„Azt akarjuk, hogy Isten terve valósuljon meg” – akár templomot is építene az önállósuló székesfehérvári református gyülekezet

„Abban biztosak vagyunk, hogy Isten valamit akar Maroshegyen. Nem azt akarjuk, hogy a mi tervünket áldja meg az Isten, hanem azt, hogy az ő terve valósuljon meg” – mondta a Vasárnap.hu-nak Deák Péter, a Székesfehérvár Maroshegyi Református Missziói Egyházközség lelkipásztora, aki korábban, három éven át a hozzá hasonlóan református lelkész feleségét helyettesítette Csőszön, s január elseje óta szolgál Fejér megyeszékhelyének egyre fejlődő városrészén, ahol idén az önállósulás útjára lépett a református gyülekezet. Templomot és parókiát építenének.

Hol a torony?”

– kérdezte a lelkipásztort egy óvodás, aki bizonyára a maroshegyi óvoda hittanosai közül érkezett az imaházhoz, amely tornácához szép fasor vezet, s amely egy családi házhoz hasonlatos, nem annyira templomhoz.

Deák Péter, mint elmesélte, a tetőn lévő csillagra mutatott válaszul, s hozzátette, hogy az mutatja meg, hogy ez egy templom. Nem biztos, hogy a kicsinek elmagyarázta, hogy református, azt meg biztos nem, hogy ez nem is templom valójában, még ha tisztelni az Istent innen is lehet, hanem prédikáló állomás, imaház.

S így már el is értünk oda, hogy mi az, ami Deák Péterék terve. A többes szám minimálisan a presbitérium és a gyülekezet más munkatársait jelöli, de nyugodtan gondolhatunk arra a 120 emberre, aki választójogú tagja az egyházközségnek. Ha ők egyszerre eljönnek, s hozzák magukkal családjukat is, sehogy se férnek el az imaházban, ahol jelenleg hetvenen tudnak leülni az istentiszteletek alkalmával, s a különterem is kevés.

Az épületünk, sajnos, nem alkalmas arra, hogy állandóan sok gyerek lehessen itt, mert csak egy pici kistermünk van, amely helyiség ráadásul nemcsak egy funkciót tölt be, konyha is, néha lelkészi hivatal, gyerekterem és kicsit raktár. Ezért is szeretnénk új templomot építeni majd, erre keressük a támogatókat, gyűjtjük az adományokat, hogy majd egyszer legyen baba-mama szobánk, ifjúsági termünk és minden, ami kell

– mondta, s hozzáfűzte, „nálunk, reformátusoknál minden egyházközség missziói egyházközség, amelyik nem rendelkezik parókiával, azaz lelkészlakással, vagy nincsen temploma”.

A maroshegyi gyülekezett korábban a Székesfehérvár Belvárosi Református Egyházközség részeként működött.

„A missziói egyházközség mindig azzal a céllal jön létre, hogy majd anyaegyházközség legyen, tehát ez mindig egy ideiglenes, de évekig tartó állapot. Az egyházkerület nyújt támogatást, ám egyre fogyatkozó mértékben, mert elvárás, hogy növekedjen a gyülekezet, és előbb-utóbb tartsa fenn magát” – folytatta a lelkész. Megtudtuk tőle az is, hogy a 120 választójogú taggal itt, a Dunántúlon egy közepes tagsággal rendelkező gyülekezetnek számítanak.

S úgy tűnik, hogy a hívek is szeretnék, ha gyarapodna, erősödne a gyülekezet. Az épület nagyobbik termében Deák Péter akármerre mutatott, egy adomány tárult a szemünk elé. A szintetizátort, a szószéket, a televíziót, amelyre kivetíthetik az énekeket, mind-mind adományként kapták. A nyár utolsó szombatján hálaadó istentiszteletet tartottak szintén adományból lett új harangjukért; korábban nem is volt harangja az imaháznak. Jellemző, hogy az ünnepélyes alkalomra nem tudtak mindenkit meghívni, akit szerettek volna, mert nem fértek volna be – mondta el a lelkész.

Sok minden történt a missziói gyülekezet első nyolc hónapja során. A létrejövetel adminisztratív teendőinek javán túl vannak már, bár a közüzemek átírásának bonyodalmai nem végződtek még be. Februárban felállt a presbitérium, megalakultak a kötelező bizottságok, és elkezdődött a különböző alkalmak bővítése.

„Korábban itt egy bibliaóra és egy istentisztelet volt, amelyeket Miklós Ferenc nyugdíjas lelkipásztor tartott, aki a korábbi lelkész távozása óta helyettesített itt, és bár anno csak néhány hónapra kérték fel, mégis ebből több mint 3 év lett, s ezután is marad az egyházközség kötelékében. Az ő időszaka alatt is növekedett már a gyülekezet létszáma. Idén jött létre a maroshegyi ifjúsági kör, ami a MARI nevet kapta, elindult egy férfikör is, ami havonta jön össze, s általában túrázással, férfias kikapcsolódásokkal egybekötött lelki alkalmat rejt magában. Elindult továbbá egy imakör is; imádkozunk a saját dolgainkért, de nemcsak miértünk, hanem a városért, a városrészért is minden vasárnap, s azokért is, akiket még nem ismerünk, de így látatlanul is hordozzuk őket a lelkünkben. Szeptembertől – reménység szerint – elindul a női kör és a hónap végén már az első családos istentiszteletünket is megtartjuk” – ismertette a lelkész, aki beszámolt arról is, hogy idén visszatértek a maroshegyi öregotthonba, illetve hittant tanítanak a városrészi óvodában és iskolában, s nagy öröm számukra, hogy szeptemberben két keresztelőt is tartanak már.

