V mint Visegrád! – izgalmas képregénykötet készült a V4-ek és Örményország közreműködésével

A V4-ek és Örményország együttműködése keretében készült izgalmas képregénykötet jelent meg nemrég Book of heroes: 5 történet – 5 országból címmel. A kiadványban szereplő művekről, a projekt körüli váratlan (de legalább vicces) nehézségekről és egyebekről Kovács Milán írót-kiadóvezetőt, a kötet magyar szekciójának egyik alkotóját kérdeztük.

– A köteteket tartalmazó nagy pakkok az országba jövet rögtön elakadtak a vámon… Ezt hogy sikerült összehozni?

– A képregényünk a Visegrad Fund Visegrad+ Grants keretén belül valósult meg egy örmény szervezet ötletéből kiindulva. Érdekes és szokatlan módon az eredeti megbeszéléssel, illetve a későbbi szerződésben foglaltakkal ellentétben a könyveket nem minden ország magának nyomtatta, hanem minden nyelvet Örményország karolt fel. Utólag azt kell mondanom: ez nem biztos, hogy túl okos döntés volt a részükről, hiszen pontosan emiatt akadt fenn a vámon is ez a jó pár doboznyi képregény. Nem volt elhanyagolható tényező az sem, hogy 200 oldalas, ragasztókötött könyvekről van szó, ami azt jelenti, hogy 550 db-nál – amennyit kaptunk – a súly is egészen tetemes, nem is beszélve a későbbi raktározás jelentette nehézségekről. Tehát amikor a nem uniós tagállam Örményország elküldte a könyveinket, akkor azonnal megakadtak a vámon a beérkezéskor, hiszen természetesen elfelejtették ráírni, hogy ISBN-számmal rendelkező és az EU-ban készült kötetről van szó. Itt kezdődtek a problémák, először ugyanis a vámraktáron bennünket kapó közvetítőcég sem volt tisztában azzal, hogy mennyit is kellene fizetnünk. Később ez tisztázódott, de a csomag a 3., vámon eltöltött napja után – csak mondom, hogy ebbe amúgy beszámolják a hétvégét is, pedig olyankor semmit sem lehet elhozni – napi 3000 Ft+áfát számolnak fel raktározási költségnek. Ez ugye nem tűnik nagy összegnek, de nekünk közel egy hétbe telt, mire a csomagokat el tudtuk hozni.

– Mégpedig egy közösségi médiában szervezett gyűjtés segítségével, ugye?

– Igen. Miután kitaláltam, hogy hogyan tudnánk – kevésbé mélyen a zsebünkbe nyúlva – megoldani ezt a problémát, elképesztően pozitív fogadtatásra találtam a magyar képregényes Facebook-csoportokban. Történt ugyanis, hogy meghirdettem, hogy kedvezményes áron, egyfajta váltságdíjjal kiszabadítjuk a képregényeket a vámfogságból. Pár órával később meg már át is tudtam utalni a vámnak a szükséges összeget – ennyire segítőkész emberek alkotják a magyar képregényes közösséget! Aztán persze Fábián Istvánnal, a kötetben szereplő (általam írt) magyar képregény rajzolójával megpróbáltuk meghálálni a vásárlóknak a gyors segítséget: egy speciális vámraktáros bélyegzőkből álló dedikálólapot készítettünk, melyen egy, az eredeti vámraktárral folytatott levelezésünkből kiragadott mondat is szerepel. Az A5-ös méretű, színes nyomatot természetesen számozottan küldtük el mindenkinek egy-egy eredeti rajzos dedikálással Istvántól és tőlem. Természetesen az én rajzaim bőven elmaradnak a Fabe által készítettektől…

– Mi is volt pontosan ez a pályázat, aminek keretében elkészülhetett a kötet? Hogy zajlott a munka, találkoztatok a többi alkotóval?

