A szlovákiai magyarság élni akar, az európai kereszténydemokrácia új erőre kapott

A múlt hétvégén tartották meg Szlovákia történetének hetedik helyhatósági választását, amelyen a csaknem négy és félmillió választásra jogosult szavazó több mint 48 százaléka adta le a voksát. A Magyar Közösség Pártjának (MKP) 115 önálló jelöltje lett polgármester, a vegyes nemzetiségű Most–Hídnak pedig 127, s e két párt 31 közös jelöltje is nyerni tudott. Nagy horderejű döntést hoztak közben az Európai Néppárt küldöttei is Helsinkiben, amikor Manfred Weber határozott kereszténydemokrata vonalvezetésű politikája mellett köteleződtek el. Csáky Pálhoz, az MKP politikusához, európai parlamenti képviselőhöz fordultunk, hogy elemezze számunkra e két esemény jelentőségét.

Vasárnap.hu: Hogyan értékeli a helyhatósági választások eredményét? Az ismert számokból kiolvasható-e valamilyen kedvező tendencia a szlovákiai magyarság és a kereszténydemokrácia számára?

Csáky Pál: Miután a helyhatósági választások a helyileg ismert vagy a kevésbé ismert személyekről szólnak, és Szlovákiában még a volt csehszlovák idők hagyományaként lehetőség van arra, hogy függetlenként is induljanak jelöltek, óvatos lennék az ügyben, hogy a helyhatósági választások eredményeit kivetítsem az országos politikára. Az azonban látható, hogy megerősödött az az irányvonal, mely szerint a választók a helyi politikába nem kívánják bevinni az országos pártpolitikát, hiszen az eddigieknél sokkal több független képviselőt és polgármestert választottak meg.

Ez egyébként nem biztos, hogy szerencsés, hiszen nem igazán létezik amolyan minden politikai eszmétől „független” polgármester és képviselő, a jelöltek mögött a háttérben mindig valamilyen érdek, eszme „lapul” .

Azonban az már látható, hogy kezdenek kirajzolódni bizonyos irányvonalak. Az egyik, hogy a Robert Fico vezette Smer–SD párt érezhetően meggyengült. Bár a pártok közül még mindig nekik van a legtöbb képviselőjük, de a nyolc megyei városból, ahol eddig hatban volt polgármesterük, most egyben sincs. Elveszítették a nagyobb városban a polgármesteri posztokat, ami azért azt sejteti, a legerősebb kormánypárt meggyengült.

Ami a saját házunk táját illeti, meglepő, hogy a MKP – Magyar Közösség Pártja annak ellenére, hogy nem volt tagja a szlovák parlamentnek, nyolc év után mégis növelni tudta polgármestereinek és helyi képviselőinek számát. Ez azért nagyon jó hír, mert a felvidéki magyarság életképességéről és élni akarásáról tanúskodik, és arról, hogy az MKP helyi szinten szervesen beágyazódott a társadalomba.
Tény azonban az is, hogy a MOST–HÍD vegyespárt több képviselővel és polgármesterrel bír, mint négy évvel ezelőtt, azonban ők ezt kormányzati pozícióból érték el, sikeres jelöltjeik között pedig jelentős számú magyarból lett MOST polgármester és képviselő. Önkormányzati szinten így előreláthatóan mindenképpen hatékonyabb pártpolitizálásra számíthatunk.

A magyarság területi részaránya Szlovákiában

Hogy ezek az eredmények milyen hatással lesznek az elkövetkező két választásra, azt egyelőre nehéz lenne megjósolni. A legközelebbi kihívás, a március 9-re kitűzött köztársasági elnökválasztás erősen közeleg. Itt a két párt két jelöltje egymással szemben kampányol majd. Elsőre a MOST-HÍD lépett, ők Bugár Bélát, a párt elnökét jelölték, mi Menyhárt Józsefet, az MKP elnökét indítjuk. Ő, lévén, fiatal politikus, országos szinten még kevésbé ismert, de bízunk benne, hogy a kampány talán meghozhatja számára a népszerűséget.

Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a jövő év május 24-én esedékes európai parlamenti választás az elmúlt húsz év legfontosabb választása lesz. Mindkét párt számára nagy kihívást jelent majd a Szlovákiában is érvényes 5 százalékos választási küszöb átugrása. Az MKP az elmúlt öt évben minden közvélemény-kutatás szerint a küszöb alatt tanyázott, ezért veszélyzónában van, de ide sodródott időközben a vegyespárt is, hiszen többnyire őket is 5 százalék körül mérik.

Vasárnap.hu: Más politikai vizekre evezve, sokan kardoskodnak amellett, hogy Európának nincs csak egyféle, kizárólagos spirituális arca, annak ellenére, hogy római katolikusok vannak számszerűen a legtöbben. Szerintük az itt élő keresztényeknek annyi lenne csak a dolga, hogy a saját hitükhöz hűen tiszteletben tartsák a nem-keresztények (ateisták, más vallásúak stb.) világnézetét. Mi lehet a válasz erre a gyakori kioktató vélekedésre? Miután Manfred Weber lett az EPP csúcsjelöltje, mit hozhat ez az európai kereszténydemokrácia számára, figyelembe véve azt is, hogy a néppárti dokumentumból kikerült a liberalizmus, és bekerült a kereszténydemokrácia követésére való utalás? Kérdezem mindezt azért is, mert ön írt  egy könyvet Dialógus Európa lelkéért címmel, mintegy megelőzve a nagypolitikai változásokat. Derűlátók lehetünk-e Európa keresztény jövőjét illetően?

