Mégsem olyan könnyű a liturgikus egyházi könnyűzene?
Jó először végiggondolni, milyen ismérvei vannak a klasszikus zenének, a gregoriánnak, illetve a népéneknek – javasolja Csima Zsolt kántor a keresztény könnyűzene és a hagyományos egyházzene polémiájának megkezdését megelőzően a Magyar Kurírnak adott interjújában.
A II. vatikáni zsinat dokumentumai szerint az Egyház hivatalos zenéje a gregorián. Van egységes nyelvezete: a latin. Szövege a Szentírás alapján íródott, nincs benne teológiai tévedés, átmentek a kanonizációs rostán. A népéneket pedig azzal a feltétellel engedélyezték, hogy ha az anyanyelven bemutatott liturgiában a hívek érzületét közelebb emeli Istenhez, akkor azt lehet alkalmazni – húzta alá a kántor-tanár, aki rámutatott, hogy az a zene, amit ma gitáros zenének nevezünk, a ’60-as évek végén kezdett kibontakozni nálunk, emlékeztetve azokra, akik a műfaj képviselői voltak a kezdeti, legnehezebb időkben.
Győri János Sámuel: Ahol a keresztény könnyűzene, ott ébredés van
A keresztény könnyűzene gyökereit tekintve a rabszolgaként Amerikába hurcolt afrikai őslakosok saját zenei kultúrájából bontakozott ki.
Kialakultak a különböző stílusok, és hozzánk a könnyűzenén keresztül jutott el (spirituálé, majd a gospel, illetve ennek gyökereiből a dzsessz, soul és a popzene bizonyos részei).
Csima Zsolt szerint a mai, pluralista világban az ragadja meg a templomba járó híveket, ha van zeneileg egy olyan téma, amely annyira tiszta, érzékeny, hogy el tud jutni hozzájuk.
A stílus, a hely, a szakralitás megérdemli azt az emelkedettséget, hogy a zenei szolgálatot végző előadó saját magából a legjobbat adja oda.
A kántor véleménye szerint a liturgiában a legfontosabb zenei, stiláris sorvezetőnek annak kellene lennie, hogy minden zene odavaló, ami képes az érzelmemet, értelmemet, valómat, szándékaimat Istenhez emelni (tehát minőségileg is megfelel a szakralitásnak). Ebben fontos szempont a hagyomány is.
A gregorián mellett lehetséges olyan zenei alternatívát kínálni a templomi zenei szolgálatban, amely igényes, és az adott kor nyelvén szólal meg. A hagyományos egyházzenei kántor szerint az igényességhez fontos, hogy azok, akik ezt a zenét művelik, képzettek legyenek. Ennek következtében kevesebb szembenállás lenne a hagyományos egyházzene és a keresztény könnyűzene képviselői között, ha a saját szakmai fejlődésük érdekében képzik önmagukat.
– Európa lassan újra missziós területté válik, saját anyanyelvéből és a multikulturális hatásokból egyaránt táplálkozik. A hagyományt nem szabad elhagyni, de a híveknek is olyan „új énekeket” kell nyújtani, amelyek segítik az ő érzületeiket, ráhangolódásukat
– sürgetett Csima Zsolt, aki jelezte, hogy erre az alapvetően gregorián központú egyházi rendelkezések is megadják a lehetőséget: ha az szükséges és megengedhető, akkor népének szólaljon meg. A gitáros zene is, ebben a kontextusban, értelmezhető népéneknek.
– Az egyházzene megbecsült művelőire van szükség a könnyűzene területen tevékenykedők között is – hangsúlyozta Csima Zsolt kántor és tanár – annak érdekében, hogy legyenek olyanok, akik tudják, hogy mit, mikor és hogyan kell előadniuk a szentmiséken.
A teljes beszélgetés itt olvasható.
Forrás: Magyar Kurír