Deák Péter beszélt a gyülekezet úgynevezett misszió koncepciójáról is, amelyet mindenképpen a 10-15 fős munkatársi közösséggel együtt kíván véglegesíteni, hogy mindannyian a magukénak érezhessék. E koncepció alapvetései, hogy

„a családok felé akarunk szolgálni, az igét akarjuk hirdetni. Fontos szempont, hogy az adottságaink, az ajándékaink szerint szolgáljunk, tehát olyan missziót végezzünk, amire képesek vagyunk. Nyilván ez folyamatosan alakul, ahogy az egyháztagság változik, illetve reményeink szerint bővül”

– mondta a lelkész.

Szavai szerint a gyülekezet tagjai között, ahogy az másutt is tapasztalható, a középkorú és az idősebb korosztály tagjai vannak többen, és az országos átlagnak megfelelően náluk is több a nő, mint a férfi. „A fiatalok már eljönnek a számukra nyílt rétegalkalomra, de az istentiszteletre még nem. Az is egy cél, hogy azok, akik ifire eljönnek, eljöjjenek az istentiszteletre is, a nagy ünnepre. Ez egyfajta odaszánást igényel a részükről” – fogalmazott. A fiatalok nem mellesleg az online misszióba is beszállnak. A rögzített vasárnapi istentiszteletekből rövid, úgynevezett Reels-videókat készítenek majd.

Más városrészekből, a közeli Úrhidáról – ahol nincsen református gyülekezet – is járnak ide, s néhányan Csőszről követték Deák Pétert. Kihívás, feladat és esély is a maroshegyi gyülekezet számára az a körülmény, hogy a városrész sok új beköltözővel bővült a parókiális határokon belül. Új utcák egész sora „nőtt ki a földből”, rengeteg új ház, több új lakópark népesült be jellemzően fiatal, gyerekes családokkal.

„Még kidolgozás alatt van az utcamissziónk, és az, hogy mi mit tudunk adni ennek a városrésznek. Vannak ötleteink: családos alkalmakra, közösségi alkalmakra, filmklubokra gondolunk, szabadtéri rendezvényekre, diakóniai missziókra, olyanoknak a megsegítésére, akiknek szüksége van valamire, ezeket mind fel akarjuk vállalni” – mondta ennek kapcsán a lelkipásztor.

Deák Péter a beszélgetésünk során, miközben a templomépítésről kérdeztük, persze elmondta annak részleteit is, de megjegyezte: „elképzelhető, hogy egész más utakra hív bennünket Isten”.

A templom és a parókiaépület építéséhez telkük már van az imaházhoz közeli Csőszház utcában. Elkészült már egy látványterv is oda – szintén adomány gyanánt kapták. „A meglévő terven az egyik szárny egy gyülekezeti terem, a másik szárnynak a földszintje szintén a gyülekezethez tartozna, az emelet pedig a lelkészlakás lenne, de valószínűleg még ehhez valamiféle bővítésre lesz szükség” – mondta Deák Péter.

Az építkezés elkezdéséhez, az alapozáshoz már lenne is elég pénzük, de nem akarnak egy félbehagyott beruházást, úgyhogy még várnak, illetve keresik a megoldást.

„Kormányzati vagy önkormányzati segítségre van szükségünk, van is ezzel kapcsolatban beadott kérelmünk, kértük a kormányzat segítségét. Ha megkapjuk, nagyon örülünk neki, de az is lehet, hogy úgy lesz, mint réges-rég, hogy a hívek szépen lassan összeadják a templomra és a parókiára valót. Várjuk a segítséget, föntről elsősorban, de Isten sokszor embereken keresztül nyújt támogatást. Az álom ott van a szívünkben, aztán kitesszük a gyapjút, és az vagy nedves lesz, vagy nem, mint az igében” – mondta, s ezen a ponton hozzátette: „lehet, hogy nem is épületekhez kötődik majd ez a misszió, hanem az online világhoz, lehet, hogy egy stúdióra lesz szükségünk, lehet, hogy egy kávézóra. Ilyenben is gondolkozunk, de elsősorban a templom és a parókia a tervünk. Ha Isten ad erre áldást, ad erre esőt, akkor mi megragadjuk ezt, és csináljuk, ha másra ad, akkor mást. Abban biztosak vagyunk, hogy Isten valamit akar Maroshegyen. Nem azt akarjuk, hogy a mi tervünket áldja meg az Isten, hanem azt, hogy az ő terve valósuljon meg”.

Kapcsolódó:

Csőszi lelkészházaspár: Istent ünnepeljük, aki önmagát adta nekünk

Vezetőkép: Deák Péter, a Székesfehérvár Maroshegyi Református Missziói Egyházközség lelkipásztora. Fotók: Vasárnap.hu/Kricskovics Antal