Valaki megtörte a csendet: meg merte említeni, hogy az abortusz esetén az „én testem, én döntésem”-megközelítés hibás. A tizenkettedik osztályos biológia-tankönyv abortusszal kapcsolatos néhány sorától azonnal hangos lett a média – írja Weisz Rita a Képmás.hu oldalán.
A szerző, Lénárt Gábor nem leplezi, nem takargatja, hogy a gyermeket váró lányok nem csak a saját jövőjükről döntenek. A méhükben megfogant emberi élet további sorsáról is határoznak. Ez a szókimondás egyáltalán nem illeszkedik a szavak jelentését eltorzító, ezzel a felelősséget minimalizáló, ám valójában tömeggyilkos globális tendenciák sodrába.
Grzegorz Górny: A nemzetnek, amelynek nincs bölcsője, jövője sincs
A „női jogvédők” sikeresen elültették a fülekben és a szívekben, hogy a megfogant ember nem több egy sejtcsomónál – véli a szerző, aki rámutat, hogy
hirdetésaz új biológia-tankönyv célja nem a nők hibáztatása vagy a szimpla abortuszellenesség.
Sokkal inkább a felelősségre kíván rámutatni. Mindez „sokak számára zavaró lehet, mégis kívánatos, hogy a következő generációnak előbb legyen kialakult véleménye és felelősségtudata, mint ahogy várandós lenne, és átesne az első abortuszán” – olvasható a cikkben.
Noha széleskörű pszichológiai információink vannak már arról, hogy az abortusz a nőben egészen pontosan milyen nyomokat hagy, ezeket a tankönyv nem említi. A posztabortusz-szindróma tünetei elfojtás esetén is felszínre törhetnek lelki eredetű meddőség, endokrinológiai problémák, depresszió, méltatlan kapcsolatok, gyermekekkel szembeni ridegség vagy túlféltés, alkoholizmus, drogok, öngyilkosság stb. képében – írja Weisz Rita, aki szerint fontosabb lenne mindezeket megelőzni azzal, hogy „ha a fiatalságot a tisztánlátás útján kísérnénk, és valós információkkal látnánk el”.
Kiemelt képünk forrása a Pixabay.
Forrás: Képmás.hu
