Ez az időszak különleges mindannyiunk számára. Sokan otthon maradunk, hogy felelősen hozzátehessünk mi is valamit a vírusjárvány megfékezéséhez, kiváltképp öregjeink életének megóvásához. A bezártság lehetőséget ad, hogy jobban megismerjük egymást, és kapcsolatunkat erősebbé tegyük Istennel is. A digitális oktatás mindennapi nyomást helyez a vállunkra, diáknak, tanárnak és a szülőknek egyaránt. Sokszor azonban a legkisebbek sínylik meg a kialakult helyzetet. Róluk mintha megfeledkeznénk, ők leginkább csak „elvannak valahogy”. Pedig rájuk is figyelnünk kellene! Ezt a rést fedezte fel az albertfalvai plébános, aki a vasárnapi evangéliumot bábos mesetörténet formájában tolmácsolta a gyerekeknek.
– Most én is itthon vagyok, és be kell vallanom, hosszú ideig nem törődtem azokkal, akikkel együtt lakom a plébánián – vezette fel a gyerekeknek szánt bábos prédikációját Dr. Gável Henrik albertfalvai plébános, aki hamar tisztázza, hogy nem Jézussal vagy a mellette szolgáló diakónus testvérével való kapcsolatát hanyagolta el, hanem más barátait, akik szintén „egy fedél alatt laknak” vele.
Elő is kerül Szemtelen Vakkancs, a plüssállatból bábbá átalakított kutya, különlegesen recés, felismerhető hangjával – amelyet természetesen Henrik atya egy személyben állít elő.
Az interaktív válaszoknak is teret adó előadás valószínűleg nem csak az ovisokat vagy a kisiskolásokat köti le. A szülők ugyanúgy a képernyőre tapadnak, mert az atya az evangéliumi értékek közvetítését humorbonbonokkal tűzi tele.
– Én nem azért vagyok szemtelen, mert szemtelen vagyok, hanem azért vagyok szemtelen, mert szemtelen vagyok – mutatkozik be Szemtelen Vakkancs a nézőknek, amire Henrik atya csak a fejét fogja, hogy ki tudná megérteni ezt a magyarázatot. Vakkancs hangján azonban olyan felismeréseket is továbbít az atya, amely a család minden tagjának megfontolandó.
hirdetés– A felnőttek nem értenek semmit, a gyerekek biztosan megértették – mondta.
– Te nem figyeltél a misén, Henrik atya? – teszi fel a szemtelen kérdését Vakkancs, amire Henrik atya bevallja, hogy ő misézett – igaz nem volt ott a nép –, de azért figyelt. Így azonnal és észrevétlenül a szentmisén elhangzó szentírási olvasmányok között találjuk magunkat, amelyeknek Vakkancs szerinti fő mondanivalója, hogy a szívünkön van a szemünk.
A bábokkal eljátszott evangéliumi stand up show során megismerhetjük a többi szereplőt is. A depresszióval küzdő nyuszi is megjelenik, teljes nevén Szeleburdi Füllencs, aki azt bizonygatja, hogy az állapota megvédi őt, hogy ne lásson semmit.
– Félek a rossz hírektől és a koronavírustól – mondja Füllencs,
aki félelmében leragasztotta a füleit, hogy eltakarja azokkal a szemeit.
– Nem csak a rossz hírekre kell figyelnünk, hanem észre vehetjük a jó híreket még az ilyen helyzetben is – magyarázza Henrik atya Füllencsen keresztül mindannyiunknak, az evangélium örömhírére irányítva figyelmünket.
– A mai evangéliumban az volt a jó, hogy Jézus a világ világossága, és aki vele jár, annak nem kell félnie – hangzik el a fő üzenet a bábszereplők szájából.
Szemtelen Vakkancs színen feltűnő másik barátja, a jószívű Bamba Béla, aki nem akar otthon maradni, mindig menni akar valahová. Henrik atya és a plüss kutya megpróbálják a mackót meggyőzni, hogy maradjon odahaza, ám a humanitárius állat meg akarja menteni az embereket, megtalálva a koronavírusokat és egy húsklopfolóval agyonütve azokat.
Bamba Bélának be kell látnia, hogy Jézus nem azt szeretné, hogy az ellenséget lássuk, hanem, hogy őt magát. Jézus olyan belső látást tud adni nekünk, amely minden félelmet elvesz. Ő az örök életünket hozta el nekünk. Nekünk nem kell senkitől sem félnünk, hiszen Jézus már legyőzte a kereszten a Sátánt, a mi igazi ellenségünket – hangzik a konklúzió.
Füllencs meggyógyul a depresszióból, és az állatok elhatározzák, hogy ezentúl a jó hírre, az evangéliumra fognak hallgatni. Az fontos számukra egyedül, hogy ezentúl a lelkük csak Jézust lássa. Nem fognak többé félni még a haláltól sem, mert az számukra már csak egy kapu, amelyen átlépve beléphetnek az örök életre.
A bábozós bibliamagyarázat egy imádsággal koronázódik meg. A belső szemünkkel láthatjuk Jézust – hangsúlyozza Henrik atya, aki egy imádsággal fejezi be a gyerekeknek szánt tanítást:
„Jézus, szeretünk téged. Te vagy a világ világossága. Köszönjük, hogy te eljöttél, hogy nekünk életünk legyen. Köszönjük, hogy mindig közel vagy hozzánk, hogy szeretsz minket, hogy nem hagysz magunkra bennünket. Adj vidámságot a szívünkbe, békét a családjainkba, és adj gyógyulást az emberiségnek, hiszen te azért jöttél, hogy meggyógyíts bennünket. Ámen.”
További olvasásra ajánlott írásunk:
