Idestova tíz éve, hogy 2009. novemberében, Kopp Mária kezdeményezésére, elindult útjára a Népesedési Kerekasztal. A platform, melynek tagjai – szakmájukban elismert szakemberek, szervezetek más-más tudományterületekről – rengeteget dolgoztak s azóta is rendíthetetlenül végzik munkájukat azért, hogy hazánkban a demográfiai tél tavaszra fordulhasson. A kerek évforduló kapcsán megkerestük Székely Andrást, aki a Kerekasztal koordinátoraként a kezdetektől részt vett a közös munkában, hogy bepillantást nyerhessünk az elmúlt tíz év feladataiba, eredményeibe. Arra is kerestük a válaszokat, milyen folyamatok zajlottak a felszín alatt, mennyit változott a családokat körülvevő klíma az elmúlt tíz évben.
– A kerekasztal folyamatosan terjeszt elő javaslatokat a kormánynak. Melyek voltak azok az intézkedések, melyekben részük volt, mik azok a változások, amelyekre büszkék?
A Népesedési Kerekasztal 2009-es indulása után nagyon sok javaslatot fogalmazott meg különböző területeken. A 2010-ben megalakult kormány magáévá tette az alapelvet: a kívánt, tervezett gyermekek megszületésének támogatását, ösztönzését. Így a Népesedési Kerekasztal javaslatai, elsősorban Kopp Mária, de más résztvevők személyén keresztül is, sok esetben beépültek a törvényekbe, intézkedésekbe.
Noha sokszor nem teljes mértékben, szó szerint kerültek felhasználásra az egyes ajánlások,
gyakran még a javasoltnál is kedvezőbbek lettek a megvalósult szabályozások.
Ide sorolhatók például a család és munka összeegyeztetése irányába mutató intézkedések – a Munkahelyvédelmi akcióterv elemei, a GYED Extra, a különböző családbarát kezdeményezések (munkahely, kórház, szülészet stb.). De ilyen a gyermeknevelés támogatása adókedvezmény formájában, a családok lakáshelyzetének javítása, s a szülészeti ellátás családbaráttá tétele is. Sőt, a (pár)kapcsolati készségek erősítése, Családi Életre Nevelés (CSÉN) támogatása, bevezetése.
hirdetés– Miért fontos, hogy a civil szféra is szót kapjon a politikai döntéshozásban?
A politikában a döntéshozók törvényszerűen felülről, össztársadalmi szinten nézik a problémákat, ami alapvető és fontos szempont, ám ezzel az egyes részletek gyakran eltűnnek. Ahogy Radnóti írja: „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…” Szükség van a térképre, szükség van a térképet ismerőkre, olvasókra, de navigálni és átrajzolni akkor lehet jól, ha van, aki lentről is tud segíteni, fel tudja hívni a figyelmet az apróságokra. Fentről nézve sok fontos kérdés van, amelyek közt a család, a családpolitika csak az egyik – habár az elmúlt tíz évben a legfontosabbak közé került.
Szükséges a civilek helyismerete, kapcsolatrendszere, érzékenysége, hogy a politikusok visszajelzést kapjanak, mi történik, melyek az eredményei a döntéseiknek.
– Ha a közbeszédet nézzük, azt látjuk, változott a családokhoz való hozzáállás. Többször halljuk a családbarát kifejezést, nem beszélve a csok-ról és a családvédelmi akciótervről. Követi ezt egyfajta társadalmi szemléletformálódás is? Vannak pozitív visszajelzések, tapasztalatok? Van még hova fejlődni?
A közbeszédben, egyelőre csak azt merném határozottan kimondani, sokkal nagyobb teret kap már a család. De sajnos nagyon sok olyan hang is van, ami még mindig negatívan áll ehhez a kérdéshez. Számolják, hány családi házba kerül egy gyerek felnevelése, mekkora ökológiai lábnyomot hagy, nagyon sokan a negatívumokról számolnak be, és szintén hangoztatnak olyanokat is, hogy a kormánynak nincs helye a hálószobákban. Ezek a negatív hangok, ám természetesen van nagyon sok, egyre több pozitív is, hogy a jövő a gyerekekben van, támogatni, segíteni kell a családokat… Sajnos a
társadalmunk még mindig nem eléggé családbarát,
ami alatt nem csak azt értem, hogy a szolgáltatások gyakran nem veszik figyelembe azt, hogy valakinek hány gyermeke van – például egy családi jegynél a legtöbb helyen miért csak két gyerekig érvényes a kedvezmény? –, hanem azt is, hogyan állnak az utcán az emberek azokhoz, akik sok gyerekkel közlekednek. Mindenképp nagy pozitívum, hogy a családbarátság egyre nagyobb teret nyer a munkahelyeken, hiszen a család és a munka összeegyeztetése életünk egyik legfontosabb kérdése – és egyáltalán nem csak a nők számára!
– Kopp Mária egyik legfontosabb szívügye volt, s szorosan kapcsolódik a családi élethez: hogy állunk mentális egészség kérdésében? Javult a magyarok, a magyar családok lelkiállapota az elmúlt 10 évben?
A mentális egészség területén még nagyon sok a tennivaló.
A Népesedési Kerekasztal is kiemelte a lelki egészség fontosságát, ami feltétlenül szükséges az egészséges társadalomhoz, az egészséges családokhoz. Ez sajnos egyfajta mostohagyerek, csak akkor foglalkozunk vele, amikor valami baj van, holott a prevenció, a nehézségek megelőzése, az azokra való felkészítés a leghatékonyabb beavatkozás. A lelkünket addig is kell ápolni, segíteni, amíg nem tűnik betegnek.
Nem kétséges, hogy a családok számára nagy támasz, segítség, hogy érezhetik, fontosak a társadalomnak. Az, hogy nincsenek egyedül a nehézségeikkel, hogy számíthatnak a környezetükre, hogy arra, amit csinálnak, nagy szükség van, az mind az egyéneknek, mind a családoknak – ahogy minden közösségnek – rengeteget számít. Ez az érzés önmagában erősíti a mentális egészséget.
De szükség van több, összehangolt támogatásra mind egyéni, mind családi szinten, hiszen a kettő nem választható el egymástól. Lelkileg egészséges gyerekek a lelkileg egészséges családokban nőhetnek fel, a társadalom mentális versenyképessége egyben komoly gazdasági tényező is. Készül a Kopp Mária Lelki Egészség Stratégia, remélem, hamarosan lesz egy olyan összehangolt, a mentális egészséget célzó hosszútávú terv, ami
kiemelt kérdésként fogja kezelni a mentális egészséget, ezen belül főleg a családokét.
– Tavaly kiadtak egy elgondolkodtató egyszersmind riasztó tanulmányt a meddőségi problémákat okozó növényvédőszer, a glifozát felhasználásáról. Hol tart most ez a kérdés, történt előmozdulás a vegyszer használatának korlátozásában?
Az élelmiszerek, a táplálkozás központi kérdés, és valóban, nagyon sok tanulmány igazolja, hogy a csökkenő termékenység, a jelentősen növekvő meddőség mögött ez az egyik legfontosabb tényező. A Népesedési Kerekasztal felszólalt annak érdekében, hogy induljon el egy olyan folyamat, ami csökkenti ezeket a káros hatásokat, hogy keressünk megoldást. Tudjuk, egy ekkora iparágat nem lehet egyik napról a másikra a feje tetejére állítani, de
nem csukhatjuk be a szemünket.
A Népesedési Kerekasztal annyit tud tenni, hogy ezt a problémát a lehető legtöbb szinten eljuttatja a döntéshozók asztalára. Úgy gondolom, elindult már egy folyamat, és mi továbbra is támogatjuk, ösztönözzük, hogy a káros anyagok felhasználása csökkenjen.
– Mi a kerekasztal álláspontja a magyar nyugdíjrendszer átalakításával kapcsolatban? Miért fontos, hogy a gyermekvállalás megjelenjen a nyugdíjrendszerünkben is?
A Népesedési Kerekasztal számára a nyugdíj a kezdetektől az egyik legfontosabb kérdés, és sajnos ez az a terület, ahol még nem igazán sikerült áttörést elérnünk. Vannak kisebb, bár jelentős lépések – pl. a Nők40, ami lehetővé teszi, hogy a nagymamák hamarabb vállaljanak szerepet az unokáik gondozásában, vagy a négygyermekes édesanyák SZJA mentessége, ami a magasabb nettó béren keresztül növeli a nyugdíjszámítás alapját is –, de a fő cél, hogy a társadalom vegye figyelembe a gyermeknevelésbe fektetett időt és költségeket, még messze van. Annak ellenére, hogy olyan jelentős szervezetek, mint a Magyar Nemzeti Bank is szorgalmazza a gyermekvállalás ösztönzése érdekében a nyugdíjrendszer átalakítását.
A Népesedési Kerekasztal olyan nyugdíjreformot javasol, mely figyelembe veszi a gyermeknevelésre fordított egyéni erőfeszítéseket, a felnevelt gyermekek számát és iskolázottságát is. Csökkenteni, kedvező esetben teljességgel felszámolni szükséges azt a ma valójában létező „gyermekességi adót”, amelyet a fennálló rendszer a gyermeknevelésre, a gyermeket nevelőkre közvetetten kivet. A gyermeknevelés figyelembevétele a nyugdíjrendszerben, azon belül is a gyermeknevelésre fordított háztartási munka értékének becslése az elsősorban nők által végzett láthatatlan munka elismerését jelentené, a nők hátrányát csökkentené.
A Népesedési Kerekasztal álláspontja szerint
kétcsatornás nyugdíjrendszert kell létrehozni: a munkanyugdíjon és a felnevelt gyermekeken alapulót. Ez a rendszer figyelembe veszi, hogy az időskor finanszírozása össztársadalmi, a gyermekkoré elsősorban családi forrásból történik.
– Melyek azok a témák, amelyek jelenleg leginkább akutnak nevezhetők s megoldásért kiáltanak a demográfiai krízis kapcsán?
A legnagyobb problémát a párkapcsolatok terén érzem. Nagyon sok fiatal nehezen talál magának párt, akivel el tudja képzelni az életét úgy, hogy együtt valósítsák meg álmaikat, beleértve a kívánt, tervezett gyerekek vállalását is. Illetve ha megtalálja az igazit, akkor nagyon nehéz az elköteleződés, aminek a környezet, a fogyasztói társadalom sajnos ellentmond, hiszen azt látjuk, halljuk, mindent csak addig használjunk, amíg új, amíg jó, aztán cseréljük le. Minden elavul pár év alatt. Ez a szemléletmód sajnos átmegy a párkapcsolatokba is. Magunkban is érezzük ezt, illetve kimondatlanul, de tartunk attól, mi lesz, ha már nem leszek új, nem leszek jó? Emellett nincsenek felkészülve lelkileg a fiatalok a gyerekvállalással kapcsolatos nehézségekre, amik ugyanúgy ott vannak, mint az a sokkal több, a rengeteg plusz, amit kapunk, de amikor éppen anyagi vagy párkapcsolati nehézségeket okoz, olyankor nehéz a pozitívumokat látni.
Kell a felkészítés a családi életre, tudni kell, hogy az életben csak az működik, amiért dolgozunk, amiért küzdünk, és amiért áldozatot is tudunk hozni, ha kell.
– Ha csak 3 tényezőt lehetne felsorolni, mit emelne ki, mi kell leginkább ahhoz, hogy a kívánt gyerekek megszülessenek?
Nem három dolgot emelnék így ki, hanem minden olyan tényezőt, amik ezeket erősítik, hiszen a gyerekvállalás a jövőbe vetett bizalom legbiztosabb kifejezője.
A legfontosabb a támogató, kiszámítható környezet, mind a családpolitika, a támogatások szintjén, mind a társadalom részéről. A gyerekvállalás nem politikai ciklusokhoz igazodik, szükséges az a biztonság, hogy van, ami függetlenül attól, hogy ki kormányoz, megmarad. Ez részben anyagi kérdés, például a támogatások, az adókedvezmények, de ugyanilyen fontos a családbarát környezet, gondolkodás.
Fontos azt érezni, hogy majd később, ha kimegyek a gyerekeimmel az utcára, akkor büszke lehetek, és nem a rosszalló, értetlen tekintetek tüzében kell felszállnom a buszra vagy elmenni nyaralni. Hinnem kell abban, hogy meg tudom adni a gyerekeimnek évek múlva is azt, amit fontosnak tartok, és nem a luxustermékekre kell gondolni, hanem olyanokra, mint a normális sportolási lehetőség, taníttatás. És emellett legyen lehetőségem a munkámat is úgy végezni, hogy abban is úgy érezzem, hasznos tudok lenni.
Összefoglalva bízzunk a partnerünkben, házastársunkban, családunkban, bízzunk a támogató családpolitikában, és bízzunk a családbarát társadalomban, amelyik értékeli azt, hogy a gyerekekkel biztosítjuk a fenntarthatóságot!
Fotó: MTI/Soós Lajos
