Pókember és Pulitzer

Hol tart, milyen irányba halad a hazai képregénykiadás? Hogyan hat a képregények világára a súlyos dollár százmilliókból készülő hollywoodi comics-adaptációk szinte őrületes népszerűsége? Mi az, amit a hazai kínálatból feltétlenül érdemes lenne elolvasnunk – még akkor is, ha korábban egyetlen képregényes művet sem vettünk a kezünkbe? Németh Vladimirral, a Fumax kiadó alapító-főszerkesztőjével beszélgettünk.

Gyorsan essünk túl rajta… Mondd, szerinted is „gyerekműfaj” a képregény? „Ha már nem olvassa el az a szegény gyerek az Egri csillagokat regényben, legalább böngéssze végig képregényben”?

A képregény egy művészeti ág, egyenrangú például a filmmel vagy az irodalommal, ezért is nevezik a franciák a kilencedik művészetnek. Persze képregényből ugyanolyan sokféle van, mint filmből vagy könyvből; a kisgyerekeknek szóló művektől kezdve a legdurvább felnőttképregényekig gyakorlatilag minden zsáner megtalálható a képregény világában.

Az Egri csillagokat pedig nyilván regényben ajánlott elolvasni a gyereknek… de még mindig jobb, ha legalább a képregényes változatot elolvassa belőle, mint ha semmit se. Egyébként Magyarországon korábban évtizedeken át az adaptációs képregényekkel azonosították a médiumot, de ezek a munkák manapság már elhanyagolható mennyiségben vannak csak jelen.

Mostanra talán nincs is olyan, a kortárs kultúra iránt mélyebben érdeklődő ember, aki ne olvasta volna Art Spiegelman Pulitzer-díjas remekművét, a Maus-t, vagy ne hallott volna Alan Moore immár magyar nyelven is hozzáférhető klasszikusairól, az 1988-ban Hugo-díjjal jutalmazott Watchmenről és a (Sepsi László szépíró fordításában megjelent) V mint vérbosszúról… Vajon hogyan lehetne még jobban elfogadtatni a képregényt Magyarországon?

Nekem úgy tűnik, hogy ez a folyamat most már megy magától, leginkább a közösségi médiának és a sok képregényes filmfeldolgozásnak köszönhetően – és persze a képregénykiadás utóbbi két évben elindult újabb felvirágzásának, aminek immár mi is aktív részesei vagyunk. 

A Fumax annak idején – a kezdetekkor – kizárólag képregények kiadásával foglalkozott,  aztán egy elég hosszú kihagyás következett. Mi vett rá titeket a nagy visszatérésre?

Igen, a 2005-ös indulás után, egészen 2011-ig csak képregényt adtunk ki, aztán profilt váltottunk, és 2011-től könyvkiadóvá avanzsáltunk, sőt – mostanra a fantasy, a sci-fi és a horror  műfajok egyik vezető kiadójává váltunk (olyan szerzőkkel, mint Andy Weir, James S. A. Corey, Kathy Reichs, Josh Malerman és Mark Lawrence, illetve egy olyan, hatalmas népszerűségű sorozattal, mint az Assassin’s Creed), de ezek mellett még sok egyéb könyvkiadási területbe belekóstoltunk. Aztán 2016-ban, egy utóbb szerencsésnek bizonyult tipp hatására, öt év kihagyás után „tértünk vissza”: a webképregényeinek – és azok magyarításának –  köszönhetően (https://www.facebook.com/doodlehun/) itthon is hatalmas népszerűségnek örvendő Sarah Andersen első nyomtatásban megjelent képregényalbumát, a Felnőni kiábrándító című kötetet adtuk ki, ami immár három nyomást élt meg, és két folytatása is megjelent azóta.

Esad Ribic – Rob Rodi – Loki – jelenet

A márciusban, szintén nálatok megjelenő Kingdom Come (Mark Waid és Alex Ross műve) már első ránézésre is szinte meghökkentően közel áll a kortárs mainstream képregényfilmek vizualitásához, sőt talán azt is mondhatnánk, sokkal inkább (képregény)filmes, semmint „tisztán” képregényes esztétika jellemző rá. Ez a rendhagyó (és persze igen szerencsés) körülmény közrejátszott abban, hogy a mű kiadása mellett döntöttetek?

Alex Ross gyönyörű festményei abszolút közrejátszottak a választásban, de ez a képregényfilmes esztétika ilyen konkrétan nem jutott eszünkbe – viszont egyetértek a megfigyeléseddel, és bízom benne, hogy azoknak is imponálni fog majd a kötet vizualitása, akik eddig egyáltalán nem olvastak képregényeket. De a vizualitástól függetlenül is igaz: a szuperhősös képregények egyik legismertebb, világszerte legtöbbre tartott darabja ez a mű.

Hogyan hat vissza a mostani képregényfilmek hatalmas népszerűsége a „forrásra”, vagyis magukra a képregényekre? Itthon érzékelni ezzel kapcsolatban valamit?

