Hetven esztendeje kezdődött a Mindszenty-per

1949. február 3-án kezdődött el a kommunista Budapesti Népbíróság színjátéka, Mindszenty József hercegprímás koncepciós pere, amely során hazaárulás, valutaüzérkedés vádjában találtak bűnösnek, és életfogytig tartó fegyházra ítélték.

Mindszenty számára a per előtt sem volt ismeretlen a hatóságok zaklatása, hiszen azon főpásztorok egyike volt, akik semelyik történelmi korszakban nem rejtették véka alá politikai nézeteiket. Mindszenty a második világháború alatt – még veszprémi püspökként – nyilvánosan vállalta békepárti nézeteit, ezért a nyilas hatalomátvétel után rövidesen a „gyanúsak” közé került.

Szálasi Ferenc rémuralma alatt elutasította a magyar zsidósággal szembeni bánásmódot, nem volt hajlandó hálaadó misét celebrálni a hungarista vezetés üdvére. E rendíthetetlen kiállásai miatt büntetésként 1944 novemberében hazaárulás vádjával őrizetbe vették, és Sopronkőhidára, majd Sopronba hurcolták, ahonnan csak hónapok múlva térhetett vissza Veszprémbe.

Serédi Jusztinián esztergomi érsek halálát követően tekintélye nem volt kérdés a korabeli klerikusok körében, így csak ő lehetett az első számú jelölt a prímási székbe, amit XII. Pius pápa jóváhagyásával 1945 októberében foglalhatott el.

A mindig karakán kiállású főpappal szemben a kommunista rendszer szinte az első pillanatoktól kezdve mély ellenszenvet tanúsított, így a pápa – a várható zaklatásokat megelőzendő – 1946 februárjában bíborossá kreálta. Sorsa azonban elkerülhetetlen volt.

Lendületes egyházszervező tevékenységbe kezdett: részt vett az ottawai nemzetközi katolikus kongresszuson, 1947-re „Boldogasszony-évet” hirdetett Magyarországon, az augusztus 20-i Szent Jobb-körmeneteken pedig százezreket mozgósított. Karizmatikus személyisége rövid időn belül kivívta a kommunisták haragját, így a „fordulat évében” ismét, immár nemzetiszocialista letartóztatás után a vörös diktatúra börtönében találta magát.

Mindszentyt 1948. december 26-án az ÁVO hírhedt főhadiszállására, az Andrássy út 60. pincéibe hurcolták, ahol kegyetlenül, több alkalommal is megkínozták, illetve pszichotróp szerekkel kezelték, melyek hatása alatt beismerte, hogy részt vett a harmadik világháború előkészítésében, kémkedett a nyugati hatalmak kormányainak, jelentős összegeket küldött külföldre és megpróbálta átjátszani a Szent Koronát a Habsburgok javára, s ehhez hasonló képtelenségek „bevallására” kényszerítették.

1949. február 8-án kimondott ítéletében – nyilvánvalóan koholt vádak alapján – a népbíróság bűnösnek találta Mindszenty Józsefet, és életfogytiglani börtönbüntetést szabott ki rá.

Az utolsó szó jogán, békét kért az egyházának, a magyar államnak és a lelkének.

„Tisztelt Népbíróság!

Az utolsó szó jogán egy férfiú áll a magyar népbíróságnak a színe előtt, jelentős országos állásban és vádaktól terhelten. Félévszázados adottsággal állok itt, egy határozott neveléssel és alapelvekkel. Ez a nevelés és ezek az alapelvek ugyanúgy vannak beépítve egy emberi életbe, mint ahogy a földre rá van építve a vaspálya. Ez a vaspálya visz és megmagyaráz sok mindent.

Hálát adok az Istennek, hogy életem folyamán a jó szándékot nem veszítettem el. Reám a II. világháborús összeomlás után egy nehéz történelmi szerep várt, s ez abban állott, hogy nekem kellett az Evangélium összefogó világosságának és szeretetének a meghirdetője lenni. Ma reggel ez az imádság jött az ajkamra: Da pacem Domine in diebus nostris, in diebus istis! – Uram, adj békét ezekben a napokban!

Nem a közeli vagy távol-jövőbe, hanem érdekes, ez az ősi imádság azt mondja: ezekben a napokban. S ezt a békét én kértem az én Egyházamnak, amelynek szeretetét elhoztam ide is. Ezt a békét kértem a magyar államnak, amely iránt való engedelmességemet megmutattam; s ezt a békét kérem a magam lelkének is…”

Iratkozzon fel hírlevelünkre!