Ezért nem jó ötlet a chatbot-pszichológus

Egyre többen kérnek lelki segítséget a ChatGPT-től, mert bármikor felkereshető, mindig készségesen válaszol, de szakértők szerint komoly kockázatai vannak, ha terápiás célokra használják ezeket a chatbotokat. Az NMHH elismert pszichológusokkal járta közbe a témát.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatudományi Intézete által szervezett beszélgetésen elismert pszichológusok és társadalomkutatók hívták fel a figyelmet a veszélyekre és használati lehetőségekre.

„Minden hatodik fiatal fordul lelki kérdéssel az AI-hoz”

– jelezte a téma fontosságát prof. dr. Aczél Petra, az NMHH Médiatudományi Intézet kutatásvezetője, az esemény házigazdája. Az, hogy nagyon sokan használják világszerte a chatbotokat pszichológiai kérdések megbeszélésére, lelki dilemmáik megosztására, egyrészt a szakember- és ellátáshiányra mutat rá, másrészt mélyebb lélektani folyamatok állnak a hátterében. Tari Annamária pszichoterapeuta, pszichoanalitikus, klinikai szakpszichológus kifejtette, hogy

a végtelen kérdezési lehetőség függőséget okoz.

Az amerikai tinédzserek körében végzett felmérésekben a megkérdezettek 70-75 százaléka elismerően nyilatkozik az MI-csetbotokról, mert azok mindig jelen vannak, megerősítik a vélekedéseiket, érdeklődnek, és nem stigmatizálnak. „Egyből tanácsokat és kézzelfogható tippeket olvashatnak a felhasználók, amit egy terápiában nem kapnának” – fejtette ki dr. Hajduska-Dér Bálint pszichiáter, pszichoterapeuta, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyetemi tanársegédje. A mentális egészségtudományok területét kutató szakember szerint az azonnali reakció, amelyet a chatbot megad, akár hasznos tanácsokat is tartalmazhat. „Ki tudjuk venni belőle azokat a funkciókat, amelyek nekünk hasznosak” – például kognitív viselkedésterápiás vagy relaxációs technikákat kaphat a felhasználó, emellett pedig a két ülés között folytonosságot élhet meg.

A néhány gyakorlatias tanács haszna azonban a kerekasztal-beszélgetés összes résztvevője szerint eltörpül az MI terápiás használatának veszélyei mellett.

„Olyan mély lelki kérdésekről esik szó ezekben a beszélgetésekben, amelyek kifejezetten sok személyes adatot tartalmaznak”

– hívta fel a figyelmet az egyik veszélyre dr. Veszelszki Ágnes, az NMHH Médiatudományi Intézet kutatásvezető-helyettese, a Médiamítoszok alkalmak társszervezője és állandó résztvevője. A chatbotokat üzemeltető vállalatok nemcsak hozzáférnek ezekhez a személyes, gyakran intim információkhoz, hanem fel is használják, akár értékesítik is őket.

Ráadásul, ha valaki azonnal válaszokat kap a kérdéseire, akkor nem tanulja meg, illetve nem gyakorolja az úgynevezett holding képességét. Tari Annamária kifejtette, hogy érzelmi inkontinenciát alakít ki, ha valaki nem képes saját stratégiákat kialakítani arra, hogy azelőtt kezelje a vele történteket, mielőtt másokkal megosztaná.

Sokan úgy érezhetik, hogy egyáltalán nincsen szükségük emberi kapcsolatokra ahhoz, hogy feldolgozzák a velük történteket. Tari Annamária szerint

„Az ember alapvetően társas lény, és még mielőtt egymáshoz fordulnánk, egy géphez fordulunk. Nagyon nem jó, ha azt adja a 21. század, hogy a legkönnyebben elérhető elég lesz.”

„Antropomorfizáljuk a chatbotot, mert emberi nyelven kommunikál, és hamisan empátiát képzelünk oda” – fejtette ki Veszelszki Ágnes. Sokan nevet adnak a kedvenc chatbotjuknak, és nem ismerik fel, hogy az empátiát valójában csak imitálni tudja. Nincs mögötte valódi érzelem és fizikai tapasztalat, és hiányzik az a fajta együttérzés, amit egy terapeutától várhat az ember.

A szakemberek eközben szembesülnek azzal, hogy létrejött egy konkurencia, amivel folyamatosan összevetik őket. „Van egy másik kapcsolat, ami mindig ad, miközben mi gyakran szembeállunk, és szembesítjük a pácienseket a problémáikkal. Ez a közös, hosszú, nehéz munka, amire az MI nem képes, hat valójában a terápiában” – magyarázta a különbséget Hajduska-Dér Bálint.

Tari Annamária hozzátette, hogy egy láthatatlan harmadik fél beemelése a terápiás kapcsolatba a páciensek nárcizmusát is felerősítheti. „Ne tanácsot, hanem információt kérjünk az MI-től, és tartsuk meg az elemi távolságot” – foglalta össze a szakértői tanácsokat Aczél Petra. „Inkább azt kérdezzük, mit tudok csinálni a szorongással, ne azt, hogy miért szorongok” – tette hozzá Hajduska-Dér Bálint.

„A tetteinkért való felelősségvállalással kellene kezdeni. Ne azt várjuk, hogy majd az MI megoldja” – mondta dr. Kepe Nóra társadalomkutató, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója. Szerinte társadalmi szinten az MI terápiás használata erősítheti a patologizáló hajlamot, amely az utóbbi néhány évtizedben egyre inkább jelen van a társadalomban. Kiemelte, hogy „az eddigi világképhez képest egyre inkább pszichológiai terminusokban gondolkodunk magunkról”. Hétköznapi beszélgetésekben hangzanak el olyan kifejezések, mint a transzgenerációs trauma, a szorongó kötődés vagy a depresszió, általában mély megértés nélkül és hibásan alkalmazva.

Ha az emberek egyre jobban a traumáikra fókuszálnak, az MI is ezt a hozzáállást tanulja meg.

„Úton vagyunk a traumatársadalom felé?” – tette fel az égető kérdést Kepe Nóra. A chatbot ugyanis tükrözi a felhasználó stílusát, hogy a kedvére tegyen, és minél hosszabb ideig a platformon tartsa. Egy pre-patient létrehozása történik az MI-használat során: „Ha az a feltevésem, hogy problémám van, olyan irányba fog terelni” – fejtette ki Tari Annamária, aki 25 éves kor alatt egyáltalán nem javasolja az MI terápiás használatát.

Az MI tehát nemcsak azokat a felhasználókat formálja, akik terápiás célokra alkalmazzák, hanem szakmákat és emberi kapcsolódásokat alakít át – ezek a társadalmi hatások pedig egyelőre beláthatatlanok.

Vezetőkép forrása: NMHH