrák közmédia vezető köztisztviselőjének meglehetősen karakteres politikai állásfoglalásával nincs semmi gond, hisz mifelénk az úgynevezett lakájmédia súlyosan elfogult orbánista propagandistája is mond csúnyákat. Logikus, szinte. Ugyanakkor kérdés, hogy

ha az ORF egyik vezetője egy átlagos hétköznap este egy kormányfő kiiktatásáról fantáziál és egy egész népet pocskondiáz, akkor mi a garancia arra, hogy amikor másnap reggel bemegy hírszerkeszteni, részrehajlás nélkül fog tudósítani ugyanerről az országról.

Szerintem egyébként nem lehetetlen a dolog, csak ezt azoktól is szeretném hallani, akik úgy vélik, Novák Katalin alkalmatlan az egész ország képviseletére, mert 3-4 évvel ezelőtt a Fidesz választási eredményváróin, valamikor este 9 és éjfél között két alkalommal fideszes fülbevaló volt rajta.

Egyebekben pedig hosszú életet kívánok jó egészségben az ORF igazgatójának; magyarázza nekünk még sok-sok további, utólag eltávolított, visszaszívott és kimagyarázott eszmefuttatásban, hogy ki minősül agyatlanul cselekvő vérgőzös nácinak.

Francesca Rivafinoli: Hogy ki demokrata, azt én mondom meg

Túl fehér a Fekete-erdő

Azok az utánzásra méltó demokratikus rendszerek

A címlapképen Orbán Viktor miniszterelnök érkezésekor a sajtó munkatársainak nyilatkozik az Európai Tanács kétnapos rendkívüli ülésének kezdete előtt Brüsszelben 2022. május 30-án. Forrás: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre