Kaszab Zoltán: Az egyhangú szavazás megszüntetése az Unió végét is jelentené
A terv egyre komolyabban és egyre többször merül fel Brüsszelben, a következményei ugyanakkor végzetesek is lehetnek.
A hatékony és sikeres Európai Unió érdekében csökkenteni kell azon döntések számát, amelyekhez egyhangúság szükséges – ezt nyilatkozta a héten az egyik Uniós biztos a brüsszeli döntéshozatalról. Ez a megszólalás is jól mutatja, hogy az uniós bürokratáknak egyre konkrétabb elképzeléseik vannak arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne a legtöbb ügyben az egyhangú döntéshozatalról a többségire átállni. Ők onnan, a brüsszeli perspektívából azt látják a saját terveik mögött, hogy ezzel lehetne gördülékenyebbé tenni az ügyek intézését és elérni azt, hogy akkor is megszülethessenek bizonyos döntések, ha azokat nem támogatja az összes tagállam.
A hatalmi logika szempontjából ez az elképzelés teljesen érthető, ugyanakkor ez éppen az Európai Unió lényegét ásná alá.
Merthogy miről is van szó tulajdonképpen? Az egyhangú döntések számának csökkentése valójában azt jelentené, hogy ezekben az ügyekben megfosztanák a tagállamokat a vétó lehetőségétől. Annak idején, amikor az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusát megalkották, még figyeltek arra, hogy minden tagállam akarata érvényesülhessen és csak olyan döntések születhessenek, amelyeket mindegyik ország támogatni tud. Éppen ezért alakult ki az a gyakorlat, hogy a legfontosabb ügyekben minden tagállam egyetértése szükséges a közös álláspont kialakításához. Az alapító atyák tűpontosan látták, hogy ez kell ahhoz, hogy az Unió alapjait adó, nélkülözhetetlen egység hosszú távon is fenntartható legyen. Persze a folyamatos bővítések során az egyhangú döntések meghozatala egyre nehezebb lett, de éppen ez volt, ami garanciát adhatott a tagállamoknak a brüsszeli hatalmi központ túlterjeszkedésével szemben és
ma is ez az az eszköz, amely gátat tud szabni a szuperállam kialakulásának és a döntések brüsszeli kézbe vételének.
Tagállami szempontból nézve a vétó eltörlése a szuverenitás teljes feladásával, az államiság megszűnésével járna, ahogyan arra Orbán Viktor, miniszterelnök pénteki rádióinterjújában is rámutatott. És valóban: ha egy országra az akarata ellenére rá lehet kényszeríteni egy döntést, onnantól kezdve annak az államnak megszűnt a mozgástere, ami alapvető kritériuma az államiságnak. Onnantól kezdve az az ország csak a döntéseket meghozó hatalmi központnak alárendelt szereplőként tud működni. Ez az, amit mindenképpen el kell kerülni nemcsak a tagállamok, hanem az Unió jövője érdekében is.
Mert vajon milyen széttartó folyamatokat indítana el az, ha felrúgva az évtizedes megegyezést, rá lehetne kényszeríteni bizonyos dolgokat egyes tagállamokra?
Vajon az érintett országok hogyan tudnának hangot adni az elégedetlenségüknek és meddig lennének egy olyan klub tagjai, ahol folyamatosan lesöprik a véleményüket az asztalról? Ahol az érdekeikkel ellentétes döntéseket kell végrehajtaniuk?
Való igaz: ahogyan bővült és bővül az Európai Unió, úgy lett és lesz egyre nehezebb konszenzust találni. De éppen ez a lényeg: hogy mindig csak annyit lépjenek előre a tagállamok, amennyit mindenki szeretne, amennyi mindenkinek kényelmes. Egymás véleményének elfogadása és az ezzel járó tisztelet megadása nélkül nem lehet egy ekkora hajót kormányozni. Sajnos úgy tűnik, hogy a jelenlegi brüsszeli vezetés ezt már elfelejtette és a hatalmi gőgtől megrészegülve egy olyan irányba indult el, amelynek akár végzetes következményei is lehetnek. Ezt kell megakadályozniuk a Patriótáknak és vissza kell kormányozniuk az Uniót egy olyan irányba, amely a tiszteleten, a megértésen és egymás véleményének az elfogadásán alapul.
Kapcsolódó:
Vezetőkép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök az úgynevezett Mattei-tervről tartott találkozón a római Doria Pamphili kastélyban 2025. június 20-án. Fotó: MTI/EPA/ANSA/Giuseppe Lami
