A Da Vinci-kód számos amatőr jelképvadászt indított útjára, akik aztán mindenhol a katolikus egyház fondormányos összeesküvéseit látják. Még szerencse, hogy Leonardo de Vinci rejtjeles képeiben elmesélte az „igazságot”, és hogy a reneszánsz polihisztor az ő „pártjukat” fogja. Dan Brown Da Vinci-kód című regényében meggyőzően, látszólag szigorú ok-okozati összefüggéseket bemutatva bontja ki az eseményeket, melyekkel csupán egyetlen baj van: hogy nem igazak.
Dan Brown 2003-ban megjelent szenzációhajhász sikerkönyve, a Da Vinci-kód számos országban azonnal bestseller lett, hónapokig vezette az amerikai és a nyugat-európai könyveladási listákat. Mindennek már közel két évtizede, de a regényben ábrázolt – fiktív – egyházkép negatív hatása máig is érződik. Ahogy azt korábban megírtuk, a Brown-regényben méltatlan módon bemutatott és alaptalan vádakkal illetett katolikus szervezet, az Opus Dei mindmáig nem tudta magát a nagyközönség szemében „tisztára mosni”.
Dan Brown 2000-ben megjelent, Angyalok és Démonok című regényében tűnik fel elsőként az egyházi jelképek kutatója, Robert Langdon professzor, aki igazán a Da Vinci-kód című regényben válik majd a katolikus egyház által vezetett összeesküvéselmélet fő „feltárójává”. A „tudós” Leonardo da Vinci festményein keresztül igyekszik bemutatni a katolikus egyház „eltagadott titkait.”
Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora, részlet Milánó, 1495–1497 (Forrás: Wikipedia.org)
A történet szerint Langdon Párizsban belecsöppen egy rejtélyes gyilkosságba, majd a kalandos eseménysorozat soha véget nem érő hajszákba és nyomozásokba torkollik. A Sherlock Holmes és Indiana Jones vonásait egyszerre hordozó professzor – aki részben a művészettörténet szakon végzett Dan Brown lírai énjének is tekinthető – olyan titkokra bukkan, melyek alapján egyértelművé válik: az egyház az elmúlt kétezer évben hazudott a híveinek, az újszövetségi evangéliumok meghamisításra törekedett.
Manipulált kép, amellyel az összeesküvéselmélet-hívők bizonyítottnak látják, hogy János valójában Mária Magdolna, hiszen az alak Jézus vállára illeszthető.
A fiktív regénynek ugyanis az a fő üzenete, hogy Jézus Krisztusnak felesége volt, akitől gyermeke(i) születtek, sőt egyenesági leszármazottjai a mai napig is élnek.
Ez az elképzelés – mely szerint Jézusnak gyermekei lettek volna – korábban több író művében is előfordult már, többek közt a Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln nevével fémjelzett Az abbé titka: Szent vér, szent grál című regényben. Melynek elgondolásaiból Dan Brown is átemelt saját művébe.
hirdetésA Da Vinci-kód című könyvben Brown meggyőzően, látszólag szigorú ok-okozati összefüggéseket bemutatva bontja ki a logikusan egymásra következőnek tűnő eseményeket, melyekkel csupán egyetlen baj van: hogy nem igazak.
Alekszandr Andrejevics Ivanov: Krisztus megjelenik Magdolnának a feltámadás után (1835) (Forrás: Wikipedia.org)
A történet egyik legmeggyőzőbb érve szerint Leonardo da Vinci is tagja volt annak a titkos társaságnak, amely Jézus születése óta felügyeli a világ működését. A sztoriban a reneszánsz polihisztor a milánói Az utolsó vacsora című festményében rejtette el a valóságot Jézus életéről: Jézus jobbján valójában felesége, az áldott állapotban lévő Mária Magdolna ül. Az összeesküvés-hívők a regény – illetve a belőle készült film – alapján úgy tartják, hogy Jézus nem a tizenkét tanítványával töltötte utolsó estéjét:
szerintük Jézus jobbján Mária Magdolna ül – nem pedig az ifjú János.
Dan Brownt nem foglalkoztatta különösebben az a tény, hogy amennyiben Leonardo a Santa Maria delle Grazie kolostor falán esetleg valóban egy nőt ábrázolt volna János helyett, az ettől még semmiféle bizonyító erővel nem rendelkezne a másfél ezer évvel korábbi eseményeket illetően. Ráadásul azt is tudjuk, hogy az utolsó vacsora nem asztal mellett, hanem a földön történt – így a reneszánsz festőóriás munkáját semmiképpen nem lehet hitelesnek tekinteni.
A regény hatásra számos amatőr szimbólumvadász nőtt ki a földből, hogy aztán számos hajmeresztő „titkot” lásson bele Leonardo festményébe.
Manipulált kép, melynek alapján egyesek látni vélik Jézus és Mária Magdolna közös „gyermekét”: Sárát. Leonardotól azért nem egy krumpli fejű „rongybabát” várnánk…
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása: Leonardo de Vinci: Utolsó Vacsora, részlet. Wikipedia.org
Keresztényellenes Fake News (7): A papok nőtlensége embert nyomorító
Keresztényellenes Fake News (6): Az „ördöggel cimboráló” Opus Dei
Keresztényellenes Fake News (5): Gyereksereget küldtek a Szentföld visszaszerzésére
