Molnár Miklós atya: A szorongás alapformáinak vallásos oldala
Fritz Riemann, német analitikus pszichológus dolgozta ki a szükségleteinkre épülő ellentétpárokat, amelyekkel kapcsolatban a szorongásaink megjelennek. Hiszen alapvető szükségleteink betöltetlenségéből születnek a szorongások. Az elmúlt alkalmakon megnéztük az istenreprezentációnk kialakulását, hatásait, megnéztük, hogy az identitásunk alapjaival való kapcsolatunkat milyen képek tudják akadályozni, most szeretnék rátérni arra, hogy a vallásgyakorlatunkat milyen módon formálhatják a szorongásaink. Azért, hogy áttekinthető legyen, szeretném ez után az általános bemutatás után a négy alapfajtának a hitéleti megjelenését végig nézni egyesével. Remélem, hogy ezekkel a sorozatokkal, sikerül a hitünk alapvető dinamikáját kissé megtisztítani, hogy annak eredeti célját; a szeretethez szükséges szabadságunkat meg tudjuk találni.
Riemann rendszere két ellentétpárral dolgozik, amik tulajdonképpen egyfajta koordinátarendszerként is működnek. A szükségleteink, amelyek kapcsán a szorongások kialakulnak, egyik tengelyen az autonómia igényünkkel vannak összefüggésben. Ennek megfelelően lehet bennünk félelem a szeretettől, elköteleződéstől, az önátadástól (skizoid típus), vagy ellenkezőleg, félelem a magánytól, önmegvalósítástól (depresszív típus). A másik tengelyen a növekedésünk, fejlődésünk szükségletével kapcsolatban lehet félelem a bizonytalanságtól, a változástól (kényszeres típus), vagy ezzel ellentétben a félelem az állandóságtól, a megkötöttségtől (hiszteroid típus). Ezek a legritkább esetben jelennek meg egészen vegytisztán, inkább keverten szoktak megmutatkozni, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy valami egyik oldalról „átlök” a másik oldalra minket.
Ezek az alapvető szükségletek gyermekkorból vezethetőek le, s az eredeti mű bőségesen ki is fejti ezek lehetséges hátterét, megjelenését és fejlődésük irányát. A félelem és a szorongás is természetes dolog, hiszen az életösztönből forrásozik. Ezen félelmeink közül, amiket mindannyian átélhetünk, egy dominánsá válik, amelyik jellemző lesz az életvitelünkre. Így vannak természetes és általában legyőzhető szorongásaink, amelyek minden embernél jelentkeznek (pl. az életkorunk változásaival kapcsolatban – vö.: kamaszkor küzdelmei), illetve vannak olyan sajátságos, ránk jellemző szorongások, amelyeket talán más meg sem ért bennünk (pl. miért fél valaki az érintéstől, öleléstől, vagy éppen a monotóniától).
Mivel ennyire mélyen összefügg ez a dolog az emberi létünkkel, nem csoda, hogy a hitünkben, illetve a vallásgyakorlatunkban is kifejtik majd a hatásukat! Már az előző cikkekben megérthettük, hogy igen összetett valóság a vallásos cselekedet, amit szeretnék majd valamelyest a következőkkel is összekapcsolni, azért nem lesz mindig mód arra, hogy kifejtsem minden összefüggését az előző témákkal.
Ahogy már említettem, a kötődések oldhatják a szorongást, vagyis amikor az alapvető szükségletünkre a megfelelő válasz érkezik a számunkra fontos személyek részéről, akkor ez visszaadhatja az egyensúlyt a lelkünknek. Ebben, pedig az Istennel való személyes kapcsolatnak is szerepe van, hiszen ez is egy valós kötődés. Azonban, ha valamiért sérült a viszonyunk és így inkább függőség, vagy hiányos kapcsolat van, akkor lehetséges, hogy ez kevés lesz a szorongás legyőzéséhez. Ezért túlzásnak érzem, amikor valaki egy hívőt, vagy egy papot azzal támad, hogy azért nem képes legyőzni a pszichés problémáit, mert nem igazi az istenkapcsolata, hiszen nem feltétlenül a saját hibájából tart ott ez a kötődés, ahol. Ennek a személyességnek a megszületéséhez a szorongásaink leküzdése is fontos szerepet játszik, mivel lehet, hogy éppen ezek gátolnak minket abban, hogy közeledjünk Istenhez.
Címlapképen: Szorongó férfi. Fotó forrása: Freepik
