Az oltáriszentség csodája – Miért ünnepeljük az Úrnapját?
Az ünnep jelentősége abban áll, hogy kifejezi és megerősíti a katolikus hitet Krisztus jelenlétében az oltáriszentségben. Az eucharisztia nem csupán emlékezés az utolsó vacsorára, hanem a megváltás gyümölcseiben való részesülés, az örök élet kenyerének elfogadása. Az Úrnapja liturgiája során az Eucharisztia dicsérete és az áldozás utáni könyörgés is az örök élet felé mutat, valamint a béke és egység ajándékáért való imádságot foglalja magában.
Az ünnephez kapcsolódó körmenet, amely során az oltáriszentséget hordozzák, a hit nyilvános megvallását és Krisztus jelenlétének ünnepélyes kifejezését szolgálja. Ez a hagyomány a nép számára szemléletesen mutatja be az eucharisztia titkát, és a közösség összetartozását is erősíti.
Eredetileg a XIII. században vezették be, részben a bolsenai eucharisztikus csoda nyomán, amikor az ostya vérezni kezdett, megerősítve az eucharisztikus hitet. IV. Orbán pápa 1264-ben tette kötelezővé az ünnepet, amely így az egyházi év teljességét is kifejezi, pótolva azt a hiányt, amelyet Szent Julianna látomása mutatott ki.
Az Úrnapja eredete
Az ünnep eredete a 13. századra nyúlik vissza. Egy augusztiniánus rendi apáca, Liège-i Szent Julianna látomásai ösztönözték az eucharisztia külön ünnepének bevezetését, amelyet később a dominikánus tudósok és a helyi püspökök is támogattak.
1246-ban Robert püspök elrendelte a Corpus Christi ünnep évente történő megtartását Liège-ben, de az ünnep csak később, Julianna és a püspök halála után terjedt el szélesebb körben.
Az ünnephez kapcsolódik a híres bolsenai eucharisztikus csoda 1263-ból, amikor egy cseh pap miséjén a megtört ostyából vércseppek hullottak a korporáléra, ami megerősítette a kenyér és a bor valóságos Krisztus-testté és vérvé válásának hitét. IV. Orbán pápa 1264-ben, Orvietóban kiadott Transiturus bullájával hivatalosan is elrendelte az Úrnapja ünnepét, amelyet a pünkösd nyolcadát követő első csütörtökön kell megtartani.
Az Úrnapja Magyarországon
Magyarországon az Úrnapja ünneplése már a 13. század végén ismert volt, az első adatok 1292-ből és 1299-ből származnak. Az ünnephez hagyományosan körmenet kapcsolódik, amely során az oltáriszentséget négy oltárnál megállva körbehordozzák, és a pap az égtájak felé áldást oszt. A körmenet útvonalán virágszőnyegeket terítenek, oltárokat és virágsátrakat állítanak, amelyek a természet tavaszi vagy kora nyári virágdíszét tükrözik.
A néphagyomány szerint az oltáriszentség körbehordozása védelmet nyújt a gonosz, a betegségek és a természeti csapások ellen. Sok helyen, például Tiszaabádon, a körmenet nemcsak a templom körül zajlik, hanem a település egész területén, a családok saját házaik előtt is sátrakat állítanak, jelezve, hogy az áldás az otthonokra is kiterjed. A virágokat és zöld ágakat a házakban is elhelyezik, hogy megvédjék azokat például a villámcsapástól vagy a betegségektől.
Néphagyományok és hiedelmek
Az Úrnapjához számos népi hiedelem és szokás kötődik. Régen az úrnapkor nem dolgoztak a mezőn, és nem hajtották ki az állatokat, mert az ünnepnek varázserőt tulajdonítottak. A virágokkal díszített oltárok és sátrak őrzése is fontos volt, mert úgy tartották, hogy a virágok elvitele a helyi lányok szerencséjét befolyásolhatja. Egyes vidékeken az úrnapi virágokat a mezőgazdasági termés védelmére vagy az állatok gyógyítására használták.
Az ünnep jelentősége
Az Úrnapja az Eucharisztia, vagyis Jézus Krisztus valóságos jelenlétének ünnepe, amely az egyházi évben a húsvéti időszakot zárja le. Az ünnep célja, hogy a hívek hálát adjanak az oltáriszentségért, és megerősítsék hitüket Krisztus jelenlétében. Magyarországon az ünnep a kommunista időszakban vasárnapra került át, hogy a munkaszüneti napot megőrizzék, de a hagyományos csütörtöki ünneplés más országokban ma is él.
Vezetőkép: romkat.hu