Kassa, háttérben a Szent Erzsébet Székesegyház

Csáky Pál: Európa nemzetei a történelmi folyamatok miatt, de a különböző tapasztalatai és habitusa alapján is valóban sokszínű. Én ebben semmi problémát, kivetnivalót nem látok.

Az igazán aggasztó jelenséget abban vélem felfedezni, hogy amit a hétköznapokban magának egyre nagyobb teret hódító liberalizmusnak nevezünk, a mögött igazából egy új értéknélküliség áll. A legjobban az bánt, hogy Európában a jóléti állam és az emberek világviszonylatban meglévő relatív gazdagsága szép lassan lerombolja az erkölcsiség és az értékek tartópilléreit.

Ez az eszme a ma Európáját meghatározó német társadalmat, és a több cikluson át kancellárt adó CDU politikáját is sajnálatos módon átjárja. Merkel asszony és pártja, talán félve a múlt árnyaitól és a megbélyegzéstől, nem meri vállalni manapság az elkötelezettebb keresztény-konzervatív eszméket, a jelekből ítélve, mintha attól tartana, hogy ha kiállna ezekért a nézetekért, akkor esetleg a náci múltat próbálnák a nyakukba varrni, ami pedig egy nagyon súlyos félreértés! Emiatt is tolódhatott el számos vonatkozásban Németország politikája egyfajta óvatos liberalizmus köntösébe öltöztetett értéknélküliség irányába.

Teljesen egyértelmű, hogy Helsinkiben a két jelölt közül a bajor Manfred Weber képviselte a klasszikusabb, adenaueri kereszténydemokráciát, az Európai Néppártot is ebbe az irányba terelné vissza, míg az északi jelölt, Alexander Stubb inkább a liberalizmus felé törekszik. A finnországi kongresszuson e két szárny csapott össze, az eredmény ismert, 4:1 arányban a kereszténydemokrácia győzedelmeskedett.

Jó hír az, hogy az erős Németországból a liberális Merkel után Weber személyében egy nála konzervatívabb, keresztényibb bajor jelölt került a fókuszba, s az északi pártokon kívüli néppárti többség inkább őt támogatja. Meglátjuk majd, hogy jövő év májusától ez az újonnan megerősödött szárny tudja-e tartani a pozícióját, s az új néppárti frakcióban mekkora erővel tudja majd ezen megújult eszméket képviselni. Erősen bízom abban, hogy a Néppárt mind pozícióját tekintve, mind szellemiségében megerősödve állhat jövőre Európa élére.

Vasárnap.hu: Van-e rálátása arra, miképpen alakult az őshonos európai kisebbségekért történt aláírásgyűjtés óta a helyzet? Mintha nem lennének hírek a sikeres aláírásgyűjtés óta, vagy csak mi veszítettük el a fonalat időközben?

Csáky Pál: Egyáltalán nem tájékozatlan, az információhiány sajnos abból adódik, hogy a téma mára egy kicsit kifutott az időből. A Vincze Lóránt vezette FUEN (Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója) talán egy kicsit lassan eszmélt, hiszen csak nemrégiben ültek le az Európai Bizottsággal tárgyalni. A bizottság, személyesen Frans Timmermans alelnök úr nyilvánvalóvá tette, hogy miután egy jogalkotási folyamat az EU-ban minimum fél évig, de általában másfél évig tart, ezért a jelenlegi bizottság már nem lesz képes ebben a ciklusban foglalkozni a kérdéssel, így már csak a következő bizottság elé lehet beterjeszteni a szükséges előkészítő dokumentumokat.

Én ennek nagyon nem örültem, mert Európában nagyon sokan támogatták a törvényi változásokat sürgető petíciót, tehát 2019-ben mindenképpen valami elmozdulásnak kellene történnie ebben az ügyben. Emlékeztettem a FUEN elnökségét, hogy mihamarabb legalább egy szakmai elemzést le kellene tennünk az asztalra.

E cél elérésének érdekében november 27-re egy konferenciát szerveztem Brüsszelbe, ahol Európa legbefolyásosabb kisebbségvédelmi szakembereivel ezt a témát szeretnénk körbejárni. Magyarországról a miniszterelnök képviseletében Szili Katalint várjuk.

Itt többek között arról is fogunk beszélni, hogy 2019-ben mit kell tennünk annak érdekében, hogy az ügy se a törvényalkotásban, se a médiában „ne aludjon el”. Nem szeretném azt, hogy információ híján tovább kelljen várniuk azoknak, akik a petíció sikeréhez oly lelkesen a nevüket adták. 

***

A konferenciáról később ez a tudósítás jelent meg és a HírTv pedig ez.