Újabb brüsszeli politikus keveredett korrupció gyanújába
A sors fintora, hogy Didier Reynders szombaton még Uniós biztos volt – kedden pedig már házkutatást tartottak nála.
Az pedig már valóban csak hab a tortán, hogy Reynders volt az, aki az előző biztosi testületben az igazságügyért felelt és posztjából kifolyólag sűrűn fogalmazott meg kritikát az állítólagos magyar jogállamisági kihágásokkal kapcsolatban. Úgy tűnik, ő is a bort ivók, de vizet prédikálók táborát erősíti, a gyanú szerint ugyanis mintegy egy évtizeden keresztül kétes eredetű pénzekből vásárolt lottószelvényeket, melyeknek a nyereségét saját számlájára utalta. A belga ügyészség emiatt pénzmosással gyanúsítja. Bár sok részlet nem ismert, azért ez a sztori messziről bűzlik. Persze Reyndersnek nem ez lenne az első ügye az általa eddig felügyelt igazságszolgáltatással. A politikust elsőként akkor vádolták meg, amikor belga külügyminiszter volt, akkor szintén pénzmosással és kenőpénzek elfogadásával.
Az ellene folytatott nyomozást ugyanakkor a hatóságok pár hét alatt lezárták. Amikor pedig néhány éve a Mandiner erről kérdezte, idegesen véget vetett az interjúnak. Ezek után nyugodtan kijelenthetjük, hogy valószínűleg
nem véletlenül volt ő az Unió igazságügyi biztosa, mert feltehetőleg nála kevesen értenek jobban ahhoz, hogy hogyan kell ügyeket eltussolni.
Márpedig erre volt szükség bőven az elmúlt 5 évben. Emlékezhetünk az Európai Parlament szocialista frakciója körül kirobbant Katargate-botrányra, amelyben több képviselő, köztük az EP egyik alelnöke, Eva Kaili is érintett volt, és amelynek keretében több millió eurónyi kenőpénz cserélt gazdát készpénzben, bőröndökbe rejtve. Vagy ott volt az Európai Bizottság légügyi igazgatójának az esete, aki azért cserébe kapott ingyen utakat, hogy különféle jogosultságokat intézzen el.
Persze a korrupció Uniós szinten nem csak szocialista sajátosság, a Néppárt is nyakig sáros lehet.
Elég csak az elnök, Manfred Weber bizalmasa körüli ügyre gondolni, amelyben a belga hatóságok a 2019-es kampányköltésekhez kapcsolódóan vizsgálódnak csalás és korrupció vádjával. És ne feledkezzünk meg a legnagyobb halról, az egész Uniós intézményrendszer legfontosabb szereplőjéről, a szintén néppáti Ursula von der Leyenről sem. A Bizottság elnökével kapcsolatban ugyanis szintén felmerül a korrupció gyanúja, hiszen a Covid járvány idején egy sms-ben állapodott meg a Pfizer vezetőjével egy több milliárd eurós vakcinabeszerzési üzletről. A máskor oly bürokratikus, oly szabálykövető EU-ban akkor elég volt egyetlen szöveges üzenet az évtized üzletének nyélbe ütéséhez.
És akkor, amikor egy EU-s pályázaton nyertes vállalkozó kis túlzással már wc-re sem mehet anélkül, hogy arról ne vezessen naplót és ne adjon le számlát, von der Leyen gigaüzletről szóló sms-e egyszerűen következmények nélkül kitörlődhet a telefonjából.
Egyébként ezekben az ügyekben nem is feltétlenül a kettős mérce a legrosszabb, mert azt már megszoktuk. Nem először fordul elő, hogy olyanok mondanak ítéletet politikai alapon a magyarországi korrupcióról, vagy a jogállamiságról, akik egyébként teljes mértékig tesznek a saját maguk által hangoztatott kritériumokra. Sokkal rosszabb az, hogy cinikus módon hülyének néznek minket, európai választókat. Azt gondolják, hogy nekik mindent lehet és azt feltételezik, hogy az emberek elhiszik, hogy ők valójában nem követtek el semmit. Ha pedig lebuknak, nem elnézést kérnek, lemondanak és visszavonulnak, hanem még nekik áll feljebb és harcolnak a nem létező igazukért. Csak azért, mert ők törvények felett állónak gondolják magukat, olyanoknak, akiknek ezt is szabad. A legszomorúbb pedig az egészben az, hogy most ők Európa vezetői. Látszik is, hogy hol tart a kontinens. Ennél Európa többet, jobbat érdemel!
Címlapkép: Didier Reynders, az Európai Bizottság igazságügyért felelős tagja nyilatkozik az Általános Ügyek Tanácsának brüsszeli ülése előtt 2024. november 19-én. Fotó: MTI/Bodnár Boglárka
