A Romák világnapja alkalmából intézetünk, a KINCS által megrendezett „Roma nők, gyerekek és családok” című konferencián a családpolitika és a társadalmi felzárkózáspolitika közös pontjairól beszéltem, azokról az összefüggésekről, amelyek miatt a két szakpolitika erős kölcsönhatásban áll egymással.
A jelenlegi családpolitikában és felzárkózáspolitikában talán leginkább az a közös pont, hogy korábbi időszakokhoz képest nem rászorultsági alapon, problémaként tekint a családokra vagy a roma közösségekre, hanem fontos nemzeti erőforrásokként. Ez alapvető szemléletváltást jelentett, ami megmutatkozik már a fogalomhasználatban is, hiszen 2010 előtt segélyezésről, ma családtámogatásokról, korábban esélyegyenlőségről, ma esélyteremtésről vagy azelőtt roma integrációról, most pedig társadalmi felzárkózásról beszélünk.
Az elmúlt évek családügyi intézkedései mind figyelembe vették a társadalmi felzárkózási szempontokat is, ezt szolgálta a családi pótlék iskoláztatáshoz, majd később óvodáztatáshoz kötése, az ingyenes tankönyvek biztosítása most már a teljes köznevelési rendszerben, a gyermekek ingyenes étkeztetésének kiterjesztése, az Erzsébet program a hátrányos helyzetű gyermekek számára vagy legutóbb például a CSOK bővítése, különös tekintettel a falusi CSOK bevezetésére.
A családügyek és a romaügyek abban is hasonlóságot mutatnak, hogy mind a kettő szerteágazó, horizontális, sok egyéb ágazathoz kötődő szakterület, amely akkor igazán hatékony, ha kellőképpen célzott, rugalmas, összetett és egyúttal stabilitást is ad. Mindezen szempontok a népesedési folyamatok alakulása szempontjából is meghatározók, hiszen alapvetően determinálják a magyar társadalom jövőjét és abban a nemzetiségek helyzetét.
hirdetésErről intézetünk névadója, Kopp Mária így írt: „A magyar azonosságtudatnak épp a sokszínűség a különlegessége, az, hogy már a hét törzs is azért kötött vérszerződést, mert annyira különbözőek voltak, etnikailag, vallásilag és sokféle szempontból. Erről szólnak Szent Istvánnak a fiához, Szent Imréhez írt intelmei. Első királyunk a XI. században, amikor a világon még senki nem beszélt erről, arról értekezett, hogy a soknemzetiségű ország gazdag. Ez különleges örökség, egyedülálló kincs, amely feloldhatja a nemzeti identitással kapcsolatos ellentmondásokat a mai magyar társadalomban.”
Fűrész Tünde, a KINCS elnöke
