A plüss anyagból megformált Jézus után áhítozó kislány családja a kérdésben azonnal két pártra szakadt. Volt, aki kivitelezhetőnek látta a kérést, mondván:

miért ne lehetne odabújni Jézushoz, és átérezni az ő közelségét?

A többiek még a gondolattól is elborzadtak – mesélte a családfő belső konfliktusuk tapasztalatait. Azt gondolta, hogy a kislányukkal közösen piaci rést fedeztek fel.

De tévedtek. Ugyanis a plüss Jézus figura a kereskedelemben már létező árucikk, amely megrendelhető, megvásárolható. Hogy még vonzóbb legyen a figura, egy szlovákiai hálózat éppen olyan stílusjegyekkel formázta meg a Mester alakját, amelyek megfelelnek Szent Fausztyna nővér látomásban kapott leírásának, és az ennek figyelembevételével megalkotott krakkói festménynek.

hirdetés

„Plüss Jézus” egy internetes webáruház portékái között; fotó: zachej.sk

Az édesapa teljes komolysággal fordult a közösség szülőtársaihoz, hogy vajon csak az ő családjuk van-e lemaradva ennek a kérdésnek a tisztázásában, és a többieknél a gyerekek már konkrét plüss Szent Családdal és „Barbie Máriákkal” játszanak?

Mielőtt a tisztelt olvasók elfoglalnák helyeiket az egyik vagy a másik oldalon, úgy gondolom, érdemes körbejárni a kérdést szakszerűen, hogy megtudjuk, milyen módon kapcsolódnak a gyerekek a szeretett plüss figurákhoz.

Utánajártunk a szakirodalomban és megtudtuk:

az ilyen játékok, a „nyonyók” és „rongyik” az átmeneti tárgyak pszichológiai fogalomkörébe tartoznak.

Az átmeneti tárgyak arra hivatottak a gyerekek életében, hogy amikor anya éppen nincs a közelben, egyfajta anyapótlékot képezzenek, és ilyen módon fenntartsák a kicsik lelkében a biztonság érzetét.

Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató, aki a pedagógiai pszichológia területén mutat magas szintű jártasságot, határozottan elutasítja a plüss Jézus jelenséget. A plüss figura nem más, mint játék.

A játéknak egészen más funkciót szánunk, mint Jézusnak

– vélekedett. Hozzátette: nem készíttetjük el plüssből az anyánkat és az apánkat sem, hogy játsszunk velük szituációs játékokat. Az más kérdés, hogy természetesen játszunk különböző szerepeket. A kötődés kialakulásában a játékoknak van szerepe. A gyerekek számára segít a kötődés képességének kialakulásában. Ám van olyan dolog az életünkben, amiből nem csinálunk játékot. Léteznek olyan tartalmaink, amelyeket nem rángathatunk le önkényesen ezekre az alsóbb szintekre. Hasonlóan helytelen a giccs kérdésköre, amelyik lebutítja a szentet.

A Szűzanyás vágódeszka is összekeveri a funkciókat.

Hétköznapivá silányulnak azok a tartalmak, amelyek nem azok. A szentostyát sem lehetett bármikor kézbe venni az áldozáskor, hiszen az magát Jézust testesíti meg. Az még elfogadható lenne, hogy magával az élő Jézussal, az ő jelenlétében és barátságában játszom a homokozóban a többi gyerekkel. De ez messze különbözik attól, hogy Jézust megfogom, és úgy játszhatok vele, ahogy csak akarok.

Ez esetben nem játszótárs Jézus, hanem egy játszóeszköz.

A gyerekeink hitbeli nevelésénél cél, hogy személyes kapcsolódás alakulhasson ki Jézussal, ám ezt a folyamatot egyáltalán nem segíti, ha Jézusból játékszert csinálunk. Jézusból ne legyen játék! A veszély ezen felül, hogy a játékot egyszer csak kinőjük és elhagyjuk, vagy a valóságos jelenlét helyett puszta emlék marad csupán – vélekedett a neveléskutató.

