Egészen bámulatos egybeesésnek lehettünk tanúi, ha a miniszterelnöki évértékelőt követően végigtanulmányoztuk az ellenzéki reakciókat. Momentumos, emeszpés és párbeszédes politikusokból egyidejűleg tolult fel ugyanazon megsemmisítő ellenérv Orbán Viktorral szemben: a kormányfő öregszik.
Van itt egy 56 éves miniszterelnök, háromszoros nagypapa, és tisztára úgy beszél, mint egy 56 éves miniszterelnök, háromszoros nagypapa. Egyáltalán nem jár Converse cipőben és rózsaszín hipsztergatyában, ráadásul (58 éves kollégájával szemben) még egyetlen megnyilatkozását sem zárta azzal a végtelenül laza és spontán formulával, hogy „Hamarosan jelentkezem: Viki”. És egy ilyen ember bírja vezetni ezt az országot – rémüldözik az ellenzék apraja-nagyja –, egy érett felnőttként viselkedő érett felnőtt.
Márpedig ha valami nem szexi a XXI. század elején, akkor az 1) az életkornak megfelelő viselkedés, valamint 2) az érett, felnőtt gondolkodás.
Performanszok keretében obszcén táblákat emelgetni a parlamentben, női politikusként egyenpólóban szelfizgetni, polgárpukkasztó mémeket osztogatni, macskakövekre politikai krédót graffitizni, az menő. Mer’ olyan fiatalos. Egy ország vezetőjeként globális összefüggésekre rámutatni, „nix ugribugri” jelszóval higgadtan óvatosságra inteni, ausztrál koalák képének posztolása helyett ódon dolgozószobákban száraz törvényeket kidolgozni, az dögunalmas, vaskalapos nyuggertempó.
Trendi szokás napjainkban az ilyesféle (elaggott őskövületnek tekintett) embereknek az arcába vágni, hogy „OK, boomer”, jókat röhögcsélve azután a roppant vagány és eredeti beszóláson. Pont úgy, ahogy egy neveletlen serdülő teszi – és hát miért is ne viselkedne pontosan úgy egy harmincas-negyvenes politikus, mint egy határait keresgélő tinédzser (lásd még: a negyven az új húsz).
Ellenben a fiatalnak kijár a tisztelet, de még inkább a hódolat.
hirdetésEgy 16 éves, tízévesnek kinéző, de a biztonság kedvéért ötévesnek öltöztetett svéd lány kirohanásait könnyes szemmel, tapsolva illendő hallgatni;
hozzáértését megkérdőjelezni minimum klímaszkepticizmus, de még inkább gyökérség. Hasonlóképpen a francia és a német forgatócsoportok is rendre Blankát keresik fel, ha el szeretnének igazodni a magyar valóságban – fiatal és szabadszájú, ezt kajálja a publikum.
Érdekes ugyanakkor, hogy
a szívsebészeten senki nem szokott tiltakozni, ha egy 56 éves professzor végzi rajta a műtétet, nem pedig egy rezidens,
vagy akár egy lelkes, tehetséges tini, aki már egy csomó anatómiai cikket elolvasott az interneten. Meg hát a kocsink fékjét is szívesebben javíttatjuk egy öreg szakival, mint a szomszéd Marci gyerekkel, aki oly ügyesen dodzsemezik.
Ezért még Y generációs létemre se látok okot arra, hogy az ország irányítását csak azért bízzuk bárkire is, mert fiatal. Nyegle, infantilis fiatalra például (már elnézést) egyáltalán nem bíznék semmit. Ez egy ilyen randa előítélet, ez van –
mégiscsak egy tízmilliós ország ez, nem a dumaszínház.
Így hát ha engem, választópolgárt meg akar győzni bármiről is egy ellenzéki politikus, ne a miniszterelnök életkorába kössön bele, ha kérhetném, hanem cáfolja tételesen és tényszerűen a mondatait, továbbá vázoljon fel nekem egy észszerű alternatívát, ahogy értelmes felnőtthöz illik. Hajrá.
Egyebekben pedig halkan utalnék arra, hogy a szóban forgó miniszterelnök három nap leforgása alatt simán tárgyal a portugál prérin 16 ország kormányfőjével, megbeszéléseket folytat Brüsszelben az uniós intézmények vezetőivel, végiglátogatja Rómában a komplett olasz politikai életet, majd levezetésképpen egy órán át beszél jegyzetek nélkül angolul egy konferencián.
Kívánom mindannyiunknak ezt a típusú „megfáradt” öregséget.
Francesca Rivafinoli
Kiemelt képünkön Orbán Viktor miniszterelnök és Sophie Wilmes belga kormányfő az EU-tagországok állam- és kormányfőinek rendkívüli találkozóján Brüsszelben 2020. február 20-án. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