– Bő egy éve keresett meg bennünket Örményországból ezzel a projekttel egy képregényekkel (bár inkább mangával) foglalkozó egyesület, amelynek szívügye a fiatalság és az alternatív nevelés. Mindez szépen és jól hangzott – de Fábián István akkor még rendkívül szkeptikus volt a dolog sikerét illetően. Aztán pár hónappal később megkaptuk a zöld jelzést, és a székesfehérvári Fúzió Egyesülettel (www.kingsziti.hu) – mint magyarországi szerződéskötő szervezettel – elkezdtük a projekt konkrét megvalósítását. Alternatív általános- és középiskolai oktatás, interjúk készítése fiatalokkal, a képregény megírása, megrajzolása és nyomdára előkészítése – nagyjából ezek voltak a feladataink, de mi ennél ambiciózusabban álltunk hozzá a témához, és a minimálisan előírt iskolai workshopok számánál legalább háromszor több helyre mentünk el, valamint a Kortárs Képregény Fesztiválon (www.kepregenyfeszt.hu), Székesfehérváron 2 m magas és 20 m széles kültéri kiállítás is készült a fázisfolyamatokból, melyek amúgy a mai napig láthatóak a Magyar Király Hotel melletti építkezési területen.

A projekt különben nem áll le: idei tervünk, hogy Varga Tomival – a borítónk színezőjével – közösen egy teljesen színes, sőt extra oldalakkal kibővített képregénnyé alakítsuk a már fekete-fehérben kétszer is megjelent történetünket.

Az eredeti projektötlet alapján lett volna egy személyes találkozó is Örményországban, de a Visegrad Fund pont az erre fordítható összegeket húzta meg egy picit, így aztán, sajnos, nem jött össze ez az izgalmas utazás.

– Mondanál pár szót a kötetben szereplő történetekről? Illetve a ti sztoritokat már volt alkalmam átfutni. Érdeklődnék: mit keres egy 30 méteres szörny a Balatonban?

– Az AllStar: Nem Minden Csillag Ragyog egy nagyjából 14 éves kissrácról szól – Kezes Imiről –, aki küszködik a tanulással, és ha ez nem lenne elég, még a társai és tanárai is bántják így vagy úgy. Mondhatni, nem az osztály legmenőbb fiúja. A Balatoni Bestia – ahogy mi hívjuk – egy fiktív szörny a történetben található történetben, amit Imi ír és rajzol. Ebben az az egyik legérdekesebb, hogy Imi a Bestiát a testnevelő tanáráról és úszómesteréről mintázza, BoB edzőről, aki az Egyesült Államokban született. Ez persze így, konkrétan nem derül ki a történetből, de hát mégis csak BoBnak hívják valamiért… Tehát a szörny fikciós elem a fiktív történetben – de még ennél is jobban megkavarjuk, hiszen amiket Imi a képregényünkben rajzol, azokat az oldalakat – az akkor 13 éves –  Krausz Ármin rajzolta, akit egy Képregénybörzén ismertünk meg, és aki képregényekkel szeretne foglalkozni a jövőben. Szóval rendkívül sok rétegű a történet, és talán nem mondok újat azzal, hogy többszöri újraolvasással és kellő odafigyeléssel újabb és újabb értelmezései merülhetnek fel a befogadóban.

– Szóval a többi sztori…

– Nekem a cseh történet tetszett még Hana Turinitől, akit én ajánlottam a projektbe mint Csehországban született írót. Nagyon izgalmasan  vegyíti a cseh folklórt a valósággal, és a rajz is – bár nem teljesen az én világom – megnyerő.

– Lesz még valami hasonló projekt a közeljövőben?

– Elsősorban mint feltörekvő író próbálok válaszolni a kérdésre. Elképesztően élveztem az egész procedúrát, és azt, hogy Istvánnal, Árminnal és Tomival együtt dolgozhattunk – úgyhogy mondjuk ki: a pénz nem volt akadály… Mindenképpen ebbe az irányba szeretnénk továbbra is haladni, és amikor elkészül az AllStar színes verziója, bejelentjük majd az új képregényeinket, valamint folytatni akarjuk a GOTTHEM-et (www.gotthem.club), immáron a 3. résszel. De hogy ezeket pontosan milyen formában tudjuk megvalósítani, azt egyelőre még nem döntöttük el.