Ahogy korábban említettem, ezeknek hatalmas szerepe van a képregények általános elfogadottságának növelésében, de az egyes filmeknek ennél konkrétabb hatása is lehet egy-egy képregény vagy karakter népszerűségére. Ez utóbbi hatást nehéz előre kiszámítani, de elég jól rá szoktam érezni erre, hiszen most már több mint 15 éve foglalkozom ezzel a művészeti ággal, és a kiadónk első kiadványa, a Sin City: Nehéz búcsú című kötet is a filmnek köszönhette a megjelenését – még 2005-ben.

„Jól hallom”, hogy a Kingdom Come magyar címe a Miatyánk egyik sorából származik?

Az eredeti cím az angol nyelvű Miatyánk „Thy kingdom come” passzusára utal, amely magyar fordításban így hangzik: „Jöjjön el a Te országod.” 

Mind az angol, mind a magyar idézet kurtított változata – Kingdom come, illetve A Te országod – a mű címében erősíti az idézet utalás-jellegét, amely így általánosabb jelentésre tesz szert, mintha a teljes Miatyánk-sor szerepelne a citátumban.
Az utalást többféleképpen értelmezheti az Olvasó. A mi olvasatunkban a következő lehetőségek nyílnak:

– A Te országod: Istené, akit a főszereplő és narrátor lelkipásztor Norman McCay látomásai, kételyei és látásmódja „idéznek meg”? (Érdekesség: ezt a karaktert Alex Ross az édesapjáról mintázta – aki ténylegesen lelkipásztorként dolgozott.)

– A Te országod: a szuperhősé vagy szupergonoszé, az istené vagy félistené, aki – jó vagy aljas szándékból – elragadta a „közönséges” emberektől sorsuk irányításának jogát, és így a szabadságukat?

– Vagy pedig, a nagy kérdés: a Te országod – az Emberé, aki a sorsa irányítását az új istenek, a szuperlények kezébe helyezte? És akinek az országa ezen a földön csak akkor jöhet el, ha ismét felvállalja saját sorsáért a felelősséget?

A cím tehát filozofikus, többféleképpen értelmezhető, és reményeink szerint világnézettől függetlenül elgondolkodtató.

Mark Waid – Alex Ross – Kingdom Come – jelenet

Mikre számíthatunk még tőletek a közeljövőben? Művészképregények kiadására gondoltatok már?

Sok mindenre lehet tőlünk számítani, hiszen az összes vezető amerikai kiadóval van keretszerződésünk.

Erősen indítjuk az évet, az Orgyilkos osztály (Deadly Class) első kötetével nyitunk februárban, ami amellett, hogy már saját jogán is rendkívül népszerű képregénysorozat kint, most tévésorozat is indult belőle, amit itthon az HBO játszik. Ezzel a képregénnyel pedig nem mellesleg, bemutatjuk a hazai olvasóknak napjaink egyik legfelkapottabb képregényíróját, Rick Remendert.

Februárban jön még két Marvel-kötet is, az egyik a nemrég elhunyt Stan Lee és a legendás francia rajzoló, Moebius közös munkája, az Ezüst Utazó (Silver Surfer) lesz, a másik pedig egy igazán kiemelkedő Fenegyerek (Daredevil) sztori, amivel elkezdjük az egyik kedvenc szerzőpárosunk, Jeph Loeb és Tim Sale munkáinak megjelentetését.

Mindkét tavaszi nagy Marvel filmhez (Marvel Kapitány, Bosszúállók) készülünk képregény tie-innel, ezekről majd később rántjuk le a leplet, de igazán remek darabokat sikerült találnunk.

Tavaly megkezdett sorozataink közül jön még az első félévben a Jessica Jones: Alias, a Ha/Ver – Kick-Ass, a Locke & Key és a Conan újabb kötete is, valamint az áprilisi Könyvfesztiválon startol majd Neil Gaiman magnum opusa, a Sandman, egy közel hatszáz oldalas kötettel…

Idén folytatjuk Alan Moore képregényeinek a kiadását is, hiszen jön a Watchmen tévésorozat az HBO-n, így különösen aktuális lesz a minden idők legjobb képregényírójának tartott brit úriember munkássága.

A képregényeink jelentős része már “művészképregény”… Nincs amúgy műfaji megkötés abban, hogy milyen alkotások jöhetnek szóba nálunk, bár a kiemelkedő minőség mellett azért azt követelménynek gondolom, hogy üzletileg is legyen egy kiadványban fantázia. Olyan képregények kiadásán nem gondolkozunk, amelyek egy nagyon szűk rétegnek szólnak – már ha ezt érted művészképregény alatt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Szigorítanák a műanyaghulladék mennyiségének visszaszorítását célzó szabályokat
Élelmiszerhiányt, áremelkedést okozhat a rendezetlen Brexit
Sargentini-jelentés: Wilders szerint kukában a helye