112 éve született Albert Hofmann, aki a világon először szintetizálta az LSD-t. Bár túladagolásától meghalni nem lehet, a pszichére gyakorolt hatását máig nem ismerik, így valóban könnyen lehet, hogy az ördög játékszeréről van szó.
A történet ismert: Albert Hoffmann egy gyógyászati kísérlet közben szintetizálta az LSD-t, aminek hallucinogén hatásait legelőször saját magán fedezte fel 1943-ban. A vegyész kísérletezni kezdett a szerrel, leginkább saját magán, LSD címmel önéletrajzi könyvet is írt „utazásairól”. A szer a hatvanas évek Amerikájában virágzott a leginkább, a beat nemzedék művein is látható az LSD pszichedelikus hatása.
Nem véletlen azonban, hogy 1966-ban már betiltották az Egyesült Államokban a szert.
„Szerintem ez az ördög kábítószere, és lehet, hogy így próbálja irányítani az ember agyát”
– írja le egy magyar internetező az egyik „bad tripjét”, azaz „rossz utazását” a szerrel. Az LSD egy szemmel nem is látható cseppje már pszichotikus reakciókat okoz használójának, a szakirodalom rengeteg negatív hatást sorol fel. Ilyenek a félelem érzés, rémálmok, nagyfokú pánik, az érzelmi kontroll elvesztése, paranoid téveszmék kialakulása. Ez az úgynevezett bad tripek, ami jó esetben” csak pár óráig tart, rosszabb esetben „benne marad” az illető akár évekre, vagy egy teljes életre is. Az LSD pszichére gyakorolt hatásáról ugyanis máig senkinek sincs fogalma.
hirdetés
LSD bélyegeket tartalmazó rendőrségi katalógus. MTI Fotó: Rózsahegyi Tibor
Akadnak, akik szerint tágítja, mások szerint éppen korlátozza a tudatot. Vannak, akik szerint mindenkinél egyéni, hogyan hat, nagyban függ a személy aktuális mentális állapotától is. Arra azonban garancia, hogy csak azért, mert valaki éppen jól van mentálisan, nem ragad benne egy rossz élményben, egyszerűen nincs.
Az, hogy az LSD az ember tudatalattijába hatol be, az szinte biztos, de hogy ott mit tesz, az már ismeretlen. Akadnak, akiknél múltbeli élményeket ránthat a felszínre, vagy csak egy régi élménnyel kapcsolatos érzést. Bár az LSD pártolói szeretnek arra hivatkozni, hogy az LSD-t nem lehet túladagolni, így belehalni sem, ezzel azért vitatkoznánk. Mivel nem tudni, hogy a szer egy láthatatlan cseppje mit idéz elő az ember tudatában, azt sem lehet tudni, mi lesz az egyén reakciója arra, ami történik vele.
„Néha kinyitottam a szemem egy pár másodperc erejéig, és láttam, ahogy a falak rámborulnak” – meséli történetét a szer egyik kipróbálója, aki végösszegzésként azt írta: az LSD magának az ördögnek a kábítószere.
Egy fiatal lány egy táncos mulatságon szedte be a szert, ő így írt élményeiről: „Volt, amikor a Gonosz parádézott (és parádéztam én is vele), volt, amikor a Jó került előtérbe, ilyenkor pedig a szívem túlcsordult attól, amit megtestesítettek. Előttem táncoltak, és mindig az táncolt a középpontban, aki a történetben kulcsszerepet kapott … Olyan volt, mintha komolyan varázsoltam volna a világot… És ez azért is nagyon durva volt, mert tényleg úgy tűnt, hogy az emberek bizonyos szinten azt teszik, amit én …”
Rengeteg leírás szól arról, hogy megváltozik optikailag az LSD-t használók környezetében lévők arca, de az egyik szintén gyakran felmerülő dolog, hogy a szerhasználó belefeledkezik abba, hogy bámulja a napot, és kiég a retinája…
Bár a mai fiatalok már nem kötik sajnos a bulikhoz, így talán a farsanghoz sem a tiltott szerek kipróbálását, Hoffmann farsangi időszakra eső születésnapja mindenképp jó ok a figyelmeztetésre: az LSD túl veszélyes ahhoz, hogy legyőzze az ember a kíváncsiságát miatta.