A gyermek tehát, kötődve a plüss játékához, elhiszi, hogy az létezik. Isten viszont már az ószövetségi választott népnek is azt mondta, hogy akkor is higgyetek bennem, ha nem láttok – osztotta meg a kérdésben a teológiai vonatkozásokat dr. Gável Henrik albertfalvi plébános. Rámutatott:

Isten azt parancsolta, hogy ne csinálj magadnak faragott szobrokat!

A felnőtt már tudatában van annak, hogy az adott, Jézust ábrázoló műalkotás az nem maga a személy, csak egy ábrázolás, amely utal a személyre. A lelkipásztor úgy véli, hogy a plüss személyiséggel bír a gyermek fantáziájában.

Jézus az, aki láthatóvá teheti magát, de az ember nem személyesítheti meg őt.

A gyermek pszichológiája miatt ilyet nem szabad tenni.

Az egyház sok küzdelem árán azért engedte meg az ábrázolásokat, mert azok a felnőtt ember szemében nem válnak ettől élő személlyé – tette hozzá Henrik atya, aki idézve az egyház álláspontját: azért tartja elfogadhatónak Jézus ábrázolását, mert Isten Jézusban ábrázolhatóvá tette magát.

Ennek analógiájára kifejtette, hogy nem maga az ábrázolás a rossz, hanem mivel a gyermek fejében más megy végbe egy plüss Jézust látva, azt konkrétan személyiséggel ruházzák föl. Jézus személyisége nem függhet a gyermek fantáziájától, hiszen Jézus „önmagától” él. Sokan a karácsonyi angyalkás hangulatot is így növik ki, és marad pusztán csak fahéjas, édeskés hangulat. Istennek mindig élőnek kell maradnia. Nem jó út „lerángatni” őt, és a gyerekek gondolkodása miatt plüss személyiséggé degradálni.

Isten odaadhatja magát nekünk. Kézzelfoghatóvá válhat akár karácsonykor, akár a szentáldozásban, de

mi nem tehetjük őt önkényesen kézzelfoghatóvá. Ez már bálványimádás lenne.

Az ember nem teheti kicsivé és kezelhetővé Istent. A gyerekeknek egy képet, egy Jézus-szobrot odaadhatunk, mert az nem keveredik össze a játékkal. Megőrzi ilyen módon a távolságot a szentet és a valóságosan létezőt, egyben szívbéli közelségbe is bír kerülni, de nem lesz önkényesen, az emberi fantázia által felruházott személyiség.

Az Ószövetségben Lábán pánikba esik, mert Jákob elvitte az ő egyik házi bálványát. Üldözőbe is veszi, mert attól fél, hogy elviszi a szerencséjét – magyarázta az atya.

A felvetődött problémára a közösségben a szülők különbözőféle módokon reagáltak. A webáruházi kommentek is igen széles skálán mozogtak. Volt, aki annak örült, hogy nem egy állathoz, hanem Jézushoz beszél az ágyban a gyereke. Más egyből vásárolna egyet-egyet a gyerekeinek. Megint más nem alacsonyítaná le a szentet. És

volt olyan hozzászóló is, aki ettől reméli, hogy könnyebben együtt tud imádkozni a gyerekeivel.

Reméljük, a szakértői hozzászólásokkal ki-ki megtalálja a megfelelő válaszokat a kérdésben. Annyi bizonyos: minden keresztény, gyermekét hitben nevelő szülő örüljön, ha a gyermeke ilyen plüss Jézusos kéréssel áll majd elé. Ez azt mutatja, hogy igazi vágy él a szívében Isten iránt: az életének minden szegletébe beengedné Istent.

Nekünk, szülőknek már csak az marad a feladatunk, hogy a valóban élő, húsvétkor harmadnapra feltámadt Jézushoz vezessük el őt, és véletlenül se egy bálványhoz…