Rasszista komcsi szobra maradhat?

Nagy eredmény ez manapság: a heves tiltakozásnak és a több tízezer aláírásnak köszönhetően mégsem távolították el Lord Baden-Powell szobrát a 96 százalékban fehérek lakta angol tengerparti város, Poole sétányáról. Csupán karanténba zárták: jól körbedeszkázták, nehogy az immár pandémiává alakuló szobordöntési járvány áldozatává váljék.

Mint ismeretes, a világ 216 országában jelen lévő, fiatalok tömegeit a testvériségre és a másokkal szembeni gyöngéd bánásmódra nevelő, már a XX. század elején is zöld és multikulti cserkészet alapítója, BíPí azért került a proskribáltak listájára, mert a 2020-as sztenderdek alapján egy évszázaddal ezelőtt nem volt teljesen píszí (a jogállamiság egyik alapelve, a visszamenőleges hatály tilalma ilyen esetekben természetesen nem alkalmazandó). Például 1939-ben azt találta bejegyezni személyes naplójába, hogy a fiúk jellemnevelésének szükségességét tekintve Hitlernek igaza van.

Skandalum.

Mindenesetre ha most az lesz az új módi, hogy a gondolatszabadság jegyében mindenféle híres emberek naplóiban és levelezésében kutakodunk, hátha tartalmaznak nyomokban egy kis fasizmust, akkor sajnos könnyen előbukkanhatnak efféle szövegek (idézem): „a n_gerek, az afrikai faj csodálatos példányai, akik annak köszönhetően őrizték meg fajuk tisztaságát, hogy kevéssé hajlanak a fürdésre”; „a feketék lusták és ábrándozóak; szűkös keresetüket frivol dolgokra és italra költik, míg az európai ember hagyományosan dolgozik és takarékoskodik.” – Nos, ezeket a sorokat az antifasiszták idolja, Ernesto Che Guevara írja naplójában. Látunk rituális performanszokat, melyek keretében öntudatos antirasszisták csegevarás pólókat égetnek? Naná, hogy nem látunk.

De fura dolgokra bukkanunk a Jean-Claude Juncker által oly nagyra tartott Marxnál is, aki tulajdon vejét, aki történetesen kubai kreol anyától született, kedvesen „gorillaivadék”-nak becézte. Ugyanerről a fiatalemberről Engels megállapította (én kérek elnézést): „Mivel n_ggerként egy fokkal közelebb áll az állatvilághoz, mint mi, kétségkívül ő a legmegfelelőbb arra, hogy az állatkert körzetének képviselője legyen.” A történelmi fejlődés érdekében Engels azt is a világ legtermészetesebb dolgának tartotta, hogy fejlettebb országok uralmuk alá hajtanak más területeket: „ez a civilizáció joga a barbársággal szemben, a fejlődés joga a stabilitással szemben” – fejtette ki határozottan. Áll még a manchesteri Engels-szobor? Naná. Állt, áll és állni fog.

Persze ha valóban az lenne a cél, hogy innentől kezdve csak 100 százalékig makulátlan példaképek szobrai álljanak a köztereken, akikről keresve se találni semmi kompromittálót, akkor eleve Szűzanya-szobrokkal kellene telepakolni az egész nyugati világot – márpedig gyanítható, hogy nem egészen ez az elképzelés.

Különösen, mivel a napokban Londonban már megalakult a Közterek Sokszínűségéért Felelős Bizottság (a Hülye Járások Minisztériuma mellett balra), amely a Black Lives Matter farvizén egy füst alatt LMBTQ szempontból is átfésüli a szoborállományt. Hisz itt is nyilvánvalóak az aránytalanságok: hadvezérből például túl sok a fehér férfi London utcáin, és méltánytalanul kevés a fekete transznemű. A pontos kritériumok és kvóták még nem ismertek, de arra tippelek, hogy három brit költőre mindenképp jutnia kell majd legalább egy genderqueer szikh slammernek szoborilag. Ami persze nem lesz nagy kihívás, tekintve, hogy az angol irodalom nagyjai eleve mehetnek a levesbe, az Othellóval nettó gyűlöletbeszédet megvalósító Shakespeare-től Kiplingig, „A fehér ember terhe” című költemény szerzőjéig.

A sokszínűség jegyében így egy klassz safe space-szé tehető egész London, ahol még véletlenül se néznek le ránk az oszlopokról olyan nagy elődök, akik csöppet másképp gondolkodtak a világ dolgairól, mint a XXI. századi mainstream. Csak aztán ne legyen sírás-rívás, ha jön a baj, és példaképnek Nelson és Churchill helyett csak Marx és Engels van szem előtt.

Francesca Rivafinoli

 

Kapcsolódó cikkünk:

Eltüntették a cserkészet megalapítójának szobrát