Éljen! – mert nem Orbán az apja
Nem volt balhé ’94-ben sem, amikor Porkoláb Imre – a legjobbnak járó kitüntetéssel – első magyarként húzott le ugyanitt egy évet. Aztán jött még négy magyar gyerek. Szóval, immár vannak páran honi katonák, akik nem csak azt tanulják meg, hogy cipelni kell ami gömbölyű és gurítani ami szögletes, hanem teljesítik az angol katonai tortúrát (is). Ez utóbbi attól érdekes, hogy egy esztendei minimális alvás mellett, fogkefével kell fényesre pucolni a domboldalt, csukott szemmel, lábujjal célba lőni – miközben eredetiben, de visszafelé elszavalja a jelölt a Shakespeare-összest. Gyilkos a program, az fix.
Egyszer azonban, lett balhé. Tavaly. Tudják, amikor Orbán Gáspár vett részt ezen az angol katonai kéjutazáson. Fúamindenit! Csak úgy visított az amúgy nem létező balmédia! Hogy ez milyen drága, meg miniszterelnök, meg a Gáspár, a protekciós aranyifjú… ilyesmi. Akkora cécó volt belőle, mintha legalábbis az afroamerikaiakból álló francia nemzeti tizenegy rontott volna rá valamelyik hazai kolostorra.
Mellesleg a Sandhurstre a világ sok-sok országából érkeznek hadfiak. Van, akinek sikerül, van, akinek nem. Akinek sikerül, annak odahaza díszlövéssel együtt kongatják a harangokat, főminiszterek hívják gyertyafényes rántott sajtra és egyből tízezredesi rangot kapnak.
Nohiszen, szegény Gáspár… Őt egészen más várta idehaza.
Mindezt azonban felejtsük el, hisz Sülyi kadétra – végre, és hangsúlyozzuk: szerencsére – már a liberó média is büszke. Dicsérik, verbálisan vállon veregetik, hiszen nem Orbán a faterja.
Mi ebből a tanulság?
Híres embernek, politikai celebritásnak szerintük csak mihaszna kölök dukál! Aki a fogával vakaródzik, és rongyokban jár. Akinek a dicsőségét már nem kell parlamenti fröcsögéssel megkérdőjelezni azoknak, akik esetleg hazudtak éjjel, este, éjjel meg reggel (meg este).
Mészáros József
A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.
Fekete-Győrnek inkább Orbán fiát kellene futóversenyre hívnia
Kiemelt kép forrása: The Royal Military Academy Sandhurst
