"Mielőtt még önnön kardunkba dőlnénk, és rettegve várnánk a világvégét, vegyük észre, milyen eszközökkel küzdhetünk a szellemi környezetszennyezés ellen!"
„Mit tehetünk a környezetszennyezés, a szellemi fertőzés, a támpont nélküli társadalom ellen?” – tette fel a kérdést a Reposzton megjelent írásában Székely Attila, s majd a választ is megadta, miszerint nem árt lázadni, felismerni és elítélni a rosszat, de legalább ilyen fontos felmutatni és megélni a jót.
Azt senki nem tiltja meg nekünk, hogy gyermekeinket szeretetteljes családban, józanul, értékek és elvek mentén neveljük, nem akadályoz abban senki, hogy megtanítsuk őket különbséget tenni a valódi és a hamis között, és abban sem szabhatnak gátat nekünk, hogy a keskeny, ámde annál értékesebb és örömtelibb útra irányítsuk figyelmüket – így a szerző, s valóban,
ha értékes embereket formálunk gyermekeinkből, máris sokat tettünk a nemzetünkért, a magyar társadalomért.
Tehát, bár körülnézve a nagyvilágban hajlamosak vagyunk időnként a pesszimizmusra, „mielőtt még önnön kardunkba dőlnénk, és rettegve várnánk a világvégét, vegyük észre, milyen eszközökkel küzdhetünk a szellemi környezetszennyezés ellen”.
Eszköztárunk nem is olyan szegényes, mint első nekifutásra hinnénk. És lelket önthet belénk az is, hogy „az ember alapvetően mégiscsak Isten képmása. Belénk van kódolva az élet igenlése, az általános emberi értékeket ismerjük és elismerjük, egy adott erkölcsi mérce szerint igyekszünk élni”.
hirdetésSzékely Attila írása ide kattintva olvasható.
