Kaszab Zoltán: Hosszú távon is beláthatatlan károkat okozna a tiszás energiaterv
Az azonnali hatások mellett az ország energiabiztonsága is óriási károkat szenvedne.
Korábbi cikkünkben már beszámoltunk róla, hogy milyen költségnövekedéssel kellene számolnia a családoknak abban az esetben, ha megvalósulnának a Tisza Párt héten kiszivárgott energetikai tervei. A kiadások éves szinten több millió forinttal ugranának meg egyik napról a másikra, miközben a Tisza adóügyi elképzelései miatt nagyjából ugyanennyivel csökkennének a családok bevételei is.
Ez rövid időn belül több százezer háztartást hozhatna kilátástalan helyzetbe, felmérhetetlen társadalmi károkat okozva. Ahogyan az egyik szakértő a minap fogalmazott,
ha az ellenzéki párt adózással és energetikával kapcsolatos tervei megvalósulnának, az armageddon lenne a családok számára.
Ami ráadásul még ennél is nagyobb probléma, hogy a folyamat visszafordíthatatlan lenne. A Tisza ugyanis szó szerint kiárusítaná a „családi aranyat”. A tervek között szerepel ugyanis, hogy 2028-ra értékesítenék a Molban meglévő több, mint 20%-os állami tulajdonrészt és privatizálnák az MVM 75%-át is. Ez pedig azt jelentené, hogy hosszú távon sem lenne visszatérés az olcsó lakossági energiához. Amíg ugyanis az ország legnagyobb energiaszolgáltatója, az MVM állami tulajdonban van és a Molban is van jelentős tulajdonrész, addig az állam a piaci érdekeken túl más szempontokat is érvényesíteni tud az árképzésben. Ezek azok a társadalmi, szociális szempontok, amelyek miatt a rezsicsökkentés fenntartható és az üzemanyag ára sem kúszik a jelenleginél magasabbra.
Ha azonban ezekben a vállalatokban nem lenne állami, vagy rosszabb esetben még magyar tulajdon sem, csak a profit számítana és nem az, hogy ki, mennyit fizet a nap végén.
Láthatjuk, hogy csak a könyékünkön többszörösét költik rezsire a családok. Orbán Viktor miniszterelnök elmondása szerint Magyarországon egy átlagos család 250 ezer forintot fizet rezsire, míg ez Csehországban a háromszorosa, a lengyeleknél pedig 900 ezer forint. Ne legyenek illúzióink és kétségeink: ha az MVM-ben és a Molban nem lenne állami tulajdon, nálunk is hasonló költségekkel kellene számolni.
Az említett cégek kiárusítása ráadásul azért is lenne nemzetárulás, mert egy ilyen instabil világpolitikai, kereskedelmi és energiapolitikai helyzetben, amelyet a közel-keleti háború okozott, teljesen kiszámíthatatlanná vált ez a piac. Látjuk az olaj és a gáz árának elszállását és az ezzel járó egyre komolyabb európai bajokat.
Ha egy ilyen helyzetben egy kormány lemond az állami kontrollról, akkor gyakorlatilag az önállósága, a szuverenitása egy darabjáról mond le.
Ráadásul Magyarország a nem oly távoli múltban egyszer már megtapasztalta, hogy milyen az, amikor régiós energiacégek játékszerévé válik. Emlékezhetünk 2009-re, amikor az OMV Mollal szembeni ellenséges felvásárlási kísérleteinek az lett a vége, hogy az osztrák energiacég eladta az oroszoknak a magyar olajvállalatban meglévő 21%-os tulajdonrészét. Csak az – egyébként azóta sokszor és a példa szerint is teljesen jogtalanul oroszbarátsággal vádolt – Orbán-kormány gyorsaságának, keménységének és stratégiai ítélőképességének volt köszönhető, hogy sikerült visszavásárolni és állami kézbe venni a 21%-os Mol pakettet. Orbán Viktor tehát már akkor felismerte, hogy az energiaszektorban meglévő állami tulajdon szuverenitási kérdés és a lakosság jóléte szempontjából is kulcsfontosságú. A kormány pedig 15 éve rendületlenül tartja is magát ehhez az elvhez. Ne hagyjuk, hogy holmi kalandorok ismét kiszolgáltatottá tegyenek minket!
Vezetőkép forrása: Freepik.com
